Nincs mit mondani róluk...
csak nézd...!
2025. január 31., péntek
kimaradtam avagy '' semmibe vesznek
ezt mondta nekem egyszer egy öreg néni, (indokolván, hogy miért is nem megy orvoshoz panaszaival), s ezt érzem én is, egyre inkább, több okból
most éppen azért, mert a honismereti hiradóból (ami nagy halasztással most jelent meg) - egyszerűen kihagyták a (szigorú határidőre több mint egy éve) küldött cikkem (a szerzők közt ugyan még szerepelek)
több mint egy éve, január 17-en küldtem el a 9 mellékletes, cikket, (ami Marjanucz Laci elóadsához kapacsolódott volna, 9 doku melléklettel...
Laci előadását ott is látom, többoldalon át, az én alig két oldalamnak ugy látszik nem jutott hely.
majd beteszik jövőre (?), nade hova,? eső után...
https://aliz-napok.blogspot.com/search?q=krist%C3%B3ffy
Megfordult a fejembáen, hogy nem járok ezután a mellőzés után...
de az évi tervben szerepel a Kecskeméti Ármin konferencia, amiben mégis csak érdekelt vagyok, azon részt kéne vennem... (bár erre se emlékezett vezetónk, hogy volt vagy nem, hát ez is ugy maradt ki a tervekből, mint az én cikkem...
a fotójkon a foglalkozás legelején még bőszen keresem a... semmit
(másról most nem irok bizonyságul a semmibe vesznek " igazságáról, nem akarom beleásni magam,. ámbr bűven lenni mit , lépten.nyomon
2025. január 30., csütörtök
klasszicizmus,(empir)
G KATI AZZAL KEZDTE ELŐADÁSÁT A KLASSZICIZMMUSRÓL, HOGY SAJNÁLJA, higy megfeküldte a gyomrunkat a múltkori barokk ...de anélkül nincs klassziciumus, és elmondta, amit én is oly jól tudok, sőt tanitottam, (az irodalami általános művészeti, korstilusokról szóló bevezető óráimon, hogy hogy követik egymást egymásra épülve és tagadva és vissza-visszatérve az egyes művészeti korok... Hm
aztán menet közben rájöttem, amit sejtettem a múlltkor is már, hogy nem is a műalkotásokkal van bajom,
hanem azokkal a képekkel (bútorok,használ)ati társgyak berendések, amiket a vetitéseken bemutatott, nem az ő hibájából, ilyene vannak! hiába... bútor MŰVÉSZET nincs! túloznak túldszitenek, nem egyszer izléstelenek, nem is egységesek, eklektikusok, szerintem az asztalosok nem igen művészek...itt a probléma..a mindennapok "Művészete" - nem is művészet!
(még a klasszicizmusnál is )(bár most ezt nem tudom illusztrálni, ösztönösen nem fotóztam le az izléstelenségeket, bár voltak bőven, itt is!
mindenesetre a klasszicizmus bútorai, használati tárgyai is jóval letisztultabbak...csodás egyszerűségű s mégis fenséges épületeikről nem is beszélve
(bár a rokokó szalonunkra, mig ép volt, nagyon büszke voltam - joggal s méltán)
2025. január 29., szerda
ifjúságom
Ó, elfeledett, eltemetett ifjúságom!
Régi fénykepeken éledsz újjá...
De szép is voltal!
Hogy is nem láttalak
akkor annak?!
2025. január 28., kedd
hova álljak én? a nemzetközi holokauszt emléknapon...Makón
igen, tudtam, hogy ott a helyem, a botlatóköveknél, meg az emlékjelnél is, többszörösen, (a holokauszt nemzetközi emléknapján)
s mégsem tudtam, hogy hol a helyem,...
egy osztályt hivtak a botlató kövekhez, a Juhász Gyula református gimnázium harmadikosait, az önkormányzat (és Hagymaház) szervezésében , (s mint most olvasom, a Mazsike felkérésére) , U. Zsolt kalauzolásával (egyébként ő írta a meghivót, nekem meg az un zsidó közösség vezetőjének, ami már nem is nagyon van, de ő nem reagált)
én rosszul éreztem volna magam, ha nem megyek el, és nem mondom, hogy rosszul éreztem magam ott, de ambivalensen, nagyon...
***
míg vártuk a polgármesterasszonyt, leültem a helyszinnel (az ügyvédi munkaközösség kapuja előtt) szomszédos kávézó terasza egy székére, igy a hházi szervezők, meg a médiások elé-közé keveredtem, de aztán át, az osztályhoz a diákokhoz húzódtam...
a szervezők, meg a media úgyis jóizűen trécseltek
Zs beszélt, a botlatókövek keletkezésének történetéről, majd konkrétan arról a (Vidor), családról kikre emlékeztünk,
mutatott egy családi fotót is róluk (négyen voltak, szerencsére ketten túlélők...élő leszármazottakkal, ..)
ekkor közelebb is léptem, hogy jól lássam a fotót (Zs egyébként már az elején is mondta, hogy menjek közelebb )
mikor a fehér rózsákat átadták a szervezők, Zs-nek és a pm asszonynak , utóbbi egy ötlettel, kedvesen felajánlotta nekem, köszönettel helyeztem el a botlatókő mellé a rózsát:::.
de a Bérpalotánál már igyekeztem beolvadni a gyerekek "tömegébe"
itt volt egy kissé kellemetlen epizód, mikor Zs azt mondta hogy Fried Ármin volt az a zsidó orvos akitől József Attila kapott kabátot, észrevette rajtam, hogy "nem egészen úgy volt".. bár én is sokáig azt hittem, (egykori magyar tanárnőm nyomán is), a makóiak szeretik ezt hinni... de ki tudja,ki volt az az orvos,s az És ben irt is visszhangomra nemleges választ Sz Gy egykori tanárom az egyetemről) (Strasshofban viszont , mikor megkérdezték, ki beteg, mert őket majd szanatóriumba viszik. (hm. valójában Auschwitzba), már rosszat sejthettek, mikor a cipőjüket levették a lábukről (a rabbi Kecskemáti Árminnal együtt)
az emlékjelnél, leültem egy padra,(mellettem Fried Ármin fotója)...
és mécsest is kaptam O Nórától, (a hagymaházi mindenesttő)? azt is "örömmel" helyeztem el, már ha örömről egyáltalán beszélnem lehet - ilyenkor mindig apámra gondolok, aki "nem tért vissza" s igy egyszerre érezhetem magam szinte második generációsnak a saját túlélésemen túl* , amit viszont többnyire jótékony felejtés burkol (egy-két évesen)
elballagtunk az EÖTVÖS UTCÁBA, a MONTAG HÁZ ELÉ , akinek története igazán megrázott:
Zs, majd a polgármesterasszony is zárszavában szépen elmondta,
hogy mimindent köszönhet a város az egykori makói zsidóknak, fellendülést... hogy az ország első 10 városában benne volt Makó, a kis Jeruzsalem, a Maros-parti Konstantinápoly...a zsidó mecénásoknak köszöhetően is... (drága -templom- és oskolalapitó - Löwinger nagyapám...)
Mára már alig maradtak. (-tunk)
Egyedül, árván a túloldalon elslattyogtam.
Még leültem az ortodox templom elé...
2025. január 27., hétfő
adt arcanum gonda júlia
avagy régi dicsőségem...
csak úgy beütöttem kutatásaim közepette a saját (igy használatos nevem) Gonda Júlia , az arcanumon
(már tudtam, hogy van egy azonos nevű druszám, szentesi hírneves iskolaigazgatónő) de azért saját jogomra is bukkantam több helyütt
pl az Új Életből két cikk meg is lepett, (1958, 1959 távolából)
arra emlékeztem, hogy egyszer elhegedültem a Moaj Zurt chanukakor, de arra nem hogy más alkalom is volt, meg Beethoven menuett, meg "művészi hegedűjáték", sőt én voltam " a legjobb talmud-tóra növendék" erre most külön büszke vagvok
(jut eszembe unokám most félévkor judaisztikából is dicséretet kapott, (s még 5 másik tárgyból ) és persze tiszta 5ös (de ő nem büszkélkedik. viszont nem külön órán tanulja ezeket meg a héber nyelvet is, hanem (szeretett) iskolájában, délelőtt...
2025. január 26., vasárnap
Timi verse(mottó) a Radnóti szinházban
"Tanítsd meg, hogy mi a magány,
tanítsd, hogy milyen köztetek.
Mutassátok meg, hogy söpörjek,
Ma este először látható a Keres Emil Próbateremben a Most, mikor a vers újra divatba jött, Pál András és Rozs Tamás koncertszínházi előadása, amelyen kortárs magyar költők versei hangzanak el. Többek között Turi Tímea Méreghinta című verse, amelyből a fenti idézet is származik.
Az előadás plakátját Tóth Andrej tervezte, a fotókat Csoszó Gabriella készítette.
2025. január 25., szombat
félreértés? (remélem)
csak remélni tudom, hogy félreértettem azt az okfejtést, miszerint az embernek tudni kell, hogy mikor haljon meg, azaz mikor álljon félre, ne zavarjon tovább stb
mert ha nem, akkor ez nagyon kegyetlen okoskodás
eszembe juttat olyan régi népeket, akik kivitték öregeket egy hegyre pl s ott magukra hagyták
no itt önként induljanak a hegyre?
még ebbe se számithatnak segitségre?!
biztos félreérthettem!
s azt pláne, hogy ez bármiféle, megnyugvást jelenthet...
----
ha megöregszünk, jól irta S de Beauvoire az a szerénység kora
úgyse akarunk sok vizet zavarni, útban lenni
ne állitsanak már félre, idő előtí
bírjuk ki egymást, mig a sors akarja
magyar (keresztyén) kultúra
január 22 a magyar kultúra napja - hivatalosan (F M azt mondta rá, ami minden kiemelt évi egy napi ünnepre érvényes lehet, hogy minden napnak annak kéne lennie. Igaza van)
mi azért szépen megünnepeltük a könyvtárunkban
vagy fél órával előbb felmentem az alsó szintről, hol különböző - könyvtárhoz nem illő zajok . megzavartak Arcanumos kutatásomban, különben is már nem is zaj, hanem gyönyörű zongorafutamok szűrödtek le csalogatón...
fent aztán elállt a lélegzetem olyan szép és gazdag kiállítás vett körbe! egészen elvarázsolódtam
szobrok és festmények, apa és fia művei...
épp interjúkat csináltak a művészekkel
s elkezdett próbálni kedvenc Mezei Jőzsim is, és a hegedűhangra körbevideóztam a kiállitást )
(később ugyanezt mondta a nyitást tartó művészetfilozófus, haladjunk csak az óramutató járásával egyirányba, és sorra vette a műalkotásokat
ezek főleg szakrálisak voltak, bár volt pár díszletkép is
csupa keresztény...? - ahogy többször elhangzott a kultúra jelzőjeként is
nem szeretem mikor keresztény kultúráról beszélnek (s csak arról, kizárólagosan) , nyugodtan mindig odabiggyeszthetnék elé a zsidó jelzőt is! (hiszen a kereszténynek is ez a gyökere!) (ave) Mária, Pál., sőt Jézus..) ja és láttam egy menórát is , a Nabucco diszletelemként...
(egyébként este az Agórában egyvalaki egyszer ezt mondta: "a zsidó-keröszténykultúrából fejlődött ki A Kultúra".. (egyszer igy... de ott is túltengett a kizárólagos keresztény jelző (igaz , ez kifejezetten keresztény műsor, meg ha a képzőművészetet nézzük, ott a zsidó képzőművészet múltja (a képtilalom miatt) nem is jelentős - de a kultúra nem csak a képzőművészet - bár Makón a ktár kiállitótermében ez volt ! :)
- no egy kis Mozart zenével vegyitva... 8mert a zene , az mindig KELL :)
s végül még egy jó kis félédes fehér bort is ittam minderre! :)
keljek már
Húz vissza az ágyam
Mintha mágnes lenne benne
De hát nem vagyok én vas
Keljek már ki belőle!
csirkecsont
valaki felrakta a fb-ra találóskérdésnek ezt a fotót, ki tudja mi ez?
hát én egyből, csirkemell csontja, amit ketté kellett törni két embernek és akinél a nagyobb darab maradt , annak a kivánsága teljesült (igy van a "játékszabály")
régi kedves szomorkás emléket idézett bennem
Erzsi nénivel "játszottuk" ezt...
hol nála, hol nálam volt nagyobb csont
de egyszer csak kiderült, bevallotta, hogy ő arra gondolt mindig, hogy akárkinél lesz is a nagyobb csont, az én kivánságom teljesüljön, mindenképp
ilyen önzetlen volt
azt hiszem ez után már többé nem játszottuk el...? mert nem lett volna értelme
de mindegy is, hiszen tudom, hogy a legjobbakat akarta mindig nekem!
2025. január 24., péntek
2025. január 23., csütörtök
hangmemória
volt tanitványom kommentelte a csendes Don kitalációmról irt okfejtésem,amiben irtam, hangokról is:
egyetlen hangnak egész zenemúvet előhivó jelenségéről, és ezzel kapcsolatban szólt a fotografikus emlékezetről megemlitva, hogy tán a hangokra vonatkoztatva is van ilyen
hát van
"az ilyen képességű ember képes képeket, hangokat, tárgyakat extrém pontossággal, tömegesen, emlékezetből felidézni." (wiki)
hiányzó kéziratom
jópdofiskodó öreg ismerősöm, odajön hozzám mosolyogva a kiállitásnytó elótt, monva, hogy jónagy fiókom lehet...
miután olvasta posztom arról, hogy felgyarapodtak öregségemre u.n. kézirataim...
mondom, csak úgynevezett, merthogy valójában nincs is már KÉZIRATOM, MERT MINDENT SZÁMITÓGÉPBE VAGY OKOSTELEFONBA PÖTYÖGÖK (mióta van)
amúgy se a "fióknak irok", mert legalább a fbra vagy blogba felrakom - meg azért van egy-két folyóirat is, ahol publikÁlom, NAGYON KIS HÁNYADÁT PERSZE!)
---
Hanem most tényleg bajban is vagyok , mert a könyvembe a copyright fölé , hogy ne legyen üres, kéne vagy egy oldalnyi kézirat halványitva...egy kézirat, ami NINCS! :(
(lehet, hogy utólag gyártok egyet?! :(
ma este a Radnóti szinházban Timi verse is
A Radnóti Színház és az Ördögkatlan Fesztivál közös produkciója
Most, mikor a vers
újra divatba jött
Az este során elhangzó versek:
Ágoston Tamás: Mást nem
Daróczi József Choli: Kérdés
Erdős Virág: ez
Háy János: Egy szerelmes vers története
Jónás Tamás: tele tele tele tele
Kemény István: Búcsúlevél | Elvált férfi a házasságról
Kovács András Ferenc: A kaffogás művészete | A pók poétikája
Kukorelly Endre: Két dal | Hallgat szépen ül
Kürti László: Oidipusz királyságom
Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok itt | Maradni, maradni
Orbán János Dénes: Optat coitum puellae
Parti Nagy Lajos: a kérdőjel háta
Peer Krisztián: Boldog magány
Rónai-Balázs Zoltán: Ballada a Király utcában
Simon Márton: Még ma is
Szálinger Balázs: Az akció lefújva
Terék Anna: Az én apám
Turi Tímea: Méreghintaí
Várady Szabolcs: Dob
Varró Dániel: Cossante a lehányt küszöbről |
2025. január 22., szerda
kiadás előtt
A (szomorú avagy örvendetes?) igazság az, hogy igy, öregségemre (mit el kéne felejteni s majd jöjjön aminek jönni kell) rengeteg u.n. kéziratom halmozódott fel, ami nyomaszt, a sorsuk... (sorstalanságuk?)
most eljutottam oda, hogy úgy néz ki, kiadjuk. az újabb? (2012-től kezdődő) verseim válogatását (no ez sem kevés, s kínlódok is az anyagmennyiség csökkentésével, gyakorlati-technikai okok miatt , persze szigorúan a minőségi szempontok előtérbe hozásával) Rengeteg olyan szempont jön elő, ami amúgy nincs. (mert mi sem (volt) egyszerűbb mint lefirkantani (lepötyögni) egy verset (ami kikívánkozott) , és mondjuk berakni a blogomba vagy /majd a fb-ra..
egy könyv felelős darab, új, külön minőség és főleg maradandó
mindent és mimindent kell meggondolni hozzá... nem sorolom
ambivalens érzéseim is vannak!
a kiadás szónak gondoljunk csak a másodjelentésére, hogy mást ne mondjak....
pláne olyan versek esetében, mint az enyémek, lányom egyenesen azt mondta, hogy ő nem tudna igy feltárulkozni...
mint én, az 'alanyi ' költő(?) - nem tartom magam annak, nálam az a szó (költő) szent... a könyv is az, tán ezért állok igy...
viszont úgy érzem, és visszajelzés szerint, nem csak rólam szólnak a versek, h. I. mások önreflexiójára is lehetőséget ad, magukkal való összehasonlitásra, szembenézésre, beleélésre, mert az életről szólnak, istenkeresésről, rokonainkról - stb- az élet kérdéseiről- ami mindnyájunkban közös - nem mellesleg persze a zsidóság(om)ról is, ami nem "mindnyájunkban közös", de szeretném közelebb hozni (kicsit azzá tenni) ... megérthetőbbé, elfogadottabbá tenni ezt is! (magyarságommal együtt) - a kettőt együtt!) - ez még nehezebb feladat, mint a többi, már-már küldetés...?)
egy kép...
ledőltem a kisszoba diványára, közben nyitva maradt a képernyőm, pedig egy olyan sorozat kezdődött benne, amit hébe-hóba megnézek (Bor és mámor), mikor felébredtem , másfajta hangokat hallottam a alig felismerhetően a másik szobából, ahol a laptomom hagytam
milyen film lehet ez, bemegyek, egyetlen képet látok, s már bevillan (nem pont ez a kép volt, korábbi)
Csendes Don!
Hihetetlennek tűnik, hogy az lenne, tán nem is láttam azt a filmet (vagy mégis, valaha , nagyon régen)
mert tényleg az megy....
---
azt már rég tudom, tapasztalom, hogy ha meghallok egyetlen kezdő hangot egy zeneműből, már tudom hogy mi lehet...tudom (dúdolom) a folytatást
---
(meg régebbről, hogy mi lesz az első szavak után, a mondat vége, ha valakivel beszélek),
(ez versszavakra is érvényes netán az egész versre... (tanuitványaim meg is kérdezték, mikor sokszor fejből idéztem, hogy én minden verset tudok kivülről?:)
filmmel még nem jártam igy
**
egy kép, egy hang, egy szó... hozza a többit
(minden ismétlés? már túl sokat élhettem?)
2025. január 20., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)