2025. június 26., csütörtök

M S mester

már ritkán megyek Pestre, de nincs alkalom, hogy kihagynám a SZépművészeti Múzeum meglátogatását

most is igy volt, pláne, hogy M S mestert hirdette, a Vizitációjával. - az én vizitációm sem maradhatott el






(bár a Nemzeti Galériában már láttam a festményt, védve, bekeretezve, elzárva ,  s tilos volt fotózni - azért titokban csináltam egy rossz képet róla, kicsit)

ez az MS kiállitás fantasztikus volt, s bár központban volt a Vizitáció, körötte az oltárképek, (6) természetesen  kimagasott (NEM CSAK A KIEMELŐ ELHELYEZÉSE MIATT)







 

mondtam is valakinek ,aki csodálatával konstatálta, hogy ez egy csoda, kivételes...

az is, hogy nincs helye a hasonlitgatásoknak, kiemelkedik a többi, s kora (utódai?) képei közül

az a lágyság, természetesség, harmónia  - kimondhatatlan

(s mindehhez jön az én személyes misztikus élményem róla, amiről - most se - beszélek)


kicsit behallgatóztam egy idegen vezető fülhallgatós kommentálásába, aki külön kiemelte a virágokat...a tüskétlen rózsát pl, az előtéren,


a virágokból is kinövő (virág)szerető leendő anyák... Mária és Erzsébet

a gesztusok, mozdulatok arcvonások kifejezőereje...


rengetegen bolyongtak a termekben s mindenki ekörül a kép körül, joggal...

engem is vissza-visszavonzott (körutamban)


volt egy fimvetités is csupa erőltetett összehasonlitásokkal, utódok irányába, - feleslegesen (utód, csak másoló, durva epigon lehetett)


sajnos elfáradtam, hogy a táskámmal is vacakloltam, -k, már a bejératnál is méregették, mondtam, kicsi, nem fér bele M S mester -viccelődtem

de bent meg azért szólt rám egy teremőr,mert kicsit hátratetettem a táskám, s igy szabálytalan, nehogy leverjek valami (?!)

csakhogy nekem igy volt , lett volna könnyebbb...

aztán hogy a mobilom is lemerült

elhagytam a sötét - csak képekkel világító -  termeket

a Schopban vettem két nagyméretű Vizitációt  ábrázoló képeslapot, az egyiket lányomnak szánva (de persze elfelejtettem odaadni?, de jut eszembe, már nem is talákoztunk...a Hunyadi téren elbúcsúztzunk, mentek unokámmal a Bábszinházba)

(amúgy nem szeretem az eladható tárgyakká silányitott képzőművészeti alkotásokat...pontosabban e tárgyakat)

--

lehuppantam a büfé kanapéjéra, egy kávéra, meg feltölteni a mobilom









meg elmélázni....(volt min)







s hamar eljött a 6 órás zárás... de még a lépcsők fölött is üldögéltem...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése