akit s amit
elhagytam
mindnek megmaradtam
s ők is nekem
mindig mindenkihez
s mindenhez
hű maradtam
hűtlen csak
látszólag
s lineárisan voltam
sosem szinkronban
magamhoz is hű
maradtam
minden időkben
az adott
intervallumban
végül is egy
öregasszony
nem viselkedhet már
úgy mint egy
kislány
de azért
gondolatban
gyakran elidőztem
elhagyott
emlékleimen
mert velem is
maradtak
valahol bennem
ezért vagyunk
olykor rengetegen
hogy ki kell törni
a szűk lakásból
mert csak a
szabadban férünk el
ott nyugodtan
szaladgálhat
az a kislány is
aki én voltam
egyszer
virágokat szedve…
de kinek adja a
csokrot
hadd nézzem….
anyjának szedte
valaha
a kislány most is
látja,
s felé szalad
virággal kezében
már látom
mindkettőjüket
elég élesen
homályos
szememmel
minden virágom
anyámnak szedtem
2017. április 21.
A hűség számomra is nagyon fontos, olyannyira, hogy már-már bilinccsé válik...
VálaszTörlés"minden virágom anyámnak szedtem" milyen szép és fontos e két utolsó sor!
igen, ezért is szeretek irni, mert magamat is meglepem ilyen zárlatokkal, ide fut ki, ami nem is erre indult:)
VálaszTörlésés milyen igaz, ezek mindig nagyon igaz mondatok, azért is diktálódnak...
(egy technikai kérdés: te két (utolsó) sorról irsz, én egynek irtam, később ezt is 3ba tördeltem...de talán igy összefogottan, egyben a legnyomatékosabb, nem?)
Tévedés volt a "kettő": az utolsó sort értettem! De miért írtam kettőt? Nem tudom: mystère...
TörlésIgen, az utolsó mondatok: nekem sokszor hirtelen kell megállni, azzal az érzéssel, hogy további egyetlen szó is sok lenne...