2020. szeptember 15., kedd

bájoska

 elsőben a kollégiumban volt valamelyik közeli szobában egy lány, akit mindenki kiröhögött, s ráadásul Bájoskának hivott (nem is emlékszem az igazi nevére,  volt-e egyáltalán?...

BÁJOSKA nevéhez méltón mindenkihez kedves volt,  mindenkire mosolygott,  szóval bájos volt. sőt minthogy túlzásba vitte, émelyitóen az, Ez azt hiszem a mi korunkban, 18 évesen,  s ráadásul a hatvanas évek legelején megbocsáthatatlannak tűnt. Bájoska nem törődött a korszellemmel, s igy szekirozásainknak volt kitéve. De ő egyre csak mosolygott.

Mignem egyszer eltűnt a karórája. Az egész koleszt lezárták, nem léphettünk ki a kapun, órára se az egyetemre. Mindenki dühös volt Bájoskára, aki ezúttal, nem is mosolygott ,biztos sajnálta az óráját,

ami nem is került elő. 

sőt Bájoska is "elveszett"...

nem emlékszem rá a továbbiakban...

valószinű már nem mosolygott annyit


de egykori s elpusztitott bájos mosolya néha ma is be-bevillan....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése