utóélet

már utcája is van
(iskolája régen
az ő nevét viseli)

de most egy új városrészen
fedeztem fel a nevét
idősb mestertanára és
autóbalesetes festőtársa közt
akivel egyforma színű
volt a szemünk
valaha rég
s megfogadtuk
vigyázunk rá
mert ritkaság
de én se óvtam eléggé
a zöld a kék belőle sehol....
s nincs is ki kikeverje
azóta már ő se
a másik utcanévtulajdonos
s nem mondaná már a szememre
hogy olyan mély mint egy kút...
és elmerülni kéne benne...

sok névtelen utcán kóboroltunk
van vagy negyven éve már
sok nyáréjszakán
csak néha álltunk meg
megölelni egymást
legtöbbször egy fehér templomnál
ott mondta hogy minden ízületünk
egymásnak lett teremtve

ugye érzem....

bólintásom volt
az esküvésem
s mindketten
telve voltunk
igenekkel
és igéretekkel

de nem tettük meg
végig utunkat
egyszer sem

a beigért szeptember
a finisünket elvette

már csak toporogtunk
egy helybe'

aztán elmentem
másfele

aztán ő is el

s végleg el

mignem

utcanév lett belőle

de kin nem jár
senki sem

megnéztem a térképen
az utcája néptelen
s még egy ház se
épült rajta

ez az utóélete?
(ja persze
még az iskola neve!)

inkább élne
s festene

.....

azért
megkeresném azt az utcát
végigmennék rajta
én ,vele - egymagamba'

de már oly nehezen battyogok

(mindenkit elhagytam
mindenki elhagyott)

s valakibe kapaszkodni
volna jó dolog....


s nem csak
ezekbe
az
ócska
emlékekbe

ápr 26