a Pál-utcai fiúk elé

este a Pál utcai fiúkat nézem meg

musicalbe

ki olvassa ma az eredetit

azt a papirboritásút.....

szegény, szegény nemecsek

szegény grund

szegény... múlt

szegény molnár ferenc

(szinlapon csak az örökösei)

szegény ...minden...

mára minden oda

ebből nem lesz vers

ebből nem lesz vers,,

összehuzott asztal
nyolcan ülnek mellette
négy lány és négy fiú
olyan tizennégy évesek
mindegyik előtt egy cola
mindegyik kezében okostelefon

ebből nem lesz vers

talán mégis
meghozták a pizzákat
a kéz és a száj foglalt
éhesek voltak
megélénkült a társaság
már nevetnek is
fiatalság bolondság

de ahogy fogy a pizza
zsiros kézbe is kerülnek
elő vissza
a telefonok

beszélgetésre nincs remény

ebből se lesz költemény

(ja még az igazsághoz hozzátartozik
hogy mindezt én is
az okostelefonomba pötyögtem be- )

érettségi

jönnek szép ruhában
fekete-fehérben
komolyan hivatalosan
ünnepélyesen

érettségiztetnek

valamikor
közibük
tartoztam
én is

vagy husz éve
egy másik  én
egy másik világ

a vizsgák
a gyerekek
olyanok
lehetnek
mint
akkor régen?

tizennyolc évesek
mindig tizennyolc évesek

ez állandó

s az is
hogy elmulik
minden,


(de az érettségi vizsga
sosem

s ez igy van rendben)

tricuspidális insufficientia

A sok stressznek
meglett az eredménye:

tricuspidális insufficientia

hipp-hipp-hurra

a szivnek valamibe
meg kell hasadnia

tulajdonképpen

tulajdonképpen
hemzsegtek
körülöttem
a fiúk

de a legtöbbel
nem boldogultam
s ők se velem

mindegy
már többnyire
megboldogultak
valamennyien

némelyikkel
azért boldog
lehettem
s ők is velem

s remélem
ki nem
az is boldogult
később nélkülem

már meg nem
kérdezhetem

s különben is
oly mindegy
már lényegtelen

elmúltak azok az évek
s mi is múlunk velük el

csak a szerelem
vagy amit annak hittünk
az nem tud
sehogysem

álmos

Álmos vagyok éjjel-nappal
ez már a főpróba

Milyen lesz majd a
nagy alvás
az ébredés nélküli

Tán ezért alszom éjjelente
oly nyugtalanul
fel-felébresztve magam

árva öregek

árva öregek
itt menetelnek
fogyó sorokban
senki nem fogja kezük
tétován tapogatózva
szüleiket keresik
vagy jobb hiján
egy nagybácsit
nagynénit legalább
de nincs már senki
öregebb rokon
ki fejüket simitaná
mind odaát
s nem érti őket
senki itt

"a fiatalok már
csak ilyenek"
elrohannak mellettük
gyerekek unokák
néha megállnak
hogy közöljék:
"lemaradtál"

már...

jaj, szegény, te szegény
mennyire szánlak én
bár sokat vétkeztél...

de már mindenkit sajnálok
már csak sajnálok mindenkit

aki e földre született
legyetek kiméletesek

hiszen mindenki áldozat
vagy igy vagy úgy

csak még nem tudjuk
miért és
mire

ZORÁN

ZORÁN koncertra készülök...

kinézve az ablakon sötét felhőket látok gyülekezni, de aztán a helyszin már ilyen

sőt, kezdés előtt (8 óra előtt pár perccel) még valami napos tükröződés is megjelenik....



















és 2 óra.... zavartalan zene

irkálom is a jegyemre a dalokat
mígnem egy új, soha nem hallott:

"Az volt a dal, az volt a hely
Angyaloktól szerettük el
Az volt a dal, az volt a hely
Ne ébredj fel...."

(Közvetlenül utána a Szerelemnek múlnia kell... nem igaz, hogy kisebb a kevésbé ismert sikere!)) Bennem végig ez visszahangzik, igen a "hippizmis",ahogy utal rá, a 60-as évek....

akkor voltunk fiatalok, és egyidősek vagyunk

s az volt a dal, ez volt a hely...

az volt a daaaal...

ne ébredj fel....

gyakran emlegeti a  szövegiró Dusánt, és a zeneszerző Pressert is olykor.... s joggal .-és a remek zenésztásait

áldja meg őket az isten ezekért a dalokért

de már meg is áldotta (ezekkel a dalokkal)

"Amikor a banda ezt a kolot játssza. mosolyog a jóisten , közénk áll egy táncra"

a fényképész

Homonnai Nándorra , a régi makói fényképész mesterre, emlékeztünk két "lépcső"ben is

Először a temetőben, újjáavatott, rendbehozatott sírjánál




https://makohirado.hu/2018/06/22/a-fenykepesz-aki-megorokitette-es-atorokitette-mako-elo-tortenelmet/

http://www.delmagyar.hu/mako_hirek/homonnai_nandorra_emlekezik_mako_nemcsak_a_kiallitas_de_programkavalkad_is_varja_az_erdeklodoket_a_muzeumban/2564666/


másodszora  a múzeumban egy érdekes kiállításon

rengeteg képe van, és nem egyet most bányásznak  vagy inkább varázsolnak elő , többtízezres tételekben állnak a kutatók rendelkezésére -   az üveglemezekről

amik mind jobban megközelíthetők a  technikai fejlődéssel -

sajnálom, hogy csak későn vettem észre, hogy a lakosságtól is kerestek fellelhető Homonnai képeket, nekünk van js jócskán... (bár ajándékba nem adtam volna, -féltve őrzött "kincsek", rokonokról - de bemutatásra igen)

azt mondják felbecsülhetetlen érték a múltról

mi minden "leolvasható" ezekről a képekről

csak ámulok- és bámulok:

a ház , amiben a műterem volt - én még jártam benne

Nagy Ilonka néni, magyar  és testnevelőtanárom - felfedezése (Szavaltatott, de hogy ő is irt...)

igen, "ők",  nagyjaink, a valahai faszinház előtt - most leapp

likálva

Bauer Zsuzsa néni még nekem is csinált két szép nyári ruhát!

-----

és egy életkép a Homonnai családról, a gyerekekről - nagyon tetszik...

vajon mi lett velük?

Isten könnyei

már magam is megelégeltem a jobbnál jobb programokat a fővárosban,  amiken nem veszek részt, csak "érdekelnek"

de jobb híján tegnap este a Bartók rádió jóvoltából helyszini közvevitésben hallhattam két zeneművet is a Dohány utcai zsinagógából

a Nemzeti Filharmónikusok előadásában,

Darius Milhaud  Áni mááminja (részletek) (Hiszek . kantáta) Elie Wiesel szövege
és Bernstein Kaddish szimfónája

engem az első jobban megérintett, pedig eddig csak úgy mellesleg hallottam róla,,,,

ez az Ani Máámin...a hiszek, mindenek ellenére,,

Ábrahám, Izsák, Jákob

a zsidóság három nagy szimbolikus alakja

s velük vándorlunk-bolyongunk, szólunk Istenhez...

akiben egyedül én hittem - mondja Ábrahám
akivel szemben nem morgolódtam . legyen meg a te akaratod- még mikor feláldozni akartál -se -mondja Izsák
és akinek Bételben megigérted... egy álomban-...
hol vagy
és hol az ígéret
és Jákob sírva fakadt

de Isten nem
ő közönyös és csöndes
elveszi a reményt

és akkor megszólalt egy hang:

6 millió halott

és a seb nem gyógyul be
a gyász csak mélyül

Birkenau, Treblinka. ..

nincs jóvátétel

és akkor Ábrahám megfogja egy kislány kezét, és fut
és "hiszek benned" mondja a lányka
ani maamin
és hiszek a messiás eljövetelében
akkor is ha isten nem akarja
és ekkor egy könnycsepp gördül ki Isten szeméből

és Izsák hátralép
és a  2. könnycsepp is legördül, amikor
elmondja -peszach van-
a haggadat, bár tudja hogy nem lesz jövőre Jerusalemben... sőt sehol se lesz
de elmondja és várja Illest
örvendj velünk a halottakkal
és várakozik
és hisz
ani maamin

és Jakob visszavonul és sír
és siratja a teremtést

és Isten követi őket
sírva

szava hallatszik
ahogy a halottak csöndje

.......


Isten látva  ezeket a töméntelen szenvedéseket, ...
könnyezik,, de Ábrahám, Izsák és Jákob nem látja.....

Oly mindegy....

Egyedül vagyunk
Akkor is, ha Isten velünk sir
Az ö könnyei a mi könnyeink...

.

(De azért keressük, hisszük, hinni akarjuk...és...)

(...a mondat befejezése ott van. Nála. .. Vagy nincs...)

(És Bernstein Kaddisha épp erről szól.)

Kányádi halálára

értékes emberek mennek el
s nem tudjuk kik jönnek nyomukba

bár minden újszülött egy messiás igéret
ezt viszonylag kevesen váltják be

veszteséget érzünk örök veszteséget
mikor óriások mennek el

s mi marad itt nekünk...


....


lám, mára azaz 21.-re:


http://konyves.blog.hu/2018/06/21/igy_bucsuztak_az_irok_kanyadi_sandortol

Turi Tímea: Három székláb, Volt egyszer egy kis zsidó, Valaki jár a fák hegyén: a legtöbb Kányádi-vers mint igazi népköltészet önmagában él az emberek emlékezetében, nem Kányádi-versként. Utóbbi annyira szerző nélküli sorként maradt meg bennem, hogy gyerekként egy ideig azt hittem, vagy csak úgy van, vagy esetleg eleve nekem jutott az eszembe, mígnem a makói könyvtár polcán egyszer észrevettem kötetcímként. Már rég ott van, onnan maradhatott meg bennem. "csak az nem fél kit a remény / már végképp magára hagyott". Kányádi halála azért pótolhatatlan veszteség a magyar költészet számára, mert az utolsók egyike volt, aki nem csak úgy bízott a nyelvben, ahogy az utána következő nemzedékek már nem feltétlenül, de aki ezt a bizalmat hihetetlen erővel tudta megszólaltatni. Maradt - megint - az olvasás.


...

hát igen, Timi tökéletesen megválaszolta a kérdésemet..."mi marad itt nekünk"

"Maradt - megint - az olavasás."

anyám napja

junius 20
anyám születésnapja
110  éves lenne, ha lenne
mért mondjuk, hogy bis 120?
ha már 30 éve nincs köztünk!

apák napja

no tessék, még egy nap , ami eljutott ide hozzánk: apák napja
s még egy nap,amivel nem tudok mit kezdeni

de már előbb se
mert ha utána számolok,
37. évében megölt apám ma már 111 lenne...

s csak pár hónapig élhetett azzal a tudattal, hogy apa
élete utolsó hónapjaiban ezt a tudatot is elvették tőle, (azt hiresztelve(nem is annyira távol a valóságtól) hogy nem élünk...)

de élünk!
és apám nagyapa sőt dédapa is lett a tudtán kivül....
(dédunokája szinte a hasonmása)

éljen... örökké.....

ösök...

régi fényképeket szedegetek össze
nem teljesen önszántamból
unokatestvérem kérésére
a közös ősökét

még hozzáteszi, ne felejtsem odaírni a neveket, ki, kicsoda

(angolul kéne
már ő is nehezen találja a magyar szavakat
ha gyorsan mondok valamit kéri ismételjem el még egyszer lassabban)

a közös ősök...

még kutatom, néha a gép is átkapcsol, belefárad

remélem ma befejezem

nem tudom ettől-e , de nem érzem túl jól magam

addig... amíg...

el kellene  szakadni
érzésben és gondolatban
mindentől és mindenkitől
már most
hogy könnyebb legyen
mikor már muszáj

nem tudom
nem hiszem

bár valahogy
ez zajlik
magától is

mégis azt mondom
és kérve kérem

legalább addig
gondolkodhassam
teljes aggyal
és érezhessek
teljes szívvel
amig lehet
(amig van agyam
és szivem
ha megkopottan is)

a többi meg

nem rám tartozik

(vagy nélkülük is
lehet
tán?.....)

könyvhét2018 távlesből

no ez a könyvhét (is) nélkülem múlt (tűnt?) el..... (2018-junius 8-11)


pedig látom, a megnyitós fotón, a Vörösmarty téri szinpad diszletén az öntudatos feliratot, amivel azononosulni is tudhatok:

Olvasó vagyok

és ahhoz nem is kell feltétlenül ott hemzsegni. a könyvsátrak közt---

vigasztalom magam:

ha a számítógép előtt ülsz, tulajdonképpen jelen tudsz lenni még távoli eseményeken is, láthatsz, hallhatsz, csak épp nem tudsz beavatkozni, cselekedni (de ilyen énfajtámmal ez amúgy se igen fordul elő...)

igy hát lám: passzívan teljes az élvezet így is (fájós derékkal, lábbal, lelassulva stb... ) lányom meg legalább nem zavarom , mert zavarná, (legalább is ezt mondja) hogy (persze) ilyenkor nem tudna velem fogalkozni, (nem mintha igényelném, sőt, sokminden érdekel engem az irodalom terén...) de akkor már egyszerűbb  ha ott se vagyok...

őt meg még láthatom is itt-ott sajtófotókon, olvashatok esemény beszámolókat:, a könyvekről is informálódom

pl 2.. nap hivott telefonon, megy ki a térre , s pár percre rá látom is egy magvetős fotón: lám:

(nem szereti azt se, ha megkérdem mibe van, le is szoktam róla, de igy azt is látom a téri képen:)

Nádasdy Ádámmal (szerkesztőjeként):

és a lájkok közt egy nagyon kedves hozzászólás - ami közvetve engem is érint:

S.L. : egy volt tanárom, és egy volt tanárom lánya. ez de jó. (szivecske)

aztán másnap (9-én)... itt nagy vihar volt hajnalban,  lányom térre menet hív reggel , még az indulási állomásáról, nem esik épp most, de figyelmeztetem ernyőre,  hát nem hiába

látom pár perc után egy újabb  magvetős képen: behúzódtak a sátorba a két dedikáló író (Sziv Ernő alias Darvasi meg Szilasi) könyveiket is árulják.. ő meg (szerényszerkesztőhöz illőn is)  oldalra húzódott de fő, hogy vannak eltakaró vásárlók is, az eső ellenére...Szilasi  könyvére meg én is igényt tartok!(bár ugyancsak a neten olvastam már részleteit!) reveláció, amit csak eddig is olvashattam belőle...

este meg  a PIMben

Mán-Várhegyi Rékával (mi köze a regénybeli Rékához kérdi a szerk:)

azért jó lett volna ott ülni valahol és hallani is....
de már előbb olvastam egy interjút a Könyvesblogon..:

itt vidám hangulat, a litera  tudósitásban, lám a kép is mutatja

http://www.litera.hu/hirek/seres-lili-hanna-napkozis-irotaborunk:

hát más lenne ott lenni, de azért ez is valami..

10-én  esik megint? keretes szerkezetú a kép , behúzódás a pavilonba:

háttal Szvoren Edina (Verseim c novelláskötetét is lányom szerkesztette...a cim megtévesztő, olvastam épp a Verseim c. novelláját a Literán már korábban - remek elbeszélés!arról, hogy milyen hihetetlen  érzés , főleg egy apának, ha megjelnik a lánya verse))

elől Garaczi - az ő Hasitását (legújabb önéletrajzi, lemúr könye), épp az íróvá válásáról) is el akarom olvasni

Krusovszky, Akik már nem leszünk sosem...remek cim! (ez lett a Radnóti szinházban 8-án hagyományosan megtartott Magvetős bemutatóest összefoglaló cime is)

Na meg beleolvasni a  még hagyományosabb Körképbe  , a Szép versekbe...

Milyen furcsa, hogy 60-as, 70-es években minden Szép versek s részben Körkép kötetet nagy becsben tartva megvettem, (azt hiszem könyvhéten mindig féláron...:), most is sorakoznak a polcaim egyikén, és most...? azt se tudom sokszor, hogy mik, kik vannak benne... (pedig az egyiket (a prózát )lányom szerkeszti, a másikban meg mint lirikus szerző benne van)

belehallgattam ugyan az Irók boltja Szép versek felolvasásába....

meghallgattam pár érdekes közvetítést a Margó jóvoltából is ....

és szándékom beleolvasni legalább jópár friss könyvbe valahogy

******

persze most nem akarok ünneprontó lenni, de hirtelen (a )Hamlet jutott eszembe, amikor könyvvel a kezében  "olvasva jő", s Polónius kémkedő -fürkésző kérdésére:

Mi az, amit olvas, fönséges úr?

HAMLET hires válasza:
Szó, szó, szó.

Hát igen, mi ez az egész  a lenni vagy nem lenni- sorskérdéshez képest

(persze ezt is könyvből ismerjük, a Shakespeare drámájából  (az is megvan, az ősszes...diszkiadásban...de már új könyvet nem is nagyon tudok hova rakni) azért olvasni kell., hogy mondhassam tényleg: Olvasó vagyok (ha nem is a könyvfeszten)-de olvasni mindenhol lehet, még az ágyban is...mindhalálig)

------



(a fotókat a Magvető, Margó és a Litera oldalairól "lopkodtam".)

összead(ód)ások, kiátkozások stb

ne kérdezzen

ne aggódjon

ne zavarjon

ne telefonáljon

ne írjon

ne fotózzon

ne tanácsoljon

megjegyzést

se tegyen!

summa summarum

ne legyen?

.......

ezt délután firkantottam a noteszembe... aztán este egy részletet olvasok a neten a Szombatból egy most megjelent könyvből (Sági György: Név a nyelv alatt) , ahol Spinoza kiátkozásáról van szó, ekkép részletezve:

Azt rendeljük, hogy senki sem tarthat vele kapcsolatot, sem szóban vagy írásban, vagy mutathat neki szívességet, és nem maradhat egy fedél alatt vele, és nem olvashat semmit tőle, vagy általa írtat.

 A hitközség tanácsának vezetői ezennel közhírré teszik: aGnathéma[1] alá vetjük, utáljuk, elátkozzuk és kirekesztjük Baruch de Espinozát az egész közösség szent hozzájárulásával. Legyen átkozott lefektében, legyen átkozott fölkeltében; átkozott elmentében és átkozott megjöttében. Soha meg ne bocsásson neki és rá ne tekintsen az Úr: lángoljon ellene mától fogva az Úrnak haragja és bosszúsága, nehezedjék reá minden átok, amely a Törvény könyvében meg van írva, s töröltessék el az ő neve az ég alatt. Ezennel figyelmeztetünk mindenkit, hogy senki élő szóval ne beszélgessen vele, se írásban ne érintkezzék; hogy senki ne tegyen neki semmi szolgálatot, ne lakozzék vele egy födél alatt, ne lépjen hozzá egy rőfnél közelebb s ne olvasson el semmi írást, amelyet ő diktált, avagy saját kezével írt.

…kiközösítjük, gyűlöljük, megátkozzuk és kivetjük magunkból személyére idézve mindazon átkokat, melyek a Törvény könyvében írva vannak. Legyen átkozott éjjel és nappal. Soha ne bocsásson meg neki és ne ismerje el őt az Úr… Törölje ki nevét az ég alól… 

****

(Hááát, (Spinóza esetében) szerencsére nem igy lett :)

.

szárnyavesztett kérése

földbe süppedve botorkálok
szárnyaim elhagytam valahol
ha találtok egy testnélküli
páros szárnyat
küldjétek utánam

a földút mentén
várom

szállni szeretnék
már
elfáradtam
nagyon

(un)happy end?

én nem értem a happy endes elvárásokat művek (könyv, film végére), hiszen az életben sose happy end a történet legvége...legalább is,. Vagy tán épp azért. és persze milyen okosak a filmek, amik ennek a rendes elvárásnak meg akarnak felelni ott hagyják abba, nem a végénél, hanem mondjuk egy esküvői csóknál... ez után már úgyis csak hanyatlás jöhet:)

most olvastam egy interjúban (Mán-Várhegyi Rékával, a Mágneshegy c könyvét lányom szerkesztette,) a nem happy endes dramaturgiai végkifejletről, mintegy szükségességéről, kikerülhetetlenségéről - bár kijátszhatóságáról is)

de maradjunk az irodalmon innen, ugyan ki tud olyan életről beszámolni, aminek egyértelműen boldog a vége

milyen igaz Lengyel Menyhért  mondata, a  Csodálatos mandarinból,mindig elgondolkodtatott és megtorpantott, de a másik oldalról nézve is most kezdem érezni az igazát: mig az ember boldog nem volt, addig meg nem halhat  

viszont az a boldogság is csak egyszeri (esetleg kétszeri, najó, néhányszori - de nem örök)

persze, jobb úgy meghalni (ez a nem boldog vég) hogy előtte boldogok (is) voltunk :) mint enélkül

de azt hiszem minden csak személyes megítélés kérdése

van, aki boldog anélkül is, hogy mások külső szemmel annak tarthatnák
és fordítva, mindene megvan (látszólag), mégis boldogtalan...

"csak az a vég, csak azt tudná feledni"...(?)

persze ez is könnyebb és "boldogító", ha van utód azaz a  jövő biztosítva(de ezt is megírta Madách, ugye (mint a kétségbeesett Ádám öngyilkosságának ellenszerét)
)
variánsok lehetségesek, de tán célszerűbb, gyakorlatilag
kiszakítani az életfolyamból egy darabot megírásra...hogy ne romboljuk le a happy-ségét (az élet u.i ha következetesen halad a vége felé, gyakran lerombolja.

nade miért is kellene elvárni a happy endeket (a nem egyszer giccses hazugságokat)

én szeretem a katarzist, ha megrázkódtatással is jár...sőt, nem zavar még a szenvedés se annyira, ha értelme van., (juj ezt azért még egyszer át kéne gondolni, mégha csak irodalomról is beszélek)

gordius

van akinek
egész élete,
csalódások sorozata
s folyton
másokat okol
miatta
egyszer se nézve
önmagába
mint főokba

s van aki
mindig
mindenért
önmagát
marja

én viszont
soha senkiben
nem csalódom

mert
nem
várok el  semmit
sem másoktól
sem magamtól

persze ez
nem igaz

csak jó lenne
poénnak

gordiduszban

(de az 
igazság az
hogy remekül tudom
kárhoztatni mindenért
magamat 
és másokat,
egyszerre :)

fontos egyszótagok (volt, el, ne)

már megint gazdag álmom volt , és semmire se emlékszem belőle, csak arra, hogy volt

( a világ fokozatos elvesztése, alfejezet)


****

az elutazásban igazán csak az el- nehéz,

(de anélkül nem megy(ünk) :( )


****

ha az orvosság mellékhatásától rosszabbul vagy, mint ami ellen beveszed,
 akkor inkább ne...

*****

a beváltott jóslat

egyre gyakrabban jut eszembe Szauder professzorom jóslatnak (még pontosabban baljóslatnak)tűnő s egyre jobban beteljesedett definíciója rólam....próféta volt...de hogy ismerhetett ennyire? első-, másodéves egyetemistaként, aki néha - kérésére- konzultált nála régi magyar irodalomból (mondjuk Balassiból: Júlia szép leányt..és megdicsérte a stílusát...hanem: az ítélete en bloc kemény volt, lehet, hogy meg akarta akadályozni a beteljesülését?, de én inkább önbeteljesítő jóslatként... "engedtem " neki...(?)

naszóval, ezt mondta,

hogy hiába vagyok olyan tehetséges, amilyen!, 3 tulajdonságom miatt mégse fogok ahhoz mérten érvényesülni (a sorrendre meg a pontos szavakra nem emlékszem de a lényege ez volt): 

lustaság, ingerlékenység ,félszegség


na tessék! semmit se változtam(?) na és persze nem is érvényesültem... megfelelően

úgy kell nekem (mikor is figyelmeztetett? Van vagy 55 éve!

....

egyébként meg, most belegondoltam, retrospektive, és arra a meglátásra jutottam, hogy nem is voltam én olyan nagyon se lusta, se ingerlékeny se félszeg!lehet, hogy a profom szemében, előtte igen... de amúgy egyáltalán.... (na jó volt nálam szorgalmasabb is, de inkább ambiciózusnak meg törtetőnek mondanám, meg elég érzékeny voltam (de ez nem feletétlen negativum), s félszeg? hát igen, a prof előtt biztos.

de egy külső minősités -sajnos nagyon visszahathat az emberre.... befolyásolja, s az baj, ha negatíve

lányomnak mikor elmeséltem ezt az epizódot, ő nagyon dühös lett a (nagytekintélyű s tisztelt) tanáromra, nem értettem, miért is, én inkább, személyes figyelemnek vettem, szinte a tartalomtól függetlenül. (a mi időnkben ez nem is volt divat, az egyetem személytelen világában) De azt hiszem a lányomnak, van igaza... (volt egy hasonló eset, egy másik egyeetemi tanárommal Sz-szel , attitűdje értelmezésével kapcsolatban...Én mindig olyan megengedő és elnéző vagyok a (volt)tanáraimmal, bezzeg ők...) Áh már persze mindegy is... De tisztában kéne lenni egy tanárnak azzal, hogy minden szava milyen mély nyomot  hagyhat....

ha olyan jó véleménnyel voltak (mert igen) a(z irodalmi)  képességeimről, miért ilyen negatív csomagolásban adták vajon a tudtomra? brrrr

alig(krónika)

reggel hallom
még féligéberen
hogy szuszogok
hangosan
egyenletesen

régebben
semmi ilyet
nem észleltem

de  rosszabb lenne
ha nem egyenletes
szuszogásom
hallanám

s még ennél is
rosszabb
ha nem
szuszognék
egyáltalán

*********

jajistenem
aligél(ek)

a 3. személy már
jobb...kifejezőbb

u.i. ez az igazi leválás...
önmagunkról (is)

pesze (ez se )teljesen önként
hogy úgy mondjam (írjam)

     ******

azért az az
"alig" sokat jelent

amonnan nézve
majdnem mindent

vagy amonnan" már
nemigen
nézünk(?)

majd meglátjuk...

vagy nem

         *

addig meg éljek
akárhogyis
alig nem alig
ahogy lehet

ma például
vihar után
tisztább a levegő

és én is
szabadabban
lélegezhetem

morfondírozásaim

nem is tudom, mi a rosszabb:

ha én nem ismerek fel embereket
mikor köszönnek

vagy ha ők nem ismernek fel engem
s igy nem köszönnek

de tán az a legrosszabb

ha megismernek
és mégsem köszönnek


***************

az emberek törtetnek
és/vagy átnéznek
rajtad/fölötted

lehet, hogy
rikitó ruhákba'
kéne járnod!?

vannak költői szerelmek

a festő(m)é az volt
(akárki akármit mond)

de hát ő költeményeket rajzolt
s költői volt hétköznap is olykor

gyöngybetűkkel kalligrafálta
hosszú papiroson
az óriás intelmét
mit egyszer rég
elmondott
majd lemásolt nekem
saját rokonérzéseivel
mit élt is
költőien
s ahogy ránézett
a világra
egy fűszálra egy virágra
vagy akár rám
a szemem mély kútnak
találva
bár végül is
nem merült benne el
teljesen
mint egyszer szerette
volna s mondta
a fehér templom mellett
a zöld fenyők alatt

hol elhitte s hitette
hogy minden ízületünk
egymásnak lett teremtve
s tényleg tökéletes volt
szinte eggyé-fonódva
köztünk a harmónia
"zöld erdőben,
zöld mezőben"
andalogva
kékalába
zöldaszárnya
madarak között
minden második
lépésünknél
meg-megállva
és dalolva
szívünkkel is
chagallok-ként
szállva
az út fölött


aztán egyszer adott
egy pecsétgyűrűt is
egy fehér  asztalnál
tanú mellett
(ki famulusa volt)
egy tízfillérest,
aranypapírral befedve
azt híve evvel
birodalma
alattvalójává
fogadott
de én sose
kedveltem
uralkodókat
se osztozni
hódolatukban
nem illett
a képbe bele
de megvan ma is
a "gyűrűje"
az ékszerdobozomban
s a madár is vele....

micsoda madár

a többi
elszállt

én csak a művészetet
szerettem
s valójában eredőjét
az istenit
benne is
már tudom

míg össze nem dőlt
az álkép-idol

de a szerelme
az költői volt
(akárki akármit
 mond)


őszre elhervadtak mind a virágok
szemembe a festék befolyt
eső mosta sárossá az utat
s becsukódott egy ajtó

de maradt még egy
citátuma így postumus
ezt hallom a hangján
és levelében ott lapul
egy fiókban még valahol:

mert erős a szerelem 
mint a halál...

igen, a szerelmünk
énekek éneke volt


és ma is átüt halálon
időn helyeken
bezárt ajtón
és lábnyomokon



























lám most is itt van...

mert az emberek halnak
de a szerelem halhatatlan

a tárgyak se....

                                                                    Túlélsz, pöcök. (Örkény István)
örkény tévedett
túlélés ügyben
bár a pöcök lehet
hogy kivétel

de a tárgyaim
már elkezdtek
pusztulni
velem

a hokedlim
szétesett
alattam....

ezután mi jöhet?!

könyvklub filmen

 olyan ritkán megyek (mehetek) moziba, mert abszolút nem "nekem való" filmeket játszanak a mi mozinkban (elsőre majdnem azt írtam, hogy csapnivalókat, de öncenzuráztam, nem akarok senkit se megsérteni,belátom, hogy a közízléstől elhajlok. (a minősítést most inkább hagyjuk)

ez a film, amire mégis bár szinte ad hoc (az előzetest se megnézve) rászántam magam, határeset, a bombasztikus sikerfilmet (A szürke ötven árnyalatát), nem néztem meg persze, azt hiszem hetekig mást se játszottak pedig... és persze az alapját képző könyvet se olvastam el, ami köré épül ez a Könyvklub c. film, mintegy alcímül is Az alkony ötven árnyalataként) de még ennyire se gondoltam, hogy beépül a filmbe, - ha csak katalizátorként is - de végig ott van a maga 3 kötetével, s alaposan felforgatja a fimben szereplő 4 barátnő életét,,, ami a párkapcsolataikat illeti , s mind hatvan fölött , újra - a maga módján "elkezd élni", sose késő alapon..

Én teljesen gyanútlan voltam, (öröknaiva)

és valójában a jó szinésznők miatt mentem,,, csak a plakátra nézve

gondoltam, ha üzleti fogás is, a szerepeltetésük, (mi nem az?), már az a tény, hogy játszanak a filmben, némi garancia, arra, hogy valamiért megéri elmenni a filmet megnézni, elsősorban az örök Annie Hallra gondoltam.. tényleg hatvanon túl is lehet mondani, ugyanaz a(z elbűvölő) figura....

ő került hozzám legközelebb....az ő karaktere, útja, bár elég kétségesek a gondolataim, arra vonatkozóan, hogy mi lesz a film után...de a film mindenesetre happy enddel zárult az ő szemében is ...ha vannak is kételyei a jövőre, a végre...nem foglalkoztatja, s főleg nem bénitja le

az meg külön elgondolkodtatott, hogy két felnőtt lánya (az egyik épp gyereket  vár.),  valójában csak féltésből és "öreg" anyjuk iránti aggodalomból akarták magukhoz hozatni (a számára átalakított szuterénbe az anyjukat), kiszakítva eredeti közegéből, ahol nagyon is jól megvolt , a barátnőivel, a frissen (de már egy megfáradt házasságból) özvegy, független  életével... de ő végül is elszökik a lányaitól , (rendőrségileg visszahozzák), majd mégis végleg elmegy tőlük, formálisan bejelentve is, megindokolva-kifakadva,  lelép újdonsült, és dúsgazdag tényleg lenyűgöző szerelméhez...igen, hatvanvalahány évesen, akár egy meggondolatlan bakfis, a magavezette kocsiján, utánfutóval, de ki is jelenti az aggályoskodó felnőtt lányainak, hogy nincs még vége az életének, akármilyen vége is lesz,,, És szeretettel de elbúcsúznak egymástól,... Hát igen effelől vannak kétségeim, hogy az utánfutóban mit hozol kérdésre a válasz csak egy váltás ruhát... lehet, hogy valóban jobban megfelelt volna a valóban elragadó hősszerelmes lovagúr számára... (én azt hiszem egy közbülső megoldást választottam volna...ha egyáltalán ilyen helyzetbe keveredhetnék (nem igen , hiszen általam sose látogatott repülőn kezdődik és folytatódik minden,lévén a férfi pilóta) de hát én világéletemben amúgy is gyáva voltam (ha voltak is vakmerő, néha magam is meglepő lépéseim ...persze már azok sincsenek, de én nem is hatvanon, hanem hetvenen is túl vagyok , s lassan már közelebb a 80-hoz...

azért nézni, ha néha fejcsóválva is, jó volt, ezeket az amerikai jóhumorú, bolondos, önirónikus és igazán -női mivoltukban is -élni akaró és tudó vagy legalább is megpróbáló nőket....(vagy hogy stilszerú legyek a szóhasználatban: "klassz csajokat"....(Tényleg jó szinésznők, megérte megnézni őket!)

מֶלֶךְ הָעוֹלָם világ királya

még szombat reggelre  ezt álmodtam: melech hoajlom
     מֶלֶךְ הָעוֹלָם

   in (בָּרוּךְ אַתָּה יְהֹוָה אֱלֹהֵינוּ מֶלֶךְ הָעוֹלָם)

ez még a március közepi álmom folytatásaként is felfogható *
akkor ugyanis ez áldásima elejét: boruch ato....
(közben kimaradt az adonaj elajhenu) az isten (részben kimondhatatlan) neve..
de e folytatás is rá utal : melech hoajlom- azaz A VILÁG KIRÁLYA

és most is dallammal!

ugyanaz a dallam ismétlődött,mint a boruch ato-nál,
csak itt a végén kiegészült egy szótaggal,így kicsit diszített hajlítással zárult le

elő is vettem a hegedűm most is és lejátszottam a g húron

(h a h g )     h a h a g
...
az álmomban most közben láttam is
nem csak hallottam
valaki előttem állva imádkozott
zavart is nagyon, hogy miért is áll háttal nekem!(szerettem volna látni előlről)
és be volt burkolózva valami átlátszó és elég sprőden elálló fóliaféleségbe......

(pedig  ha csak az alvásom (fekhelyem) helyzetét nézem , persze hogy háttal... hiszen Kelet felé kell imádkozni, és az ablakom arra néz)

leviták utódja

"Az igaz ember (cádik) virágzik, mint a datolyafa, terebélyesedik, mint Libanon cédrusa" (Zsoltárok 92)

nem azért...de mi leviták vagyunk állítólag, az ősök... szóval:

„Vezesd ide (szó szerint: hozd közelebb) Lévi törzsét…” (uo.).
A Midrás – ezen Írásverssel kapcsolatban a következő Zsoltárverset idézi: „Az igaz ember (cádik) virágzik, mint a datolyafa, terebélyesedik, mint Libanon cédrusa” (Zsoltárok, 92).

Báál-Sém-Tov tovább fejleszti a metaforát. Kétféle cádikot ismerünk. Az egyik jellemzője, hogy folytonosan szent tanulmányaival foglalkozik, s bár odaadóan szolgálja Istent, mindezt önnön magáért teszi, nem tartja fontosnak, hogy embertársait is ebbe az irányba befolyásolja. Az ilyen cádik a cédrushoz hasonlít, amely ugyan hatalmas fa, de gyümölcsöt nem terem. Lehet az ilyen cádik is kiváló, mind a Tóra tanulásban, mind Istenfélelemben, tevékenysége mégis öncélúvá válik, mert nem tesz semmit annak érdekében, hogy mások is cádikokká váljanak. Ő megelégszik saját magával…

Ezzel szemben a másik fajta cádik olyan, mint a datolyafa. Ez is nagy fa, de ízes gyümölcsöt is hoz. Az ilyen cádik azon van, hogy mások is „virágozzanak”. Minden erőfeszítése arra irányul, hogy embertársait megtérésre bírja, s Isten közelségébe hozza.

Ilyen cádikokból áll a leviták törzse – mondja Báál-Sém-Tov. Amellett, hogy becsületesen ellátták a Szentélyszolgálatot – ami nehéz fizikai munka is volt – Tórára tanították a népet, amivel közelebb hozták az embereket Istenhez. Ily módon követték Áron, a főpap, tanítását, kiről a Misna azt mondja: „szerette az embereket és közel hozta őket a Tórához” (Ávot, 1, 12).

meg ráadásul tanitottam is vagy 30 évig....(ha nem is tórát, de remélem, közelebb hoztam a tanítványaimhoz,  ne mondjam , hogy Istent, de valamiféle  magasabb ideákat (talán jól közvetitettem, azokat, (főleg irókat---művészeket), akik a birtokában voltak) ÉS ők mindig közelebb is vannak Istenhez, lépcsők hozzá *

(* A levitákfeladataiból: 22.23. És népemet tanítsák a különbségre a szent és nem szent között és a tisztátlan és a tiszta közötti különbséget tudassák velük.) (Ezékiél/Jechezkiél könyvéből)

sodródás

egy folyóban úszunk

félek
a nagyapa keltette örvényt
nem kerülhetem el

sodródom bele

ébredési ...(ima...helyett)

jaj istenem hol vagy
mért nem  mutatkozol
legalább néha

s nem csak riadt ébredéseimben
fejszivderéksláb nyilallásaimból
vigaszkereső szavaimban

jajistenem
s én hol vagyok
hová s mivé  lettem

te látsz-e engem

tükrömbe nézve
hiába kereslek

énistenem
jóistenem....

********* 


(és mégis vigyázott rám
amíg aludtam,,,
s mire a nap
újra felkelt...)

**********

"...halódik"

pálistiék valamikor rég , tán 965-ben, (nem nagyon jegyzik már ezt sem)   bemutatták Ionesco A király halódik című művét az Auditórium Maximumban, láttam, még mint egyetemista ,....a jellegzetesen hórihorgas Nagy Zoli (jóval a Familia előtt, akkor még tanárképzőfőiskolás) játszta, ő volt a címszereplő, aki végig nyűglődött, szerencsétlenkedett,kapaszkodott volna az élet - már elkésve felfedezett apró szépségeibe-csúnyaságaiba - ott lent a maximum mélyében.... n. b. : "halódott".bár én sokáig tán épp a mai napig, meg voltam ütődve ezen a fura képzésű szón, méghogy "halódik"...! A"haldoklik" az igen, az a "kitaposott", "normális" szó.)

most ötlött belém, hogy ez a halódik mennyire is pontos szó, hogy kezdem sejteni az igazi  jelentését. Ami folyamatos és elhúzódobb, és filozofikusabb is a haldoklik egyszeri konkrétságánál. Ionesco ill. a fordítója adott esetben jól gondolták. A "halódás" eltarthat vagy két felvonásig is, esetleg még háromig is.

(és par excellence mennyivel költőibb a vulgáris és alpári "döglődik"-nél, aminek használata viszont nem is annyira ritka! - színpadtól függetlenül)