2026. április 7., kedd

GONDA jULIA LIEBELE LÁNYA 2. AL GONDOLATOK

 a temető ÉS A ZSINAGÓGA

 akiknek nincs sírja  néma versek soraiban kapnak nyughelyet

a párbeszéd szinhelye

itt a történelem megáll

sirkövek mint folytonosság

a sors vállalása

kövek - emlékezés súly


a zsidó sors vállalása    belül hordozza a templomot, akkor is ha az közösség nélkül maradt


mert Gonda Juliánál nem lebeg a levegőben az emlékezés kell ez a két szinhely:

 zsinagóga és temető


a makói föld , a hébersirkő és a templom csendje

a történelem itt válik kézzelfoghatóvá


múltidéző képei olyanok mint a régi, megfakult fényképek

amik a versek olvasása közben hirtelen szinessé válnak


a köteben az emlékezés nem elvont dolog, tárgyakhoz, illatokhoz,  és mozdulatokhoz kötődik


a fény áttöri a történelem  sötétjét gj verseiben

amikor a múltat idézi, mindig keresi ezt a belső fényt mit anyjától kapott örökségbe


az anya nem csak családi  szereplő történelem elleni pajzs - szeretetével próbálja kibélelni a világot

átvállalja a rettegést...

a rend - a káosz közepette

emberi tartása

a zsidó sors büszke vállalása

a tört elveheti a szabadságot,  de a belső méltóságot nem

életerő anyjában

loevel szeretet

a név jelentése

liebele a megtestesült szeretet

a fájdalom ott van de a szeretet győzedelmeskedett, mert ő a lánya itt van és él és emlékezik


l nem áldozat, hanem egy hős, aki a szelidségével győzte le a történelmet


gj számára a anai örökség nem egy emlékcsomag, hanem a saját felnőtt identitásának váza


a l l önmagában is egy hitvallás

 nemcsak önmagaként hanem édesanyja folytatásaként határozza meg létezését

azonosulás válik élete alapkául

valójában l életét hosszabbitja meg

identitása alapja a folytonosság

a történelem meg akarja szakitani a kláncot, de ő a versekkel és saját életével összeforrasztja


a túlélő felelőssége

identitása része a tanúságtétel. azért maradt meg, h elmesélje...


nem csak g j ő, hanem AZ EMLÉKEZET ŐRE

A ZSIDÓ SORS VÁLLALÁSA

A SZEREET ÉLETE IRÁNYTŰJE

, az a szelid erő, mint anyjától látott

embernek maradni akkor is, amikor a világ embertelen


a versein keresztül szüli meg  újtra önmagát, , mint aki egyszerre hordozza a múlt sebeit és a z anyai szeretet gyógyitó erejét

ezzel néz a szerző ma is a történelemre



a tört feletti diadal a lánc nem szakad meg, a múlt fájdalma és l szeretet a lányán majd az unokán keresztül áramlik tovább a jövőbe. Az utódokról szóló versekben a zsidó sors már nemcsak  teher hanem egy féltve örzött kincs, amit át kell adni.

a szelid sorsvállalás- 

már egy megszeliditett múltat ad át utódainak, akik alakja a reményt jelképezik, félelem nélkül érlhetik meg zsidóságukat de hordozzák a felmenők emlékeit is


2, az unoka mint a győzelem 

az unokáról szóló sorok a legfényesebbek a kötetben

a gonoszság nem győzött, és a család fája új ágakat növesztnagyanyjáttt

vágy h megismerje gyökereit dédi, de már a pusztitás árnyéka nélkül


láncvers

tudatosan épiti az anya-lánya-unoka hármast, mint egy staféta

Liebele adta a hitet

Julia megformálta ebből az emlékezete és verseket

a lánya és unokája a  jövő, akikben ez a zsidó sziv dobog


üzenet a jövőnek -vége felé  a versek hangvétele megnyugszik

én emlékeztem, ti már éljetek


a zsidó sors vállalása hagyományok tiszteletek, és családi összetartozás, amit a szeretet tart össze


Liebele lénya és és az unoka nagymamája - legnagyobb megnyugvás

a kör bezárult a sors beteljesedett

remény és megérkezés


- fájdalom helyett  életigenlés


nem a traumát, hanem a tartást akarja átörökiteni


a múlt ne teher, szárny legyen számukra


"Szeress és emlékezz"


a múltat nem lehet megváltoztatni de a jövőt a szeretet által újra lehet irni

l lánya igy válik a jövő nagyanyjává

aki verseivel hidat vert a pusztitás és az  uj élet közé


gj ll c kötetének legfőbb üzenete az emlékezés és a szeretet legyőzhetetlensége

1. a folytonosság diadala - a történelem borzalmai ellenére a lánc nem szakadt meg

 l  hite és szeretete a lányán keresztül az unokában él tovább

 2. a sors mint vállalt örökség - a zs identitás gjnál nem teher, hanem egy büszkén viselt sorsa , versek megmutatják hogy válik gyerekkori trauma egy felnőttkori tanúságtétellé és a győkerek iránti hűséggé (makó)

3 at anyai minta ereje - l a remény szimbóluma A pusztitás közepette is megőrizte emberi méltóságát, és ezzel megtanitotta lányát arra, h szeretet az egyetlen válasz a gylöletre. hid a generációk között -a versek ive a múlt fájdalmától a jövő reményéig tart Az utódok a végső győzelem, az élet megy tovább de az ősök emléke, mint a szombati gyertya -velük marad


A kötet tehát egs LIRAI EMLÉKMű, amely arra tanit, h  a múltunk ismerete nem gyengit hanem erőt ad a jövőhöz


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése