rossz vers(ek) - rossz film?

nem is tudom, mennyire voltak rosszak ezek a versek, ami(k) a film címét adták, végül is csak két sor hangzott el belőlük, feledhetően, egy papirkosárba is kerültek, miután meghalt Vali, az egyetlen  személy, aki igazán tudott figyelni a férfi főszereplőre (no a tündéri nagyapán kívül, akinek szintén voltak rossz versei - jelezvén a genetikai folytonosságot-de csak egyet irt meg , a többinek csak címe volt) , csak Vali biztatgatta hősünket, hogy gépelje le és küldje el a verseit egy újságnak, mert az ember nem ír csak úgy a levegőbe, minek...? Hát most én kérdezem, minek filmet csinálni, csak úgy a levegőbe....Minek? Kinek?

ugyan voltunk vagy 7-en velem együtt (3 pár meg én, aki tulajdonképpen megrendeltem a filmet...erre az egy előadásra el is méltóztattak hozni...mert lányomék látták, s azt mondták jó....)

lehet, hogy bennem a hiba...(vagy az életkoromban?) , ha én nem láttam annak

tipikus pályakezdő (vagy onnan kicsit odább tartó, "későn érő" problematikájú) film ez (amit talán nem is kellett volna nyilvánosságra hozni) (annyira magántermészetű) Amikor még nem nőttünk fel teljesen, vagy rosszul nőttünk...:), s régebbi énjeink számonkérik rajtunk mit (nem) tettünk vagy mit tettünk rosszul...(körítve egy szerelmi szakitás válságával , el nem fogadni tudásával)

a nagyapát szerettem!(bár volt egy megbocsáthatatlan mondata...felejtsük el!)

feledhetetlen az alakja, ahogy minden egyes alkalommal, mikor elmegy otthonról az unokája, kiszalad vagy topog az erkélyre, és utánainteget , kiált:: Tomi...ja , legutoljára már Tamás-t!

s ahogy egy dobozban kiviszi -unokája  hívására -Párisba, utána, a levendulát,(a(z ex)szerelmének), azt híve, hogy gyógyszer, a repülőtéri biztonságiak meg bombának, s el is viszik, nem tudva találkozni unokájával,  s ahogy ezek  egymásra mosolyognak ...