talán nem is kellett volna ezt a filmet megcsinálni, igy nem....
bár a vége jó volt, megnyugtató, kicsit katartikus is...
node 5 percért egy egész film? az előtte levő majd két óra:? (amúgy is vontatottabb volt a kelleténél s ismétlődések voltak benne , nem ártott volna egy feszesebb dramaturgia(
meg aztán kicsit nagyon kilógott a lóláb, hogy ez a nagyon amerikainak látszani akaró film mégis csak magyar volt
(nem mintha nem akadnának jó magyar filmek is újabban, elvétve, de azok nem is akarnak másnak látszani)
persze itt megkerülhetetlen volt, egy amerikaivá vált filmrendező esetéről lévén szó
nem tudom miért, de végig azt éreztem, hogy nem hiteles (bár anekdotákra is támaszkodtak, node pont az anekdoták szavahihetőségét nyugodtan kétségbe lehet vonni)
mellettem ült egy volt osztálytársam, és az utolsó filmkocka után már éreztem, hogy belerúg a térdemben szinte, mert már ment ki,én meg szokás szerint nézem a stáblistát, meg magamhoz akarok térni... azt mondta jó film volt... én azt mondtam csak a vége
azt hiszem ,, igen, most is azt hiszem
a Casablanca nekem megbonthatatlan szóló emlékfilm volt és maradt volna, e készitési körülményeiről szóló film nélkül is, sőt
bár a vitatható , s végre megtalált, befejezését a filmnek hitvallásszerűen s szépen aláhúzza (no, ezért is mondtam, hogy a vége tetszett)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése