újabb napi élőbeszélgetés
egy meseirónővel, ki költő is, de most fogta magát és regényt irt
egy képzőművész lányról (eredetileg ő akart az lenni)
kriziseiről, anyja majd szerelme elvesztéséről, már családosként visszatekintve e korszakra
izgult a beszélgetés előtt, de ennek nyoma sem látszott (jól beszélt, csak a hang volt olykor visszhangos)
de a lányom mindig valóban egy szilárd pont és mentsvár a beszélgetőknek
néha úgy tűnik, hogy mázsás súlyokat vontat, s mindig mosolyog mellé
közben fiát a férjével kiüldözve - igazán nem jó szivvel - az udvarra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése