2017. május 13., szombat

társas magányom

hazaérve az ajtóm előtt állva
mindig van egy olyan érzésem
mikor a zárba teszem a kulcsot
hogy van bent valakim

de miközben forgatom
már tudom
hogy dőreség
csak régi emlék
rossz beidegződés

de néha bent
az iróasztalnál is
át akarnék szólni
a szomszéd szobába
de persze mire
kinyitnám  a számat
rájövök nincs ott senki

...

azt hiszem
eredendően
társas lény vagyok
s nem való nekem a magány

s miközben tényleg egyedül vagyok
arra emlékszik mindenem
mikor még nem

nem tudom becsapni
ő csap be
pillanatny illúziókkal
engem




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése