elmesélek egy történetet, valójában kettőt
köztük vagy 35 év van! de a szereplői ugyanazok
- este felé jár már, az ABC-ben állunk sorba, bevásárlás után, kislányommal vagyok, én az iskolából, később őt "begyűjtve" bölcsödéből vagy óvodából (nem, még nem volt iskolás)... fáradt vagyok, türelmetlen a hosszú sor végén, valami megjegyzést is tehettem, már nem emlékszem...mire mögöttem megszólal egy mosolygós fiatalember , hogy szivesen ad egy nyugtató injekciót, mert hogy orvos....
megjegyeztem, akárhányszor láttam a később már nem is fiatal embert, aki nagy karriert futott be a szegedi egyetemen is, mint orvos, valóban, sőt diszpolgár stb...de nekem mindig ez a régi jelenet jelent meg a szemem előtt ahányszor láttam, s orroltam is érte, meglehetősen...hiszen megsértett....
tegnap estig!
ugyanis mindenki s főleg lányom szigorú utasitsára , a balesetem után pár órával , úgy fél 10 felé...felhivtam az ügyeletet, beszélni orvossal, aki megnyugtatott, miután elmeséltem az esetet, azt mondta történt, ami történt, de el fog múlni. meg akar nyugtatni (ha mégsem, menjek másnap reggel a sebészeti ambulanciára röntgere) de meg akar nyugtatni - hangsúlyozta. Megkérdeztem a nevét, mert ismeretlen volt a hang... Persze, ő volt az. S megint a "nyugtatás", most szavakkal, és iróniamentesen, humánusan!
.... ha megérjük... minden kikerekedik
Aranka Árva
VálaszTörlésRemèlem, minden rendben van, de emlékezetes marad azt hiszem, a kíjelölt átkelő helyen sincs biztonság sajnos.