nem voltam a megnyitón, és bizonytalanul is léptem be az aulába
aztán egyre inkább belemerültem a kiállitás fotóinak a szemlélésébe, u.i. kiderült, hogy több ismerős arcot látok a fotókon, mint ha kint járok a városban
igaz, jó pár évtizednyi korkülönbséggel, s nagyrészükkel már nem is találkozhatnék...sehol. a föld felett...
az első ismerős arc Wittenberg Magda volt, Mellettünk laktak a szomszédban, az apukája asztalos mester, sokat néztem, hogy gyalul, és Magdival,( aki - látom is - jóval, majd egy évtizeddel, idősebb volt nálam,) mentem néha az iskola felé, Ő Keribe járt, az akkoriban a mi altalános iskolánk előtt volt. Együtt mentünk, de nem igen beszéltünk, Nem volt beszédes, se vidám. Lehet, hogy épp a koncentráltságnak, komolyságának, elszántságának is köszönhette remek atlétikai eredményeit (nomeg a termetének, alkatának:, nyurga,, magas , vékony lány volt - ez a portrén nem látszik... Pár éve halt meg, de én középiskolás kora óta nem láttam, S e ragyogó sporteredményeiről nem is tudtam...
nomeg a tornász fiúk, a fehér egyen ruhájukban, a gimiből! Rájuk jól emlékszem,. jól néztek ki, és gyönyörűen szertornáztak, ha lehet ilyet mondani, Dehát így is volt, a most tudatosított eredményeik is igazolják, országos másodikok lettek (régi dicsőségünk... ugyebár)...de mindez a "mi időnkben"... :) húzom ki én is magam...(bár sok közöm nincs hozzá, annál inkább Tarjányi tanár úrnak, ki később évekig kollegám is volt, de ilyen ragyogó későbbi eredményekre nem emlékszem...)
De hát sic tranzit gloria mundi.. ?
Nem, mégse! milyen jó, hogy megmaradtak az újságcikkek, érmek , fotók stb... és most ki is állították... a későbbi nemzedékek okulására, netán.....de egy kortársféle nosztalgiájára biztosan.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése