engesztelő nap előtt

és még
az elhibázott
szerelmeimről is,
szólnom kéne...

úgy feledkeztem meg róluk
a sabat tsuvai emlékfolyamból
úgy hagytam ki őket
ahogy őket is el
s tulajdonképpen
magam is velük
vagy ők engem

pedig évtizedekig
ifjúságom értelmét
teremtették meg
mert az igaz érzelem az

soha nem éreztem
és értettem
annyit és úgy  a világból
mint míg voltak

s ha végül is mind elhagytak
vagy én őket -
már oly mindegy
most itt vannak mind
bennem, velem

de jó hogy voltak
van kikre emlékeznem
szeretettel és
szerelemmel

s igy, engesztelőnap előtt
a bocsánatukat kérhetem

ha akkor,
mikor ideje lett volna
nem eléggé szerettem
ahogy nekik kellett volna
pedig nagyon
néha vakon

dehát nem is éltem
elég bátran
s eléggé
sosem

bocsássatok hát meg nekem
és én is magamnak

s te is Istenem

s bocsásd meg nekik is
amit ők követtek el ellenem

(én már rég megtettem)