múzeumi évkönyv bemutató
mint szerző ki kellett üljek a placcra, elhagyván kényelmes szélső nézői "páholyomat"
nem esett jól , de aki Át mond, mondjon B-t is, ugyebár
ott azért szélre próbáltam ülni, de végül is nem sikerült, mert mellém ültették , aki beszélgetett velünk, szerzőkkel, évkönyvbeli irományainkról
műsoron kívül, még előtte mondta, hogy érdekli a judaisztikai téma, foglalkozott is vele pl Kecskeméti Árminnal ... beleolvasva művembe kicsit el is veszett szövevényeiben- meg kell mondanom , hogy lassan már én is, hogy nem most írtam, s kicsit eltávolodhattam elidegenedhettem tőle...
nehezemre is esett beszélni róla, róluk nagybecsű öseimről, a hangom is cserbenhagyott rekedten ráadásul reszketve. brrr.
rövidre fogtam, beszéltem a rabbikról. egyáltalán a Bak név "szent eredetéről", a 48as résztvevőinkről, áldozatairól, végül a holokauszt számtalan családi veszteségeiről csak egy fél mondatot birtam, a jelent meg csak felvillantottam. ..(pedig a lényeget még elmondhattam volna, hogy mi már nem óhajtunk áldozatok lenni!) .(M meg is szénhatott, mert zárásul külön méltatta a magyar (s nem magyarországi!) zsidók aránytalanul magas és magas hőfokú részvételét a szabadságharcban..)(mit csak megerősiteni tudtam azzal, hogy rabbijaink mottója ez volt: vallás ÉS hazaszeretet!)
utólag látom, hogy kicsit ki is rítt az én anyagom a könyv inkább néprajzi jellegéből, de hát eredetileg és a néprajzi tanszék int pályázati felhívására készült a tanulmány...
Sz ZS ajándéknak titulálta családtörténetemet, hát számomra is az volt ajándék (a genitől)...
másrészt mikor megköszönte részvételemet a végén, én visszaköszöntem, hogy én tartozom köszönettel, amiért ilyen szép kötetben jelent meg, s ott meg is marad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése