szerénység és szerénytelenség közt megtalálni a középutat!
azt hiszem, ez az asszertivitás (önérvényesítés) - bár ez nekem inkább szerénytelenségnek tűnik a gyakorlatban
azt hiszem, mindenre, minderre születni kell
és ami hozzájön:
engem nagyon tud zavarni mások túlzott önérvényesitése (hogy mást nem mondjak öndicsérete,(pedig már gyerekkorunkban rámondtuk, hogy "büdös", önértékelése, öntömjénezése) -
s tán épp ez tart engem távol tőle, még kisebb (mondanám szerényebb mértékben is!s ejt egyértelműen a szerénység oldalára (?), ami egyáltalán nem biztos, hogy egyértelműen erény (!), sőt, lehet hiba is , önmagunk ellen - ami éppenhogy nem kicsinyiti hiba voltát!
nehéz az élet !
pedig igazi megéléséhez nem elég a szerénység...
mit más szóval, tán gyávaságnak is nevezhetünk (?)
sokan keverik az agresszív önérvényesítéssel, holott a LÉNYEGES különbség az, hogy az adott - konkrét - szitukban másik tiszteletben tartása ugyanolyan alap, hogy nem akarod megváltoztatni, manipulálni, kontrollálni a másik felet, hanem magadnak és a másiknak is megengeded, hogy az legyen, aki. Így vállalsz felelősséget érzéseidért, gondolataidért, és valódi önmagadért. Ez az igazi felnőtt lét. Köze nincs a szerénység-szerénytelenség általánosításaihoz
VálaszTörlésSzerintem aranyközepe!másrészg ndem is lényege a másokhoz való viszony!
TörlésÉs én epphogy nem beszéltem túlzásokról...ha agresszív...az az!!!!
Törléssajnos nem értem a hsz-odat, sajnálom
VálaszTörlésazt mondod, hogy "sokan keverik az "agressziv önérvényesitéssel" - ezt TE mondo, s ez a túlzás én épphogy az arany középről beszéltem, azaz a mértékletességre utaltam! :)
VálaszTörlés