2022. december 7., szerda

asszertivitás

 szerénység és szerénytelenség közt megtalálni a középutat!

azt hiszem, ez az asszertivitás (önérvényesítés)  - bár ez nekem inkább szerénytelenségnek tűnik a gyakorlatban

azt hiszem, mindenre, minderre születni kell

és ami hozzájön:

engem nagyon tud zavarni mások túlzott önérvényesitése (hogy mást nem mondjak öndicsérete,(pedig már gyerekkorunkban rámondtuk, hogy "büdös", önértékelése, öntömjénezése) - 

s tán épp ez tart engem távol tőle, még kisebb  (mondanám szerényebb mértékben is!s ejt egyértelműen a szerénység oldalára (?), ami egyáltalán nem biztos, hogy egyértelműen erény (!), sőt, lehet hiba is , önmagunk ellen - ami éppenhogy nem kicsinyiti hiba voltát!

nehéz az élet !

pedig igazi megéléséhez nem elég a szerénység...

mit más szóval, tán gyávaságnak is nevezhetünk (?)

5 megjegyzés:

  1. sokan keverik az agresszív önérvényesítéssel, holott a LÉNYEGES különbség az, hogy az adott - konkrét - szitukban másik tiszteletben tartása ugyanolyan alap, hogy nem akarod megváltoztatni, manipulálni, kontrollálni a másik felet, hanem magadnak és a másiknak is megengeded, hogy az legyen, aki. Így vállalsz felelősséget érzéseidért, gondolataidért, és valódi önmagadért. Ez az igazi felnőtt lét. Köze nincs a szerénység-szerénytelenség általánosításaihoz

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem aranyközepe!másrészg ndem is lényege a másokhoz való viszony!

      Törlés
    2. És én epphogy nem beszéltem túlzásokról...ha agresszív...az az!!!!

      Törlés
  2. sajnos nem értem a hsz-odat, sajnálom

    VálaszTörlés
  3. azt mondod, hogy "sokan keverik az "agressziv önérvényesitéssel" - ezt TE mondo, s ez a túlzás én épphogy az arany középről beszéltem, azaz a mértékletességre utaltam! :)

    VálaszTörlés