2017. április 23., vasárnap

hútlen hűség

akit s amit elhagytam
mindnek megmaradtam
s ők is nekem

mindig mindenkihez
s mindenhez
hű maradtam


hűtlen csak látszólag
s lineárisan voltam
sosem szinkronban

magamhoz is hű maradtam
minden időkben
az adott intervallumban

végül is egy öregasszony
nem viselkedhet már
úgy mint egy kislány

de azért gondolatban
gyakran elidőztem
elhagyott emlékleimen

mert velem is maradtak
valahol bennem
ezért vagyunk olykor rengetegen

hogy ki kell törni
a szűk lakásból
mert csak a szabadban férünk el

ott nyugodtan szaladgálhat
az a kislány is
aki én voltam egyszer

virágokat szedve…
de kinek adja a csokrot
hadd nézzem….

anyjának szedte valaha
a kislány most is látja,
s felé szalad virággal kezében

már látom mindkettőjüket 
elég élesen
homályos szememmel

minden virágom anyámnak szedtem

2017. április 21.



3 megjegyzés:

  1. A hűség számomra is nagyon fontos, olyannyira, hogy már-már bilinccsé válik...

    "minden virágom anyámnak szedtem" milyen szép és fontos e két utolsó sor!

    VálaszTörlés
  2. igen, ezért is szeretek irni, mert magamat is meglepem ilyen zárlatokkal, ide fut ki, ami nem is erre indult:)

    és milyen igaz, ezek mindig nagyon igaz mondatok, azért is diktálódnak...

    (egy technikai kérdés: te két (utolsó) sorról irsz, én egynek irtam, később ezt is 3ba tördeltem...de talán igy összefogottan, egyben a legnyomatékosabb, nem?)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tévedés volt a "kettő": az utolsó sort értettem! De miért írtam kettőt? Nem tudom: mystère...

      Igen, az utolsó mondatok: nekem sokszor hirtelen kell megállni, azzal az érzéssel, hogy további egyetlen szó is sok lenne...

      Törlés