A
buszban tegnap nem tudtam eléggé elmélyedni, így visszatérek
ma ebéd után, aztán meg középiskolások Nyugatvetélkedőjén
zsűrizek egykori almamaterem és egykori munkahelyem
aulájában.
Ebédnél
fura emlék jut eszembe az egyik szomszéd asztalnál ebédelő nő
láttán. Látásból ismerem, gyerekkora óta, ami - ha fiatalabb is
nálam - rég volt. Most hirtelen feltűnt, hogy mennyire kezd
hasonlítani az apjára, akiről a fura emlékeim jutottak
eszembe: pont ott, ahol most a Nyugatbusz áll, a Korona szálloda és
étterem épülete előtt volt újságos standja az én
gyerekkoromban, amikor anyukám meg a Korona épületében dolgozott,
pontosabban a "Csongrádmegyei Vendéglátóipari Vállalatnál"
(50-es évek intézménye - az irodán adminisztrált. ) Hetente
egyszer pénzt kértem (kunyeráltam?) tőle kedvenc
vicclapomra, a Ludas
Matyira.
Azt hiszem , 60 fillérbe került. Csakhogy egy idő után nem
volt elég ez a 60 fillér, mert csak úgy volt hajlandó a szigorú
és barátságtalan, rámripakodó újságos Ludas Matyit
adni, ha megveszek mellé egy -amúgy eladhatatlan és olvashatatlan
- újságot. Igy aztán, hamarosan leszoktam a Ludas Matyiról.
(Később megtudtam, ezt hívják "árukapcsolás"-nak. A
lánya fodrász lett, és ha - ahogy látom -, egyre jobban
hasonlít az apukájára és nem csak kivül, akkor lehet, hogy ő
meg csak úgy vágná le a hajamat, ha egyúttal pl. be is
festetném ?)
A
Korona elé érve, a buszhoz, persze elfelejtem ezt a bevillanó
képet az én múltamból, sokkal régebbi időkbe (és
színvonalasabb sajtókiadványba) keveredek már megint. (bár, ami
azt illeti, a maga nemében a Ludas Matyi se volt rossz lap!) Most,
előbb nem megyek be a buszba, hanem körbejárom, az oldalára
applikált, számokkal ellátott régi fotókba mélyedve, a
kezemben egy lapon a lista, beazonosítható mindenki, s a nevek
mellett ott az fotó keletkezésének évszáma is. De vannak,
akiket magamtól is "kitalálok". Sok régi ismerős van
itt, ha nem is minden fotójuk ismert. Sajnos némelyik kicsit
besározódott az úton. Most is eseget. Beljebb is megyek, s nem
tudom, miért de a filmek vonzanak megint, mellette egy képernyő
előtt, fejhallgatóval egy fiatal lány ül. Neki szól oda,
sürgetően egy másik, fényképezőgépes, valami különös
tájszólással, hogy menniük kéne mar, de nem nagyon akar mozdulni
amaz, azt mondja -hasonló, sosehallott ízes magyarsággal - hogy
elhallgatná napokig. (Mit? nyugatos költők mondják saját
verseiket!) Megkérdem, honnan jöttek. Csikszeredáról! Hát
innen, a szomszéd országból ez a nagy érdeklődés.(?)
A
gimibe én érek oda először szinte. Még csak a
játékmester rendezkedik, az Önkormányzattól. Leterített
asztalok székekkel, a 4 középiskola diákjainak, egy
kávéházinak berendezett asztal, az amatőr színészeknek, akik
jelenetet adnak elő, s nekünk, a zsűrinek is egy asztal, a nevünk
már ki van rakva rá. (persze elírással, mindegy - már legalább
10 éve nyugdíjban vagyok - nem is szeretem összeszámolni, mióta,
de hát -feltételezem - épp ezért, a feltételezett
pártatlanságunknak köszönhetően, (mindhárman már nyugdíjasok
vagyunk), zsürorok. Az igazgatói irodában tartunk röpke előzetes
megbeszélést, a kanapéra ülök, már amennyire elférek, a
mellettem lévő hatalmas tablónyi fotóktól, fekete-fehérek, s
rajtuk épp egy saját, jórégi osztályom látom, a
ballagási egyenruhánkban, majd magamat is felfedezem egy május
elseji felvonuláson a tanárok soraiban - jaj de fiatal, és jaj de
szép "az" a lány - meg a többiek és
mindenki..., milyen rendezett, rendes... Ezek a régi fotók,
hogy vissza tudják varázsolni a múltat..., nem csak a
Nyugatbuszban!) A vetélkedő első számaként ki kell
találni egy jelenet valódi szereplőit: Kaffka Margitot,
Juhász Gyulát, Kosztolányit, Karinthyt.... s ennek megfelelően
ugyanők lesznek a csoportok névadói. Hát - ami azt illeti -
megdöbbentően keveset tudnak "egymásról",
"magukról"..... Viszont egy kreatív feladatot: verset
írni Tóth Árpád stílusában előre megadott szavakból -
meglepően bravúrosan oldanak meg, s adnak is elő - különösen -
mint utóbb kiderült - a József Attila Gimnázium(om)
diákjai, alias "Kaffka Margit" de a másik, a
Juhász Gyuláról elnevezett Juhász Gyula Gimn. lesz az első az
összversenyben. Bár a lényeg nem is a verseny - lenne
-, hanem, az hogy foglalkozzanak a Nyugattal, hogy olvassák
szerzőit... Talán nem is véletlen, hogy főképp a könyvtár
szervezése a vetélkedő. De valahogy nem vagyok igazán biztos
abban, hogy eleget olvasnak...(Épp a bejátszott versek
felismerése a leghiányosabb!) Félek, hogy "kiment a
divatból" az irodalom, az olvasás, s talán a
Nyugatkiállítás is a modern eszközei miatt olyan népszerű? - ha
népszerű - ma már nem is tolongtak annyira.) Nem
akarom végiggondolni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése