auróra...

hetekkel ezelőtt szívós munkával kikönyörögtem, hogy hozassák el kis városunk kis mozijába is a legújabb Mészáros Márta filmet, a két Törőcsikkel...sikerült a meggyőzés, meg is üzenték... vetítik majd a kért filmet, csak ezt nem fűzték hozzá, hogy egyetlen egy alkalommal....és az igénybejelentéskor én se tudhattam, hogy épp akkor nem leszek jelen, el kellett utaznom, de szerencsére a fővárosba, ahol játsszák a filmet és nem is csak egy alkalommal...

1 órakor néztem meg, ebéd után... nagyon kevesen voltunk a Művész mozi Chaplin termében...csupa öreg hozzám hasonló nyugdíjas...a végén valaki meg is jegyezte hangosan, hogy kár hogy csak ilyen kevesen voltunk kiváncsaik a filmre

az ő bajuk - gondoltam magamban, lakonikusan a jelen nem levőkre

a szemem meg tele könnyel, a film előrehaladásával egyre többel...


remélem a makói mozivetítésen is voltak azért páran, ha én nem is...

nem tudom, mi az oka, hogy a jó, tartalmas  filmek nem igazán népszerűek... nálunk

vagy bárhol?

----

nem mondom,hogy hibátlan film (de nem is a dolgom, nem vagyok kritikus) az Aurora Boreas Északi fény, de hogy fontos, és tele van drámai és emberi jelenetekkel, mondandóval, hogy mindenképp gazdagodni lehet(ne) általa, az biztos--,

sőt adott esetben még tanulni is... és világosodni.

végignézni, átélve, ahogy a történelem beleszól az életekbe, elég durván itt, és

meghatározóan, vagy megoldhatatlan döntések elé állít,olykor, mint itt, ...de aztán mégis kibontakozik katartikusan valami felemelő bizonyosság...megjelenik a fény...

mert embernek lenni mégis csak jó, és felülkerekedni a sorson, még ha nem is olyan egyszerű...