Beethoven nap az interneten! remek... (Beethoven éven belül és Fischer Annie tiszteletére - milyen jó, hogy hallottam őt anno a Zeneakadémián , s épp egy Beethoven zongoraversennyel - ha jól emlékszem, esz dúr, de az biztos, hogy olyan fenséges volt, mint egy királynő!)
most üres zeneakadémia előtt játszik a zenekar...nekünk, a számitógépnél ülőknek
nézem a zenészeket, a vonósok maszkokban húzzák...
bezzeg szegény fúvósok.....
a karmester - biztos a fúvósokkal szolidaritásból - maszktalanul vezényel
(bár a próbákon rajta volt!) (Keller András, aki mellesleg hegedűsként is szerepel vonósnégyesben (itt sincs maszk rajtuk)
szörnyű időket emleget a szünetben..... s hogy a zene ad valami olyasmit amit semmi más a világom
büszke vagyok magamra, számomra hajnali órában , a sávomban(ami pedig hétvégén korábbi) elmentem, időben a Sparba!fél 10 volt, és 10 perccel 10 előtt már kint voltam az utcán, alig is voltunk a boltban ...remélem hétközben is igy lesz (akkor 11-ig lehet vásárolni ráadásul!) mert elhatároztam nem elegyedek a fiatalabbakkal... ha nem muszáj
kint már rosszabb volt a helyzet, alig indultam el a biciklimmel utamat állta két piros dzsekis nő , gondolom 65 év alattiak., lehúzott maszkkal, az egyik cigizett, a másik kajált... az út közepén...jó étvágyat, visszafordultam, s a túloldalon jöttem haza, sálam maszkként használva, mert itt-ott azért utam állták (azt hiszem 10 -re vártak, hogy bemehessenek..
10 kor én már a postánk előtt voltam, s ahogy hazaértem, ki is sütött a nap, Végre, jó hogy még nem felejtette el, hogy kell, sütnie....
sikerült megnéznem a Virtuózok c műsort... ez ilyen járványszabta kultúrainséges időkben különösen nagy szó (nem is értettem nagyon , hogy is rendezhették meg, de kiderült, hogy már szeptemberben voltak a felvételek, akkor tán kicsit könnyebb volt a helyzet, de azért ott is érződött a közönség- meg öleléshiány pl...)
én tulajdonképpen a zenére és a gyerekekre koncentráltam szinte csak
zavarnak a villódzások a reklámos, a showelemek, az öncélú komolytalankodás ...az "eladhatóság" felszines csillogtatása...
az meg éppenséggel feltűnt (nemegyszer a zsürinek is), hogy ezek a gyerekek, mikor zenélnek, nem is annyira gyerekek, hanem érett, személyiségek, ha úgy tetszik felnőttek, DE mennyire azok... úgy szólal meg a kezük alatt egy-egy hangszer, hogy szebben,érettebben, kifejezőbben már nem is, lehetne!
tetszett a magyar zongorista lány .. Ildikó
el is küldtem lányomnak a rövidfilmjét messengeren, (hátha reminiszcenciákat ébreszt benne, szerencsére nem, hiszen megtalálta az élet másik területén, amit egykor a zenében (is,hiszen gyerekkorában annyi mindent csinált, s remekül) (többek között a zongorát meg a zeneszerzést is :) nomeg a rajzot,,hogy példánknál maradjunk)
no meg a hárfás kislány, tényleg, akár egy angyal, egy komoly, remekül zenélő angyal (a kabala kutyájával, mert azért kislány is)
nomeg a bravúros furulyás lány!
ja és még valami, tetszett a zsüri, őszinte rajongása ezekért a gyerekekért, tartalmas dicsérő szavai, az arcuk, ahogy látszott is rajtuk, hogy elragadtatással kisérik a látottakat-hallottakat, az őszinte szeretetük... hogy nehéz volt dönteniök, ki essen ki, de hangoztatták, hogy ők is nyertesek
***
óhatatlanul eszemben van
amikor a szegedi konziba jártam makói gimistaként, milyen más világ fogadott ott...szeretettelibb, finomabb, kellemesebb
a zene hatása...ami formálja, finomitja a leket,,,
mindenkinek tanittatnám!!!!! (ha persze nem is érhetnének el ilyen magas fokot, mint ezek a "felnótt" gyerekek) - jótékonyan mutatkozhatna meg az életük bármely területén
jó korán megebédeltem (telefonáltam érte már 11 előtt...) utána megcsináltam a kávémat, ledőltem vele, azaz , mert forró volt leraktam az éjjeliszekrényre (azaz a mellettem levő könyvhalomra) s mire felébredtem (3 fele) már teljesen ki is hűlt...:) (nem csoda:)
(de még jó hogy "már" felébredtem elég fura álmom végére: egy kapun jöttünk ki, ahol ellenőrizhettek, csak arra figyeltem föl , hogy a mögöttünk jövő kutya sárga lett attól amit fújtak rá (is?)
és a polgárháború (de legalábbis generációs háború)küszöbén?
fél 11re volt időpontom a Bankba, kicsit előbb érkeztem, kicsit előbb végeztem is mint 11...
bementem a drogériába(gondoltam van még kis idő a "sávomból"... berobog egy bojtos sapkás, sapka alól kicsüngő festett szőke hajú csaj, láthatóan nincs még 65 éves, bőven...
kérdem a pakoló kisasszonytól, nincs itt idősáv 11ig az öregeknek?
erre felcsattan, már a szomszéd sorban levő. nő, pedig nem hozzászóltam, hogy már elmúlt 11, menjek én ki , sipirc
nos én akkor jövök, amikor akarok, különben sem őt kérdeztem...szerintem meg siet az órája
a kisasszony is nekem helyesel, még csak 10, 57 van... nem tudja őt kiszolgálni, fáradjon ki szépen a boltból---
nagy bőszen kirohan...
el is feledkezem az ügyről bóklászás közben, de elmúlhatott közben az a 3 perc, s hallom a kasszánál, méltatlankodik (visszajött), hogy ha félek ne jöjjek (mármint én, lenénikézve) de hát mi köze hozzá, hogy én félek vagy nem stb...jogom van 11-ig csak öregek közt lenni (a drogériában is, ezek szerint)...az idegrendszere egy aggastyánnak is megfelelt volna -jelzem.
nehezen térek magamhoz, ekkora gyűlölet hogy is fér egy emberbe?
mi lesz itt még...
tényleg csak sávomban merészkedek majd ki.....nehogy már meglincseljenek
nem tudom, hogy sikkadhatott el, felejtődhetett el ennyire jelentős alkotás
vagy csak nálam?
(hiszen 85-ben készült, Markó koreográfia, főszerep, de főleg a győri balettes gyerekek..nem tudom, Markó mikor is hagyott ott csapot papot, utána: kérdeztem lányom, de ő tiltakozott, honnan is tudná, persze 85-ben még egy éves volt, de azért korábbi dolgokra is: ha olyanok lennének,,,)
nos döbbenetes volt, amit és ahogy felidézett ez a darab
(irtam is a fbra, ahonnan leszedtem, Markó vissza is lájkolta)
nem szeretnék irni róla, ez a balett épp azt mutatta meg, hogy a tánc, a mozdulatok, arcok, némán is milyen kifejezők lehetnek....
belémégtek....
(a gázkamrába történteket, a kapaszkodó kezeket, s az összeomlást, mikor előszőr hallottam róla, anyámtól, valahogy igy képzeltem el...:(
a Bankban nem tudok továbblépni a sorszámkérő automatánál, mondom le van fagyva, kiderül, dehogy is van, csak nincs időpontom, mert hogy azt kell kérni... kértem (harmadmagammal)( (nem tudom, miért nem lehet kifüggeszteni a kötelező maszkhordás kivánalma mellé egy tájékoztatót az ajtóra!)
a patikába gyanútlanul belépek, ketten vannak a pultnál de jönnek utánam is... már a pultnál állok, mikor a másiknál megszólal a patikus és kiküld egy újabb belépőt, kiderült, hogy csak annyian lehetünk bent , ahány ablak van..
de a csúcs a menzán ért
ahova kiváncsiságból bementem, érdeklődni, mi újság, jól sejtettem elhozatalra adnak ebédet
leraktam a biciklim és vissza is menten (dobozt is adnak)
valaki volt előttem, elég lassan tollászkodott, gondoltam leülök addig egy székre
máris ott terem az egyik alkalmazott...kérdi lehajolva hozzám
rosszul van?
mondom nem igazán, csak gondoltam leülök, fáradt vagyok, mig sorra kerülök ...
csakhogy nem szabad! álljak fel!
de nem enni akarok..
nem számit, tilos ülni
(hát jó,, itthon félig fekve ettem meg az ebédet (sült krumpli, rántott hal) mint a henye rómaiak...
az ottawai egyetem holocaust education felkérésére
tárgyakat küldött A VIRTUAL MUZEUMBA
emlékeztem hogy van egy hatágú sárga csillaga,, meg is ijedtem, hogy nekik adta, de nem.. csak virtuálisan:
a kiállitás cime Túlélő emlékeztetők azaz Surviving Reminders
A csillag bejárta Vásárhelyt, Szegedet, Strasshoffot (sikeresen elkerülve Auschwiztot sinbombázások miatt) egy osztrák kis falut, ahol egy évig voltak , dolgoztak lágerban
végül 1968-ban Magyarországról Ottaewába vitte magával...
"A sárga csillagot édesanyám 1944 márciusában, Hódmezövásárhelyen készítette. Ezt a sárga csillagot kellett viselnem, mert olyan országban születtem, ahol az antiszemitizmus nemcsak elfogadott társadalmi hozzáállás volt, hanem a törvénye volt. Abban az időben Magyarországon minden zsidó embernek viselnie kellett, ahogy azt Mezei András következő verse dokumentálta.
“ Április hó 5.napjától kezdve
minden hatodik életévét betöltött
zsidó személy — nemre való tekintet nélkül —
kanárisárga hatágú csillagot,
1Ox1O cm átmérőjű szövet, selyem-vagy
bársonyanyagot, bal mellrészén jól láthatóan
köteles viselni. A megkülönböztető jelet
könnyen el nem távolítható módon
kell a ruhára varrással ráerősíteni.
6 hónapig terjedő elzárással. internálással
büntetendők a rendelet megszegői.”
Viszi magával ma is a rendelet a túlélőt,
könnyen el nem távolítható módon.
----"
---
még láthatók a képen:
táska , élelmiszerszállitásra gettóból
a három gomb A gombok Ausztriából származnak, és 1944-1945 telén kaptuk őket. Egy kedves osztrák nő, Anna adta, aki édesanyámmal dolgozott a munkatáborban, amely egy bőröndgyár volt, ruhát adott nekem. Anyámtól tudta, hogy ruhákra van szükségünk, mivel csak azt engedték, hogy hozzuk, ami a hátizsákunkban van.
A ruha már rég elmúlt, de kedvességének emlékére elmentettem a gombokat. A gombokon látható kép az „edelweiss”, az osztrák hegyek virága."
hosszúra nyúlt a telefonunk , meg vitáztunk is lányommal (tán épp ezért)
tele van csupa jóakarattal, segiteni akarással, én persze nem akarom terhelni semmivel
még az is megfordult a fejében, hogy egy autós ismerőssel meglátogatnának, és sétálnánk, milyen jó is lenne
meg hogy a tescóból rendelést ő online kifizetné (mert én olyat nem tudok, nem akarok)...
mindkettőről kategorikusan lebeszéltem!!
ő viszont nem tud rábeszélni se a rendszeres sétákra, (ok nélkül nem mozdulok ki) se hogy menjek a pszichológusomhoz, (épp tegnap mondtam le az időpontot, nem kockáztatok jelszóval) se hogy majd beadassam a vakcinát, ha lesz, és nem érti miért mondom, hogy ne vigye iskolába az unokámat, ha lehet ilyen variáció is (ő félig megy félig nem)
és sose tudjuk egymást meggyőzni, mert mindketten makacsok vagyunk
a végén unokám vetett véget a purpallénknak (állitólag , mint később , kiderült kicsavarta anyja kezéből a telefont,..s vissza se adta
de előbb közölte velem, hogy
én jobban szeretlek mint anya
nem akartam hallani a fülemnek, de tényleg ezt mondta, és azt hiszem igy is van(?)
ma pl a videochaten rögtön azzal jött, hogy együtt akar nevetni velem
(bár az anyja - galádul - azt mondta neki, hogy velem nem lehet nevetni, ...ez rosszul is esett, de most utólag elgondolkodtam, lehet? azt tudom, hogy szemben vele, én nem játszottam eleget vele, ahogy mindig mondja az unokám, napi beszámolókkor hogy játszottam a anyuval, döbbentem erre rá - node hogy nem is nevettünk együtt? - ez nagyon szomorú. az én anyukámmal sokat nevettünk együtt gyerekkoromban, node akkor én voltam a gyerek..)nagy különbség)
naszóval V. elmondott egy viccet, szójátékot, amit nem nagyon értettem meg, mindegy,,
(hány titószer kell a kézmosáshoz? mondtam szappan, de nem tiz.-- nade ez csak fonetikusan jó)
na mindegy
azt is mondta,(ezt sose felejti el), hogy szeret - és ez a lényeg!
tegnap meg azt hogy (akkor nem nevetni, de) barátkozni szeretne velem, azért olyan kár, hogy nem tudunk találkozni
hát bizony...
---
ő is szomorkodott kicsit mert valamilyen filmet nem találtak meg
mondtam ne szomorkodjon, azt csak öregeknek szabad....
ma hajnal körül aludtam el... (s ne kérdezzétek mikor ébredtem végleg föl:)
köszönhető ez (a korlátlan nethasználatomnak, illetve egy éjfél után felfedezett tévéjátéknak, amire felül az volt irva, hogy holnap már nem nézhető(persze nézhető!)
nosza késő ide vagy oda, meg is néztem, az 1972-es darabot, illusztris , azóta már sajnos nem élő szereplőivel:
Szegvári Menyhért, Szerencsi Éva, Bicskei Tibor ,Bessenyei Ferenc, Békés Rita, Szakácsi....
milyen közel álltak hozzánk
s a film légköre is milyen ismerős volt azokból az időkből
feltűnt a naivitásaés tisztasága!
hát igen ez volt kései ifjúságom (mai nézőpontból már felfoghatatlan de csodás) ideje....
nem csoda hogy én is olyan voltam, amilyen! (naiv és tiszta)
hja, a cim is túl ismerős volt (bár ma már semmi sincs róla a googleon)
VELÜNK KEZDŐDÖTT MINDEN....
(el is hangzik a filmben , először velük kezdődött minden - ként Ádámra és Évára utalással (amikor levetik nedves ruhájuk a hideg éjszakában a vitorláson) . de a (lázadó) fiú kijavitja emigy: velünk...
(velünk kezdődött minden, előttünk nem volt semmi utánunk nem lesz semmi, a Balaton miértünk telt meg vizzel, ez a vitorlás miértünk épült, a szél miértünk fúj Keszthely felől, - a lány közbeszól: Nem Keszthely felé megyünk? -- De , a szél ellen megyünk, itt nem korlátoz semmi, csak a viz van, a szél van, te vagy, én vagyok...és szabad az út , amerre akarod, akár a szél ellen is. ez, ez a teljes szabadság, Érzed?- a lány: Imádlak (hm)
hát igen mindig velünk kezdődik minden újra
de hamar kibicsaklik....
---
azért nosztalgia ide.oda, de jók voltak ezek a tévéjátékok!!!!!
elsőként, az iskolájában előadást tarthatott, elsős létére... zoomon
anyja megadta a kódot, igy nézhettem én is...
mesét mondott , rajzokkal kisérve a négy jogarról
majd megint a teremtéstörténetet a régi megközelitésben,(ez kedvenc témája) hogy isten azért teremtette az embereket, hogy ne legyen egyedül, s ha fizikailag messze is van...nem számít
de nekem legjobban a keret ill. a búcsú mondatai tetszettek, mert spontán volt, és nem felejtette el a szituéciót, amiben s akihez szólt
valami olyat mondott hogy nagy szeretettel mondta el ezt a beszédet ebben "hülye időben" s persze mindenkinek minden jót kivánt
nagyon megdicsérték a tanitónénik
én is , telefonban
de egy köszönöm, köszönömmel véget vetett áradozásosnnak :)
komolyan mondom, nem értem a fb "népét", nem is tudom mit keresek köztük még!
újra bevezetik az Idősügyi Tanács kérésére! a vásárlási idősávot, de szűkebben (9-11-ig ill hétvégen pedig 8-10 ig, csak az a különbség a tavalyihoz képest, hogy ezen időn kivül is bármikor vásárolhatnak az öregek. Hurrá!
én ezt nagyon méltányosnak tartom, félő hogy napirend(etlenségi) szokásaim miatt én le-lekésem a reggeli időt, de milyen jó, hogy ezen kivül bármikor vásárolhatok, ha kell, és éppen nem iszonyodom a tömegtől a fiatalok nekem jövéseitől stb...
ezzel szemben mindenki (még az öregek is) fel vannak hábrodva!
valahogy eltűnt az élet(ünk)ből a mi drága kántorunk....
különösképp az 1965-ben lebontott templom(a) óta...
én akkor már egyetemre jártam, Szegeden
és valahogy el is távolodtam tőle, a zsidóságomtól(?) (mit azért nem mulasztottam el elmondani a környezetemnek -dacból? óvatosságból?_ támadásokat kerülendő? pedig...akkoriban mindenki eltitkolta a "származását") de Szegeden se jártam a zsinagógába, pedig Raj Tamás volt akkoriban a rabbi (ahogy egyszer már kezdő tanár voltam s a hitközségi irodában összetalálkoztunk, (sirok gondozását intéztem) s kézfogása mellé örömét is kifejezte, hogy lám vannak még zsidó fiatalok...)
de én akkoriban nem foglalkoztam a zsidóságommal, vallási kérdésekkel
(emlékszem egyszer felolvastak a tanáriban egy közleményt, (a Párbizottságtól jött) mi szerint tanár nem járhat templomba....ami azt illeti én nem is járhattam volna, mert akkor már nem volt hova!)
bár gyerekként, szorgalmasan eljártam Schulmann bácsi héderébe, elég sokáig (emlékszem, még gimista koromban is - a régi zsidó iskolában, amit akkor még meghagytak, később árúház lett belőle, a templomból meg ugye pártbizottság.. szóval egy chanukai ünnepségen még hegedültem, a Moaj Zurt!)
de ahogy nőttem, mintha kinőttem volna belőle is...?
szégyellem, de egyszer volt egy olyan gondolatom is, hogy aki ilyen okos, intelligens ember, mint ő, biztos nem is hihet azokban a bibliai mesékben amiket nekünk tanitott,,,,
***
...nemrégiben nyomozásba kezdtünk, mi lett vele, hol van eltemetve
még olyan (ál)hirt is kaptam , külföldi rokonomtól , hogy Amerikába ment...
dehogy is, most kiderült az adt-n is, hogy 65 után is mennyire szorgalmas, volt, a környék városaiban is látta el szolgálatát, ünnepségeken, temetéseken, szinte utolsó percig és 1978.- ban halt meg,Vásárhelyen temették, rokonai mellé ... (eredeti családja (felesége, két gyermeke) Auschwitzban pusztult el, imái zokogásszámba mentek mindig, mindig komoly volt.... mint aki mindig gyászol...)
ime gyászjelentése az Új Életből:
Legyen áldott az emléke
és bocsássa meg nekem eltávolodásomat, az akkori vallásellenes korban lehet a magyarázat, én azt hiszem -s nem tudunk kibújni korunkból (?)
hát igen, az ADT nyilt napja bár megduplázódott , meghosszabbodott, de csak egy nappal, és nekem épp az utolsó 15 percben jutott eszembe hogy a Szinház lapot is felrakták újabban...1946-tól
s beütöttem nagybátyám nevét, máris előjött 6 cikk
de csak az elsőt tudtam már feldolgozni, véletlen kiikszeltem és éjfél után eltűnt a többi...
de az első nagyon érdekes volt, az ismert klisé a cim:
GONDA LÁSZLÓ A MAGYAR FRED ASTAIRE
és ime a cikk, amiben a Hazaugság nélkü c film sikere után revűfilmért kiált...
.."A közelmúltban készült el a Hunniában a "Hazugság nélkül" cimű gazdag kiállitású zenés film, amelynek az az érdekessége, hogy ez az első magyar revűfilm, amelyben a tánc különösen nagy szerepet kapott... a modern, az akrobatika határán járó tánc GONDA László személyében talált remek megszemélyesítőt. GONDA szerepléséről nem túlzás azt mondani, hogy ő a magyar Fred Astaire, mert olyan remek táncprodukcióval lép közönség elé, amilyent eddig magyar filmben még nem is láttunk. Emellett kellemes hangja is van a melódiák éneklésére. Szinte csodálatos, hogy filmeseink
eddig még nem gondoltak arra, hogy úgy mint Amerikában, olyan revűfilmet készitsenek el, amely úgyszólván csak a táncra és énekre épül fel. Gonda László első filmszereplése után alkalmasnak mutatkozik arra, hogy ő legyen az, aki egy ilyen revűfilm hőse legyen. Nemcsak boszorkányos ügyességű kifejlett tánctechnikája, hanem tánckultúrája is - mely szinte versenytárs nélkül áll jelenleg Európában, - alkalmassá tennék őt egy Fred Astaire-féle film hősének.
Nem kétséges, hogy amikor a "Hazugság nélkül" bemutatásra kerül, az újdonság Gonda Lászlónak külön egyéni sikert hoz, mert táncművészete a muzsika minden árnyalatát a leghűségesebben fejezi ki ritmusban, változatosságban, káprázatos könnyedségű mozdulatokban, s valami különös, eleganciával párosult, szuggesztivitással, amely csak kivételes képességű táncosok sajátossága,"
s a fotók , mik körbe vették a cikket...igazolják is tán (bár azok nem mozognak)
már nem tudom, hogy is jutottam el ide, Ámos Imre kabátos önarcképéhez
azt hiszem kacskaringókkal
Nagykállótól (ahol ő is született, meg nekem is voltak (apai) (Morgenstern) rokonaim)
vagy az anyai ágú közös (Bak) nagybácsirokona révén??
mindegy , nyitva hagyták az ADT.t , s igy olvastam a naplóját, feljegyzéseit is- arra még vissza is térek
de most ez a kos önarckép:, 1942-ből
láthatóan nem rá szabták, jóval nagyobb...
Ember Mária irja (1999 Múlt és Jövó)
A kabátos önarckép nem egészen ráillő kabátban mutatja...ez lenne a Lala kabátja, amelyről egyik levelében szó esik?
részlet 1942 március 29-én feleségének irt leveléből, Domonyi hadkiegészitő táborából, mielőtt kivitték volna a keleti frontra.
"L-től próbáld kérni , jó lenne bekecs és viharkabát (...) de nem hiszem, hogy megy a dolog, Pénzt kiadni nem szabad semmire(...) Viharkabátot, bekecset, ne forszirozd nagyon...."
L - Lala, Ámos nagybátyja - Dr Bak Lóránt közgazda!
máshol anyai nagybátyjaként szerepel, hiszen tudott, hogy Bak felesége Ámos anyjának nővére!
itt olvasom, (Egri Márta) (Új Irás) hogy Ámos Nagykállóról anyai nagybátyja segitségével jött a fővárosba még egész fiatalon
Hát kedves (közös) rokon, dr Bak! támogathattad volna jobban is ezt az igencsak rászoruló művészt!!!
ketten vagyunk- rikkantja unokám a képernyőn. ami ing , most fejtetőre állt , széditve -és ijesztget is:
rossz hirem van
de szerencsére kiderül, hogy csak a Harry Potterből
hol feltárult a titkok kamrája
és leckéztet a szereplőkről (akikre persze már csak homályosan emlékszem)
meg kérdi, tudom-e melyik szereplőt rajzolta le (hát csakis H. P. barátját, ő a kedvenc)
és közben össze-vissza ingatja a mobilját, tényleg, már hányingerem van, akár egy Lars von Trier filmben , a kameramozgások miatt
ja, és közli hogy nagyobb korban meg fogja keresni ezt a varázslóiskolát
mondom az csak képzeletbeli, nem tudja (?)
erre megdöbben
eljátssza még valamelyik szereplő halálát
hátraomlik a diványon, de megnyugtat, hogy nem is igy halt meg , az illető, (mert varázsló volt )hanem porráomlott
mondhatom, megnyugszom....
segitségül hivom az anyját, ennyi izgalom után, aki a lakás másik végéből ide is evickél,
mondom neki, álljanak le ezzel a H. P. második részről - eredetileg csak az elsőről volt szó -, mert rossz hatással van a fiára
á dehogyis, minden csak a bezártságtól van - mondja anyja, (pedig minden nap kisétálnak!) és tudja hogy képzelet csak, mindent alaposan megbeszélnek...együtt
s Vince zavartalanul tovább ijesztget---
majd váratlanul, (vigaszul?)kicsúszik a száján :
szeretlek
na akkor minden rendben, ez a varázsszó
ez a legfontosabbb
...
chipszet eszem, ahogy ezt felidézem
és lám, egy sziv alakú chipsz kerül épp a kezembe (szerény szikronicizmusként) ! :)
reggel 8-kor ébredtem, de gondoltam, fekszem még egy kicsit, s legközelebb egy után ébredtem fel! persze pokoli fejfájással (mindig az van, ha túlalszom magam)
ilyenkor már nem lehet ebédet rendelni, negyed, fél nap az eltolódásom
négy felé eszembe jutott, megérdeklődöm a Janikovszky napló könyvet, s lássatok csodát, egyetlen kis könyvesboltunkban volt!
örültem, de mondtam ,ma már nem megyek érte, aztán mégis, összekaptam magam, nem akartam kihagyni, meg mit lehet tudni a mai világban holnap nyitvatarthatnak-e könyvesboltok?
aztán meg elmentem boltba is, ezért-azért, mindig van, amit elfelejtek
persze előbb egy ott vásárolt nylontasakba is beraktam a könyvet...
kint éppen indultam volna, a biciklimmel, zsebbe rakva a maszkom
mikor rámkiáltanak: juli
várj, csak , mondom neki, azt mondta Cilike , tekintsük magunkat és bárki ismerőst fertőzöttnek, úgyhogy felveszem a maszkomat mondtam, háttal
tegnap a déli órák holtidejében sikerült a postán felvenni a nyugdijamat,
hanem 5 óra felé, amikor jöttem volna hazafelé a bevásárlásból, mindkét postai ajtó előtt az egész utca hosszában elállták utamat (szó szerint) a sorbanálló várakozók
inkább hátra fordultam, mint hogy (sor)faltörő kos legyek
kerültem egyet
már tudom, miért is
hogy megláthassam ezt a gyönyörú megvilágitott fát!
persze az is igaz, hogy tovább majdnem vaksötétben bóklásztam a mellékúton
hát szerencse, hogy nem vagyok szolgálatban levő rendőr
mert nagyon sok dolgom lenne
(jelzem, egyet se láttam az utcán!)
viszont maszk nélküli embert, rengeteget
vannak, akik gátlástalanul, maszk nélkül járnak, még csak a nyakukban sincs, alibiből
vannak a biciklisek, akiknek kezében ott van ugyan a bicikli, de közben leállnak dumálni! (persze maszk nélkül)
aztán vannak a cigizők! szép számban... ők lehúzzák a maszkot a cigizés idéjére,s közben a füstkifujással parallel szorgalmasan köhécselnek is (igyekszem elfordulni tőlük)
pedig, a postán láttam, 10es csomagolású maszkokat, már csak 1300 FT! (olcsóbb jóval, mint a cigi!)
****
egyébként vannak maszkban is , egyiköjük, méghozzá biciklin , fekete sapka, fekete maszk, rámköszönt Szia, Juli!
fogalmam sincs ki volt, de persze az én ismerősöm...:) maszkban:)
ezt a könyvet feltétlenül meg akarom venni, remélem, még hozzájutok, mert szerintem kapós is lesz
janikovszky éva gyerekkori naplója
engem személyesen is érint.... amúgy...mert egyik fontos szereplője a Kardos Gabi, aki (persze mindig is tudtam) egykori gyerekkori szerelme volt (bár a könyv egyik "kimutatása" szerint csak 80 fokos hőfokú, de jó pár hónapos, a barátságuk meg életfogytiglani) ...5-6 kitépett lap hozzá is került, amit majd jóval késóbb, már Gabi halála után, özvegye Vera , ki az én unokatestvérem, visszaküldött. s most igy kerülhetett a könyvbe Jóban voltak mindhárman ... mig csak éltek...
(plusz még pontosan kideritetlenül,de azt hiszem távoli rokonok is vagyunk Bartos -Bárány részről)
naszóval mindettől függetlenül is, remek, friss, üde és humosros olvasmány lehet, bár vészes időkben iródott 1938- 44,a háborúban.... a szörnyű háttér is jelen van a zsidó nagyszülők sorsának érzékeltetésében, anyja szomorúságában... és a sajátjáéban is...
megható volt az egész beszélgetés, főleg fia miatt, gyönyörűség volt hallgatni, hogy beszél anyukájáról!
alig várom, hogy kézbevehessem a naplót!
---
addig is pár töredék : 1944. junius 18:
"ma viszik el Nagymamáékat, talán épen most, marhakocsikban, nem tudom hova. Úgy keringenek a fejemben a fogalmak, képek, szavak, (...)
Anyu állandóan sír és én nem bírom vigasztalni, csak lődörgök össze–vissza, lehetőleg nem vagyok itthon, és ha sírni kezd kirohanok a szobából és becsapom az ajtót. (...)
Sokat köszönhetek az iskolámnak és a tanáraimnak, hálával és szeretettel gondolok vissza az ott eltöltött nyolc évre, bár 1944-ben szomorúan fejeződött be a kapcsolatunk. Március 19-e, azaz a németek bejövetele után az egyik tanórán kicsapódott az osztályajtó, berontott két fényes csizmájú SS-tiszt. Felemelték a karjukat és elordították magukat: Heil Hitler! Legkedvesebb tanárnőm üdvözült mosollyal viszonozta a náci üdvözlést, ettől félzsidóként idegösszeroppanást kaptam. A németek azonnal lefoglalták az iskolát hadikórháznak, hamarosan elvitték a nagyszüleimet is. Az osztálytársaim kísértek haza, estére belázasodtam és skarlátos lettem, nem tudtam a többiekkel együtt letenni a hadiérettségit.
Amikor az őszi pótérettségin a gimnázium Bocskai-díszegyenruhájában megjelentem vizsgázni a tankerületi főigazgató színe előtt, rám rivallva megkérdezte: hogy merem meggyalázni a magyarok viseletét. Amikor bátorkodtam jelenteni a később háborús bűnösként elítélt méltóságos tankerületi főigazgató úrnak, hogy a gimnázium növendékei ezt az egyenruhát kötelesek a vizsgán viselni, azt felelte: de nem a zsidók. Hazarohantam átöltözni, majd jelesre érettségiztem. Az alma materre emlékezve ezt a traumát nem tudom elfelejteni.
elmenőben vagyok itthonról, már kint az előszobában jut eszembe, nincs nálam a maszk, visszamegyek érte, közben meg nem találom a táskámat, keresem mindenhol, nincs sehol...pedig emlékszem, mindent (a maszk kivételével) bele is raktam,
végső esetben a telefonomhoz fordulok, merthogy a mobil is a táskámban van, majd csak megszólal, valahol
meg is, nagyon közel, az oldalamon
u.i. végig a vállamon lógott a táska (mobilostul)
igaz, hogy szürke mint az egész ruházatom (MEG ÉN IS!) de azért észrevehettem volna
meg azt se értem, hogy hogy nem éreztem a súlyát?
(bár ezen nem csodálkozom, olyan nagyon -mindig úgy érzem magam, mint aki súlyokat cipel, táska nélkül is)
felkerült a fb-ra egy csodálatos video, több forrásból is
mindig megosztottam, s mindig megcsodáltam
nem tudok betelni vele
egy elegáns, nagyon öreg néni ül egy kerekes székben, és egy fiatalember, eléguggolva, zenét szolgáltat neki..
Csakjovszkij Hattyúk tava...
és a majdnem élettelen néni, elkezd élni, mozogni, táncolni a karjaival
valaha, a hatvanas években ő balettozta ezt a számot, látjuk a bevágott régi képeket,s majdnem ugyanazokat a mozdulatokat most
s a végén a lemondó legyintést is....
vége
***
azt csak mellékesen jegyzem meg, mint ahogy utólag is tudtam meg, hogy a néni Alzheimer kóros
úgyhogy kisebb csoda számba ment , hogy a zene hatására elkezdett emlékezni?
nem! szerintem bizonyság arra , hogy az ember csodálatos, és senkiről nem szabad lemondani...
az emlékezet is él, csak aktiválni kell, csak kell hozzá pl egy kedves fiatalember, aki biztatón mosolyog és kezet csókol nekünk,, s akinek az arcát meg lehet simogatni...
emlékeztem, hogy volt még a múlt századból egy albumom "Milleneumi próféciák" cimmel
és abban egy fejezet szólt a várható járványokról - rémlett
szerencsére gyorsan meg is találtam
a fejezetet is
már majdnem végigolvastam, semmi érdekes, ami a mostanit érintené, inkább csak bakteriális betegségekről van szó benne, nem virusokról, mig aztán a legvégén ezt olvasom:
"A bakteriumok és vsrusok genetikai mutációja új "szuper-bacilusokat" hozhat létre. Dél-Kinában veszélyes influenza-törzsek nyomára bukkantak...
...ha olyan fertőzésféle alakulna ki, ami úgy terjedne mint az influenza (cseppfertőzéssel), s amelynek virusai olyan virulensek lennének (..)akkor az emberiség léte bizony veszélybe kerülhetne. Egy efféle támadás mellett eltörpülne a fekete halál áldozatainak száma, vagy az 1918as hatalmas influenzajárvány, amely milliük halálát okozta Európában"
és a karma:
A természet igazságszolgáltatása lenne az...A Föld egyszer visszavághat"
nem! nem lehet, nem szabad mai szemmel nézni a múltat, s sem mai nézőpontból ítélkezni fölötte.
Csak az adott időbe, viszonyaiba visszahelyezkedve
(Ezért a me too mozgalom is tulajdonképpen hidegen hagy(ott), 50-60 év ezelőtti megnyilvánulásaival, túlkapásaival. Mindent csakis a maga közegében nézzünk...)
nézzem meg a születési anyakönyvi kivonatomat, és akkor rájövök mimindenen mentem én már keresztül... - irja majdnemkortársam, gyerekkori játszópajtásom, sugallva, hogy kibirom én ezt is, ami most van, ne legyek olyan pesszimista
nővérének meg, volt osztálytárs, optimizmusával elégedett ugyan, de azért óvatosságra inti
mindkettőnknek naivnak tart
egyensúlyoz két szélsőségünk közt, mint egy mérleg
kicsaptam az égőt (biztositékostul) már megint a kamrában, ahogy nagy lendülettel felkattintottam, miután átvettem a futártól a rakottkrumplimat...
a Familiába mentem, az van legközelebb, nagynehezen találtam is 60-ast
már fizettem a kasszánál, mikor hallom, rászül az egyik eladó kisasszony valakire, erélyesen:
hogy húzza csak fel rendesen a maszkot!
az illető válasza,: jaj csak meg akarta szagolni ami a kezében van
fizetés után hátranézek
az illető hölgy orráról lehuzott maszkkal, szagolgatja sorra a tégelyeket, gyors egymásutániságban,egyiket a másik után, de úgy hogy az orra bele is ér
ez aztán a védekezés...! meg indok a maszk lehuzásra! Eszem megáll...
véletlen kiderült hogy a nagy festő, Ámos Imre is rokon
no csak in-law de egész közelről,
t.i. az ükanyám Bak Mária Ungar (U.a férje)... DR Bak Izrael Izidor testvére (az Ungar névegyezés véletlen lehet Ámos is eredetileg Ungar)
dr Bak Izrael Izodor ükanyám testvére tehát...neki fia Bak Soma unokája dr Bak Lóránt, akinek felesége Bak (Bús) Ilona
nos és az ő nővére Ámos Imre anyja: Ungar Paula
a holokauszt áldozatai 44-ben
a képen nagyapja Sátorosünnepkor:
Ámos Imre felesége Anna Margit szintén festő
utódjuk nincs, ha lehetett volna, akkor szorosabb lenne a rokonságunk is . a gyerekek révén
de rengeteg kép maradt utána, mind csodás ( ő volt a magyar Chagall, és mint Radnóti a bori noteszt vezette, ő is végig rajzolt..., mindhalálig (ami annyira korai volt...37 évesen) mint apámé is))
hidegen hagyott, nem is nagyon értettem miért hozta lázba szinte összes magyar ismerősömet az amerikai választás
az volt a véleményem, hogy már megint két rossz közül kell választani (a kevésbé rosszat, vagy akiről kevesebbet tudunk?)
meg aztán még nagyon konzervatív módon az is megfordult a fejemben, hogy én félek a változástól, minden változástól, maradna minden úgy ahogy van, akármilyen is, végül is a jelenlegi elnök nem robbantott ki egy harmadik világháborút....
és akkor leesett a tantusz
kiderült , mikor már B elnöki győzelme is világossá vált,,,(eléggé el nem itélhető módon elég későn, de mégse) hogy az a szép és megnyerő nő B oldalán az az alelnöke
ettől kezdve csak rá koncentráltam és örömmel
ahogy mosolyog, ahogy beszél (pl indiai édesanyjáról, aki 19 évesen jött Amerikába)..oddavagyok
s egyeseknek olyan reményei is vannak, hogy ő lesz a következő elnök... nagyszerű
fent voltam ugyan két órát szokásos fejfájással, korareggel, de visszafeküdtem, s utána dél után ébredtem
ilyenkor már nem lehet mit csinálni, ebédelni menni se
de amit amúgy is el akartam bliccelni, prolongálva, ki tudja meddig
meghallgattam u.i a polgármesterasszony heti beszámolóját, ami elég komorra de valósra sikeredett
amiből kiderült, hogy be vagyunk kerítve minden oldalon, ezzel a virussal, szinte nincs intézmény , ahonnan ezért vagy azért ne lenne zárlat alatt valaki
s bevallottan két halott! (ismertem őket, hatvanasok :(
az is kiderült, hogy a menza kollegiuma ahol eszem is "tartalmaz" egy dolgozót aki beteg s már a napokban is feltűnt, hogy aki eddig a kezünk be adogatta az evőeszközöket =hogy mi ne tudjuk összefogdosni - hiányzik
s előre szalvétába csomagolt evőeszközöket vehetünk mi magunk ki önkiszolgálva, ő meg sehol...
meg amúgy is, mindig volt valami zavaró, már arra is gondoltam, hogy elhozom az ételt dobozban, akkor nem is kell levenni a maszkot...
***
kényelmesen elmentem bevásárolni, délután, sajnos addigra az addig szépen sütő nap lement...
a sparban rengetegen voltunk, folyton összeütköztem valakivel, hiába próbáltam kerülni, a gyerekek meg, akiknek ugye az a dolguk hogy szaladgáljanak, maszk nélkül, persze, majdnem beleestek a kocsimba
ja meg mindenki rámköhögött, előszőr egy nő, maszkban. a maszkba,..de egész közel
másodszor meg a kinti kocsiknál maszk nélkül kolaivás előtt, egy másik nő, pont ott, ahova a kocsimat raktam volna, eddigre ugy-ahogy be voltak csomagolva a vásárolt dolgaim
amik közt most szerepelt a mirélit is, meg tojás, saláta stb ,hogy végre ebédeljek
napok óta este a vezetékes telefonon hiv lányom, mert fia rátelepedett a mobiljára
csetel - a barátaival
közben diadalüvöltéseket hallat.
igy játszanak - már vagy 50 perce, úgyhogy véget is vet neki - modja anyja, s ezzel a mi beszélgetésünknek is
(reggeltől rendes, online órájuk van)
***
egyébként rég érzékeltem ennyire idegesnek a lányomat
attól nem tart hogy nem fog online is megtanulni irni a fia, mert okos gyerek, de hogy viselkedni , közösségben...? Igy? Hogy?
****
szerinte alsóban mindenképp meg kéne oldani a tanitást az iskolában
****
szerintem meg jobb igy, ha betegek a pedagógusok
az meg felháboritó hogy, s ha tagadnak
Makón meghalt egy tanár, az iskolát másnap lezárták. Egy mondatban jelent meg a tudósitás, De csak most derült ki s csak véletlen egy magánközlésből, hogy a halál oka covid volt. Egy másik iskolát is bezártak...
egy hét - minusz egy napra (egyelőre?) bezárták unokám iskoláját is. (tanárok közti megbetegedések miatt). Nehezen, de tudomásul vette. (Anyja még úgyse örül neki, ő home office is dolgozik) Szerintem inkább igy legyen, minthogy megfertözzék a tanárok a gyerekeket (se forditva). Makón is, több iskolát bezártak....
előbb-utóbb midet be kell (?)
****
tegnap este elfelejtettem irodalmi körre menni, tudat alatt ez nem véletlen (láttam fotókat, más is "elfelejthette" , mindössze négyen voltak...) persze maszkban
be kell zárkózni
***
menzára sincs kedvem menni, hiába ülök hátra, hiába üres a menza, ha a betévedő pont a mellettem levő asztalt picézi ki letelepedésre (mért nem hagytam ott a kabátom?)
