2017. április 16., vasárnap

nagypéntek, napon

                                     Kell az áldozat!  -ezt mondta Sík Sándor a tőle búcsúzó, munkaszolgálatba  ,                                        induló  Radnótinak... * ez mindig zavart, felháborított.
                                     NEM KELL AZ ÁLDOZAT! üzenem Sík Sándornak ezúton is.



                                                       Nagypéntek, napon


ültem az udvaron
a napon
egy padon
aranylott minden körülöttem
s bennem
a mélységnek távlata volt
s legvégén ő a kereszten

felhúzta töretlen lábait
a fejét mélyen lehajtotta
ahogy Keresztes János lerajzolta
s nyomán  Dali megfestette
de ekkor még nem ismertem
egyik művet sem
csak meglepett az
aranyló látomás
szokatlan póza

a nem belenyugvó
kínlódó
felhúzóckodás
kitörni akarás


mintha megbánta volna
hogy hagyta


aztán feltámasztotta magát
harmadnapra?
vagy hamarább

mindent ő csinált
minden úgy lett
ahogy ő akarta

legyen meg az ő akarata?
ugyan már
mért akarta volna

Éli, éli...
lamma
sabahtani...

Istenem, Istenem
mért hagytál el engem
ezt vele 
a 22. zsoltár
mondatta

nem Isten hagyta el hát
s nem is az "atya"
hanem ő
saját magát
még előbb

jöttem rá

évek múlva

legyen ez tanulság
a mai napra

ne áldozd fel magad
se másokat
és ne hagyd hogy
feláldozzanak

nem kell az áldozat!
felesleges

élj amíg s ahogy lehet


ne feszittesd keresztre
se magad se mást

süssön rád a nap
aranyló sugara
s utódaidra

békében

évezredeken át


ez legyen

a megváltás



2017. április 14.







http://real.mtak.hu/23509/7/kell_az_aldozat.pdf    *



4 megjegyzés:

  1. Egyetértek mélyen a végső kicsengéssel!
    "ne áldozd fel magad
    se másokat
    és ne hagyd hogy
    feláldozzanak"
    ...

    VálaszTörlés
  2. ha jobban megnézem a Dali festméyn alsó fertályát is, illetve a szokatlanperspektivát, mintha hasonló jelentést a kép is sugallna (most igy utólag úfgy vélem)...

    VálaszTörlés
  3. 221A karmesternek: „A hajnali szarvas” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. 2Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok! 3Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni. 4Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei. 5Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket. 6Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg. 7De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép. 8Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják: 9Az ÚRra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte! 10Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin. 11Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem. 12Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen! 13Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok. 14Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán. 15Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. 16Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél. 17Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat. 18Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. 19Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek. 20Ó, URam, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre! 21Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából! 22Szabadíts meg az oroszlán szájából, és a bivalyok szarvai közül, engem, nyomorultat! 23Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben. 24Kik az URat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle Izráel utódai mind! 25Mert nem veti meg, és nem utálja a nyomorult nyomorúságát, nem rejti el orcáját előle, segélykiáltását meghallgatja. 26Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt. 27Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az URat, akik őt keresik. Szívetek legyen vidám mindenkor! 28A föld határáig mindenkinek eszébe jut az ÚR, és megtérnek hozzá, leborul előtte mindenféle nép. 29Mert az ÚRé a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken. 30Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani. 31Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek. 32Jönnek, és a születendő népnek hirdetik majd,

    VálaszTörlés