egy városi kitüntetés margójára

 naszóval 

akkor köszöntsem itt is külön a kitüntetett dr Sepp Józsefet...

mert hogy - jutott eszembe- egyszer (olyan 65 éve) megmentette az anyám életét - ideje...

nagyon fiatal volt akkor - most az élete ismertetésekor megtudtam, hogy 1959 ben a summa cum laudes egyetemi végzettség után került a makói kórházba, pont akkor.... én harmadikos gimnazista voltam

iskola előtt hajnalban berohantam a kórházba, hova be kellett szállitatni előzó nap délután anyámat, mert iskolából hazajövet eszméletlenül találtam...

ez a fiatal orvos volt bent most is, aki előző nap kezelésbe vette...

már én is alig voltam magamnál az aggodalomtól, izgalomtól, mikor rákérdeztem, hogy van anyám?

ő csak mosolyogva rámutatott az ágyára, amiben békésen aludt, -  mintha mi sem történt volna:

hát nem látja?!!

(rohantam a gimibe, ne késsek el, a csapóajtó, mit most szereltek fel, visszacsapott, hagyatt vágódtam, épp beértem a magyar órára, épp feleltetett Nelli néni , kiszólított a Szeptember végénből, utána azt mondta sokszorositani kéne - mármint engem azaz a feleleteimet... (pedig előző nap nyilván nem tudtam készülni....de nem szóltam senmmit...anyuról)

most az ünnepség után a fogadáson, megköszöntem Sepp dr úrnak.

hogy akkor megmentette az életét...

persze nem emlékezett (hány hasonló esete lehetett!)

mindegy, nekem könnyebb lett a szivem ezzel a kösszönettel.

még azt is hozzátettem, hogy lehet, hogy az én életem is megmentette, mikor úgy 1990 tájékán (ekkor lányom elsős volt, 6 éves) felfedezve az ultrahangon összevisszaverő szivemet,  ellátott orvosságokkal, és eltiltott a kávétól (coffeintől) - (elhúzódott a vizsgálatom, maga is megrémült a szivem állapotától,de gondoskodott egy autósról, aki még időben a lányom iskolájába szállithatott)

most bevallottam, hogy azóta újra iszom kávét, lányom 26 éves kora óta (20 év szünet után)  rákérdeztem, s azt mondta egy kávé biztos nem , árthat

csak egy? kettő (hármat már be se vallottam, néha pedig szoktam)...erre nem válaszolt, de elhatároztam, hogy visszatérek az egyre, ha fel is nőtt a lányom, még élni szeretnék (hála Sepp drnak másodszor is)

ja, és lányomra emlékezett is, név szerint érdeklődött felőle, még foglalkozik az irodalommal Tímea? kérdezte, én mondtam, hogy igen, mennyiben, s eldicsekedtem azzal is, hogy már 12 éves nagyfia van...

örültünk

(korábban láttam épp 2 nagyon nagy fiával fényképezkedett)

Nincs is az életnél fontosabb...

Hála minden életmentő orvosnak!

De Sepp drból csak egy van....