Közös versmondással köszönt el az irodalmi világ Nádasdy Ádámtól

Néma főhajtással és közös versolvasással búcsúztatta ma,

azaz 2026. március 31-én a szakma és a közönség a tegnap

elhunyt Nádasdy Ádámot a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

A Magvető Kiadó és a múzeum által szervezett virrasztáson

a Károlyi-palota díszterme zsúfolásig megtelt tisztelőkkel, ahol a

kortárs magyar irodalom és színház legnagyobbjai saját

szövegeivel idézték meg Nádasdy pótolhatatlan alakját.

Ma este minden gyertya Nádasdy Ádámért ég, ma este

minden vers Nádasdy Ádámról szól, és Nádasdy Ádámért szól.

Alig egy nappal azután, hogy a magyar kulturális életet megrázta a hír,

hogy Nádasdy Ádám elhunyt, a Magvető Kiadó és a Petőfi Irodalmi

Múzeum (PIM) példás gyorsasággal és profizmussal szervezte meg

a közös virrasztást. A múzeum dísztermének patinás, aranyozott falai

között felállított színpad puritán egyszerűsége a gyász és az emlékezés

csendjét hirdette. Középpontban egy kivetítő állt, amelyről Nádasdy

Ádám portréjai tekintettek le a megemlékezőkre – azzal a jellegzetes,

tiszta és átható tekintettel, amelyet mindannyian ismertünk. Mellette,

egy kisasztalon, köteteinek tornya tornyosult, mint életművének

kézzelfogható bizonyítéka, felette a mikrofon várta a felolvasókat.

Török Petra, a PIM főigazgatója megnyitójában feltette a kérdést,

amely sokakban megfogalmazódott. „Milyen a született tanár?

Milyen tanár a költő, milyen egy megszállott nyelvész?

Milyen egy elszakadt bordás? Olyan, amilyen Nádasdy Ádám volt.

Minden egyes alkalommal sziporkázó tudásával, szellemes és

kedves személyiségével elvarázsolta azokat, akik részt vettek a

programjainkon” – fogalmazott a főigazgató. A Magvető Kiadó nevében

Dávid Anna igazgató, Turi Tímea főszerkesztő köszöntötte

a megjelenteket.

Turi egyebek mellett elmondta, hogy ha valamit tanulhattunk

Nádasdy Ádámtól, az az, hogy a szabályok és rítusok mennyit

segíthetnek az ember nehéz érzelmi gyakorlataiban.

És az este lényege éppen ez:

napjaim