eszembe jutott ez tegnap a Gloriusban ebédelés közben,,
aki ott ebédelt mögöttem, hivatalosan nem rég ismerősöm, de az anyukájét igen, jól ismertem... de már rég meghalt... hogy menenyire kedves volt! (és szép...)
a könyvtárban dolgozott , gyerekekkel, egyszer odajött hozzám, ki egy asztalnál olvasgattam, egy magazinnal, abban egy fotóval, ami egy pelerint ábrázolt
hogy nézzem, milyen jó...
igen, válaszoltam, de ez csak egyéniség is kell!
dehét neked van, nagyon is...azért mutatom! - nézett rám, mosolyogva, csodálkozva
(gondolkodtam, hogy elmeséljem-e - ezt a régi epizódot -a fiának, de aztán mégse... (ő nem ilyen kedves...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése