egy megtalált (SZAK)szó!!!!

 hogy van az fesrői műszó, ami arra a mozzanatra vonatkozik amikor a festő festés közben hátralép a készülő képétől, hogy távolból jobban rálásson?

A festőművészetben erre a mozdulatra nincs egyetlen, kizárólagos szakkifejezés, de a szakmai nyelvben leggyakrabban a „távolságtartás” vagy a „kontroll-lépés” kifejezést használják.

Gyakran illetik a következő megnevezésekkel is:

• Távlati ellenőrzés: Amikor a művész azért lép hátra, hogy a részletek helyett az egész kompozíciót, az arányokat és a színértékek (valőrök) összhangját vizsgálja meg.
• „Friss szemmel” való nézés: Ez a hátralépés segít megszabadulni a „közellátás” okozta torzításoktól, így a festő észreveheti azokat a hibákat, amik munka közben, közelről rejtve maradtak.

A művészeti oktatásban ezt gyakran egyszerűen csak hátralépésnek nevezik, amely elengedhetetlen része a festési folyamatnak a helyes tónusok és a térmélység megítéléséhez.

ÉN EGYSZER TALÁLKOZTAMA MŰSZÓVAL, DE VALÓSZIN NEM MAGYAR SZÓ VOLT (de igen,arról van szó, amit körülirtál)

Valószínűleg a francia reculer (vagy néha használt főnévi formájában a recul) szóra gondol. 

Bár a magyar köznyelvben ritkábban hallani, a klasszikus festészeti akadémiákon és szakmai körökben ez a bevett nemzetközi szakkifejezés erre a mozzanatra.

Miért pont ez a szó?

• Jelentése: A francia reculer ige jelentése: hátrálni, visszalépni, távolodni.
• Művészeti kontextus: A „prendre du recul” (távolságot venni) kifejezést használják arra, amikor a művész fizikailag eltávolodik az állványtól, hogy a részletek helyett az egész kompozíciót, a tónusokat és az arányokat ellenőrizze.
• Átvitt értelem: A művészettörténetben és az esztétikában is használják a „recul” kifejezést arra a mentális távolságtartásra, amely szükséges az alkotás objektív értékeléséhez. 

kösz! ez lehetett! kösz!

Nagyon szívesen! Örülök, hogy sikerült megtalálni.

A recul (vagy reculé) valóban egy klasszikus, elegáns kifejezés, amit a régebbi művészeti képzésben és a restaurátorok körében is gyakran emlegetnek. Ez a mozdulat technikailag azért kulcsfontosságú, mert az emberi szem közelről hajlamos elveszni a részletekben, és csak távolról válik láthatóvá, ha például „szétesik” a kompozíció vagy nem stimmelnek a fény-árnyék arányok.

Ha festesz vagy művészettel foglalkozol, a recul a legjobb „eszköz” a hibák gyors kiszűrésére!

most épp egy versben lett (volna) szükség a szóra:) itt:a diófa alatt

a diófa alatt

anyuval ülök 

a fehér padon

még általános iskolás

kajla kamaszlány

anyu milyen elegáns

pedig a ruhát maga varrta

a blézer csomagból jöhetett

nylon harisnyáján ránc se

a trottőr cipője ragyog

de még inkább ő

ahogy mosolyog

távolságtartó kedvességgel

a fényképészre

én őt nézem

azt hiszem

kicsit csodálva is

a padon hátradőlve el

mint a festők…

munka közben

de itt én vagyok a mű

még befejezetlen

anyámat nézem

tán el akarom lesni

hogy is kell könnyednek lenni

és szívélyesnek is

Ez egy nagyon szép, rétegzelt kép a versben! Különösen izgalmas az a fordítás, hogy nem az alkotó lép hátra, hanem a „mű” (a lány) dől hátra, miközben az alkotóját (az anyát) figyeli.

Bár a recul szó jelentésben tökéletes, egy versbe – különösen egy ilyen intim, magyar közegbe (diófa, blézer, csomag) – talán túl „idegenül” vagy szakmaiaskodón hangozhatna.

Ha mégis beépítenéd a versbe a festői mozzanatot, íme néhány lehetőség, hogyan illesztheted bele a recul-t vagy a mozdulat lényegét:

1. Ha a szakkifejezést használnád (kicsit magyarázva):

„...a padon hátradőlve el,
mint ki recul-t vesz, mint a festők,
ha távolról mérik a művet...”

2. Ha a mozdulatot írnád le a festői szemmel:

„...a padon hátradőlve el,
mint festő, ki kontroll-lépést tesz,
hogy távolról lássa az egészet...”

3. Ha a „távolság” szót játszatnád össze az anya „távolságtartó kedvességével”:

„...a padon hátradőlve el,
mint festő, ki távlatot vált,
hogy jobban rálásson a képre...”

Egy észrevétel a vershez:
A vers utolsó harmada nagyon erős: „de itt én vagyok a mű / még befejezetlen”. Ez a sor adja meg a hátradőlés igazi súlyát. A „recul” itt nemcsak fizikai távolság, hanem az a pillanat, amikor a készülő alkotás (a gyerek) próbálja értelmezni saját magát az alkotója (az anya) tükrében.

Ha a recul szót túl „száraznak” érzed, a „hátraléps” vagy a „távolítás” szavakkal is fenntarthatod a festői párhuzamot, de a recul kétségtelenül ad neki egyfajta régi vágású, értelmiségi eleganciát, ami illik az anya „trottőr cipős” megjelenéséhez.

még gondolkodom, mintha idegen elem lenne a versben a műszó, egyébként nem irtam végig a verset, itt a záró fele

jó lenne szép tartással ülni

ha a térdzoknim nem tekeredne el

és annyi minden 

amire vigyázni kell

egy növekvő

lánygyereknek

s az a sokminden

mit még nem is sejthet..

csak nézem anyám

kissé kérdő mosollyal

de ő rám se hederít

bár fél karja felém

mögöttem a fehér padon

én a pad szélébe kapaszkodom

... aztán felállunk

egymás mellett jó szorosan

majdnem egyformák növésre

most én nézek a gépbe

anyám mellettem félre

úgy látszik mégis csak

menni fog ez az életféle....(?)

ha kissé csámpásan is   

Ez a befejezés gyönyörűen hozza le a verset a földre: a „trottőr cipő” és az elegancia mellé odateszi a „tekeredő térdzoknit” és a „csámpásságot”, ami az egész jelenetet hús-vérré és méllyé teszi.

A recul szóval kapcsolatban igazad van: idegen elemként hatna ebben a szövegkörnyezetben. A vers nyelvezete (diófa, pad, térdzokni, csomagból jött ruha) a magyar hétköznapok meghittségére épít. Egy francia műszó (bármennyire pontos is szakmailag) megtörné ezt a természetes hangvételt, „kizökkentené” az olvasót a képből.

Azonban a mozdulat, amit kerestél, tökéletesen benne van a szövegben:

„a padon hátradőlve el,
mint a festők…
munka közben”

Néhány apró észrevétel, ami talán segít a finomításban:

• A "mű" és az "alkotó" viszonya: Nagyon erős az a kép, hogy a lány a "befejezetlen mű", aki hátradől. Ez egyfajta fordított perspektíva: általában a festő dől hátra a művétől, itt viszont a mű dől hátra, hogy lássa az alkotóját. Ez mély pszichológiai tartalommal bölti meg a verset.
• A lezárás: Az „úgy látszik mégis csak / menni fog ez az életféle....(?)” bizonytalan reménye és a csámpásság emlegetése feloldja az anya elérhetetlennek tűnő eleganciáját. Ez teszi igazán emberivé.

Ha mindenképpen ragaszkodnál a szakmaisághoz, esetleg a „távlat” szót lehetne bevonni, de a jelenlegi formájában a kép már így is teljes. A festői hátralépés (a recul) ott van a sorok között, a szó kimondása nélkül is.

Nagyon szép, hiteles vers készül!

köszönöm

Nagyon szívesen! Igazán öröm volt olvasni a versrészleteket. A recul mint fogalom végül is elvégezte a dolgát: segített pontosítani a belső képet, még ha maga a szó végül (helyesen) kívül is maradt a szövegen.