hosszabb szünet(ek) után újra járunk rajzolni a múzeumba, keddenként 2-5-ig, igaz, nagyon kevesen, és igazi vezető nélkül, de vagyunk -
én kivonultam - mig lehet - a szabad levegőre, egy múzeumi munkatárs össze is szerelt nekem ripsz-ropsz egy ingatag sörpadot, azon ücsörögtem, s mivel nem láttam rajzolásra érdemeset,
a padot meg nem mertem mozgatni, le próbáltam rajzolni a mobilról (mindig nyomogatni kellett) lányom fotóportréját mit a pécsliten csináltak róla
hát meglehetősen gyenge lett, nem tudtam radirt használni, mert nem vitte ki a ceruzát, s oldalt eltoltam az arányokat
viszont mikor bementem radirért öröm ért, meglettek a régi rajzaink, s azokat szedegettük ki
voltak meglepetések....kellemesek
egy társunk is mobilról alkotott-
de ő festett, s gyönyörű almákat (kár hogy igy csak másolat, mert igazán remek a technikája
többiek is elmerülten rajzoltak,
csak én kapkodok(?) nincs türelmem az aprólékos kidolgozáshoz változatlanul
85. évébe lépett (ő is öregiti magát mert csak 84-nek számit)
25 éve ir
és 70 éve zenél...
persze, hogy elmentem, külön meg is hivott messingeren...
korán mentem , (legyen helyem, ha nem is elől, ott a szoros barátok ülhettek) de szélen
még ő se volt ott
majd hirtelen megjelent egy lezser öltözékben
de bemenve egy szobába onnan kezdésre tökéletes elegancáiban bújt elő, szmokingban
verseit olvasta fel
elég változatos tematikában: egy hajléktalanról, egy eszelősről, anyjáról, unokáiról, régi szerelméről, barátjáról,...szóval fontos dolgokról...
majd fehér szmokingra váltva
szünet után 50 éves zenei jubileuma koncertjének filmfelvételére tért vissza
sajnos időközben sokan leléptek (nem birván ki a két és félórát)
mit igy kommentált valaki:
Bozsogi Attila müsora 18.45-kor ért véget. Búcsú szavai: A fiataloké a jövő, nincs már rám szükség, hisz alig vagyunk. Tényleg megfogyatkozott a végére az addig sem sok néző.
(én is eljöttem 10 perccel a vége előtt, hogy még elérjem a boltom zárás előtt - de sajnálom)
azért elégedett lehetett, mert ezt irta pár napra rá a facebookra: