akasztott ember házában

rájöttem valamire

szemérmetlenség a halálról beszélni illetlenség is

mint akasztott ember házában kötelet emlegetni
tapintatlanul

hiszen egyszer valamennyien meghalunk

a ridegség üvegfala

a ridegség üvegfalát nem lehet áttörni
ha próbálkozol csak saját tested sérted
maradj magadban egyhelyben ne közelits
hátha megenyhülnek mégis...vagy mégsem

2019 01 19 l7,55

Andy Vajna meghalt

Meghalt Andy Vajna. Újabb kortársféle, 75 éves volt, még fiatalabb is nálam egy évvel, hiába, én már körém, magamhoz mérem, viszonyítom a haláleseteket is... ráadásul "hosszas betegség után" mint írják

Én igazén, őszintén sajnálom, magánéleti viselt dolgai és főleg kifigurázásai ellenére

És az vitathatatlan tény, hogy (2011 óta ingyen! filmkormánybiztos) az  ő ideje alatt lendült fel sose látott magasságokba a magyar filmipar

"Az ő kormánybiztosi időszakához olyan nagy magyar filmsikerek születtek, mint a Saul fia, A nagy füzet, a Kincsem, a Testről és lélekről, az 1945 és a BÚÉK. Szerepe a magyar filmipar fellendítésében elvitathatatlan, a Magyarországon forgató filmek volumene regnálása alatt csaknem ötszörösére nőtt. A “Vajna-korszak” alatt a nemzeti filmalap által támogatott magyar filmek több száz nemzetközi díjat nyertek el, köztük az Oscart, a Golden Globe-ot és az Arany Medvét – írták."

"Andy Vajna az elmúlt héten azt mondta közvetlen munkatársainak: “It is my passion to give back”, azaz az volt a szenvedélye, hogy visszaadjon valamit annak az országnak, ahol született."

Ki pótolhatja majd?

Sajnálom! Igazán, őszintén.... Veszteségünk!

egy elfeledett diszpolgár

felkeltették érdeklődésemet az "elfeledett diszpolgárunk" ról mégis csak elolvasottak...

végül is majdnem totális felejtésnek lett áldozata, ha csak nem találják meg egy budai ház pincéjében 5 utazóládáját, azaz hagyatékát...

most filmet készítettek életéből, meg könyvet,,, tulajdonképpen ennek bemutatójára mentem el a városháza disztermébe (állítólag, minthogy 320 éves Makó, akarnak csinálni egy ilyen sorozatot,és ez volt a nyitás)

nagy a gyanúm, hogy többen eltévedtek és a múzeumban keresték az eseményt, mert gyanúsan kevesen voltunk.  s a meghivók egy részében az szerepelt helyszinként

túlsúlyban a résztvevők, no meg a tévések, fotósok voltak jelen

(akik mint látom, ügyködtek is (még rajtam: őgömbölydedségemen is) (filmet majd hétfőn, kedden felteszem...)

egyébként maga a terem tényleg gyönyörű,. a berendezés (a szürke székek is igen,. és főleg körbe a patinás történelmi olajfestmények,, na meg egy (nem működő ) fehér kandalló méltó környezet volt az egykori miniszter, meg főrendiházi tag Hegedűs Sándorhoz, a százkezű politikushoz, mert nem  tudnám most felsorolni mimindent is csinált magas színvonalon

a műsora kissé esztrádra sikerült

kedvenc hegedűsöm hegedűlt---most is gyönyörűen (a Titkos kert c film kisérőzenéjét, tanárjával)

vetítettek egy filmet Hegedűsről, amiből érdekes vonatkozások derültek ki, pl,hogy Jókai veje volt... (fogadott lánya Jolán lett a felesége

és hát főleg az utazóládák csodálatos története, ami a hagyatékot tartalmazta, s évtizedes vagy tán 100 évnyi hallgatás után bukkantak rá

aztán volt egy előadás a politikai ill közgazdasági életútjáról (elég unalmasan és vontatottan)

meg egy érdekes hozzászólás! (amiből pl megtudtuk hogy az Erzsébet hidat ő építtette, s milyen csodának is számított az a maga idejében, meg hogy a Gellért-hegynél a 1902 beírás nem a Gellért-hegy születési éve, hanem a támfalé....:)

aztán hogy hogy nem,  előkerült egy mandolin és és egy mandolinos, és eljátszotta a Sole miot....)a kapcsolódási pontoktól most tekintsünk el)(de Mátyás király is benne volt meg valami corvina, szerintem még a délelőtti múzeumi Mátyás kiállítás megnyitójáról maradt ránk, merthogy ugyanaz az ember (különben) művészettörténész)  volt a szerkesztő.műsorvezető:)

Sissy az asztal fölött rendületlenül állt és csak nézett....

u.i. egy fontos adalék, ami az előadások közben elkerülhette a figyelmemet, de most olvasom a Makó Híradóban: meg egyebütt:

"Millisits Máté művészettörténész kiemelte Hegedüs Sándor makói kötődését is, hiszen a politikus Makó város díszpolgára, akinek minisztersége alatt kapott Makó vasútvonalat. Az elismerést 1901-ben vehette át, amikor is a városban ipari vásárt rendeztek."

(nem tudom, elhangzott-e, de mindenesetre az egyik jelenlevő (volt tanárom, kollégám, ki amúgy díszpolgár is, ) elég indignáltan sőt bosszúsan, feldúltan és frusztráltan, érdeklődött effelől a makói vonatkozás felől , neki is volt hiányérzete ezirányban...s bizonyára némi joggal - bár némi vidékies kisebbrendűségi érzéstől vezérelve, indokolatlanul, hiszen az pl. nem is rejtve elhangzott , hogy diszpolgárunk nem is Pesten, hanem    Magyarzsákodon    született)

***

...

jó kislány voltam

de jó kislány voltam

régi képem látva

meg kell állapitanom

milyen jó voltam

milyen elfogadó

és szomorú

anyámmal együtt

50-es évek eleje

áll a képen alul

magyarázatul

rombolások nyomain

hát sáros egy város volt ez a Makó. rossz földutakkal, s állandó épületrombolással---Puszta Jancsi legújabb diaképsorozata alapján

nem is értem, vagy lehet, hogy csak ezekre összpontositott

most egyáltalán nem vágyódtam vissza ide, egyedül a zsinagógai tóra és üvegablakairól néhány kép remegtette meg a szívemet, a tóráról nem sikerült fotót csinálni olyan gyorsan továbbment, de az üvegablakokról igen, sajna a nagyapámé a jerusalemi táj, nincs  köztük Csakhogy ennek (szinte) mindnek nyoma veszett. ez is a rombolás totális áldozata

de most közelebbről nézve, lehet, hogy ez az az ablak ?,










nem mégse, csak hasonlít:(ez egy Makó anno albumból levett kép, csak fekete-fehér sajnos)

vagy mégis?

nem hagy nyugodni a kérdés, megkeresem P.J.-t telefonon.....

de ez (a jobboldali) biztos, hogy unokatestvérem felmenőjéé.Neumann Zsignmondé, a menorával:

régi rajzszakköröm

szerettem rajzszakköre járni

egy festőművész járt le hozzánk Szegedről,  foglalkozásokat tartani

aki meséivel sejttette, hogy valamikor jobb napokat látott,külföldöket is járt, nem akárki volt

de sohase panaszkodott jelenlegi állapotára

szinte mindig mosolygott az arca, beszéd közben is

az akkori szegényházból (akkor azt hiszem így hívták) kért ki egy bácsit, sokszor őt rajzoltuk, kemény vonásait, modellként, aki rendületlenül, mozdulatlanul ült  köztünk , és semmi hajlandóságot nem mutatott arra , hogy netán szóba elegyedjen velünk...persze mi se nagyon

volt idő, amikor a városszéli gépgyárba jártunk ki, ott vázlatokat, rajzokat készítettünk a különböző munkafolyamatokról

én egy olyan rajzomra emlékszem, amin nagyon árnyaltan egy hatalmas gépmonstrum áll a középpontban...

aztán mintha elvágták volna, nem emlékszem, mikor mentem utoljára razszakkörre

csak arra, hogy mintegy epilógként,  évek múltán Szegeden a villamoson összetalálkoztam a festőművész bácsival, s mondtam neki, bölcsész lettem, összecsapta a kezét, miért is hagytam abba a rajzolást, már hol lennék azóta?

tényleg. Hol lennék?!!!

nem olyan rég jártam a Somogyi könyvtárban egy múltat idéző kiállításon, hát mire nem bukkantam,  az én festőművészbácsim két igazán érdekes s patinás  festményére....

1 17 14,56

ezeket találtam hrtelenjében róla:

 Erdélyi Mihály (1894-1972) 1912-től a Monarchia haditengerészeténél szolgált. 1920-tól a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, illetve Révész Imre mellett a kecskeméti művésztelepen dolgozott. 1916-tól kezdődően majd két évtizeden keresztül Európa különböző országaiban (Franciaország, Németország, Olaszország, Svájc) élt. 1923-tól Firenzében festészetet tanult, majd Palermóban a szobrászat mesterségével ismerkedett. 1934-ben Szegeden telepedett le, de 1938-ig tulajdonképpen Baselban élt. 1936-ban kiállított a Velencei Biennálén. Szemből ábrázolt portréján Erdélyi elegánsan, sötét öltönyben, nyakkendővel látható. 

 Művészeti tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán kezdte, majd a kecskeméti művésztelepen, Firenzében és Palermóban képezte magát. Mestere: Révész Imre. 1967-ben a szegedi Nyári Tárlat díjazottja, 1969-ben Szeged város festészeti díját kapta. Tengerészként bejárta a világot, majd festőként Európa több országában dolgozott. 1934-ben telepedett le végleg szülővárosában. Bekapcsolódott a hazai kiállítási életbe. 1936-ban részt vett a Velencei Biennálén. 1967-ben a Magyar Nemzeti Galériában, 1971-ben a Műcsarnokban szerepelt kollektív tárlaton. 1968-ban a szegedi múzeumban rendezett gyűjteményes kiállítást műveiből. Halála után 1994-ben volt ugyanitt emlékkiállítása. Több műve található a szegedi Móra Múzeum gyűjteményében.