1903. május 19. ...a nagy napról oldalakat lehet olvasni a Szeged és vidékében, ahol előugrott dédapám Löwinger Salamon neve, mint aki jelen volt az avatás esti lakomáján (is) , az áldomásosztáson... (egyáltalán igy találtam erre a fontos cikkre)
(így bukkantam erre a jelentékeny cikkre, hogy őt kerestem,,,mindig mást talál az ember, mint amit keres, de az a fő hogy mindig talál valamit, üres kézzel még nem jöttem haza a levéltárból, most még az anyai ágú ükszülök nevét is megtudhattam s,egy villámgyors szegedi anyakönyvi lekérés révén: Bárány Mózes, és Guttmann Eleonóra már kitörölhetetlenül bővítik családomat)
Óriási esemény volt a zsinagóga avatása 1903 május 19-án , egész várost megmozgató, sót a környéket is, más vidéki nagy varosokat,sőt országhatáron túlra is terjedt a jelenlevők száma...
Mondhatni hogy az egész város ünnepe volt,,,,a makói főrabbi: dr Kecskeméti Ármin beszélt, mondott "áhítatos" szavakat, a zárókő elhelyezése előtt, :
"Ez a templom a tervező és kidolgozó észnek, a zsidó szívnek kövekben megirt apoteózisa..."
a zárókő egy Jeruzsalemből hozott márvány volt,
többek köt ezt a szöveget is belehelyezték az oltárasztalba:"Mi, Szeged szab. kir. városában élő zsidók gyülekezete adjuk tudtára a késő utódoknak, akik ezt az írásunkat nyugovó helyéről ki fogják emelni, hogy Istennek kedvező kegyelméből a Teremtés 5663. évében, ijjar hó 22-én, azaz 1903 május 19-én uj templomunkat befejezvén, annak zárókövét az oltár asztalába elhelyeztük...."
Eztán díszközgyülést tartottak, 3 év alatt készült el a templom, hangzott itt el...köszönhetően a tagság áldozatkészségének és a tervező Baumhorn Lipótnak (egy gyűrűt adtak át neki a templom aranyművű remekét, emlékül)
beszédek következtek melyek a vallásosság mellett és előtt a hazaszeretetről szóltak, és éltették a hitközségi elnököt meg a főrabbi Löwöt, nekik köszönhető az egység---
délután megtartották a régi templomban az utolsó istentiszteletet (60 év után)
és a tórákkal elindultak az újba
a templomot zsúfolásig megtöltötték a vendégek és a hitközségi tagok
az újság felsorolja a jelenlevőket (csak érdekességképp jegyzem meg, hogy köztük szerepel Tömörkény István iró is)
és folyton orgonaszó (ez azért figyelemreméltó , mert újitás),a főkántor szájából a Söma Jiszroel az Isten egy., közben a tórák körbevivése, és az örökmécses meggyújtása...Löw rabbi magasztos ünnepi beszéde
a főrabbi után a himnuszt énekelte el a kar és az ünnepség ezzel véget ért
külön fejezet szól az esti lakomáról (ott találtam meg dédapám: Löwinger Salamon nevét), de a makói Dózsa Samuelét is, Róth Manó üvegfestőét. sőt a pancsovai rabbi nevét is, ami azért emlékezetes helység név nekem, mert 44-ben ott látták Pancsován utoljára munkaszolgálatos apámat (tehát már közel lehettek Magyarországhoz), meg nagykikindai rabbi is jelen volt, ahova evakuálták a szegedi árvíz idején a szegedieket(köztük Bárány Salamont és Ungár Irén dédszüleimet)
a lakomán is áldomásokat mondtak
hálát a királynak, aki "ősi vallásunkat a törvényesen bevett vallások sorba emelte" és szó volt "imádott hazánkról"
"vallásosság és hazaszeretet "ez volt minden beszéd alapja........ (nem folytatom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése