a mi Pulitzerünkről

hát igen, mi (makóiak, zsidók, amerikaiak stb) szeretünk dicsekedni vagy inkább büszkélkedni vele, vagy még inkább a magunkénak tartani ezt a világszerte  és joggal ismert nagyságot - akiről pedig nem is igen tudják a világban , hogy makói volt, igaz, ez főleg azzal is magyarázható, hogy Makót nem igen ismerik... és nagyon kis korában el is került Pulitzer innen, még mielőtt majd 17 évesen végleg emigrált is, és a későbbiekben ő se nagyon hivatkozhatott rá(nk)...de tény, hogy ott volt a szülői háza aminek helyén épültben gyakran meg is fordultam, kislánykoromban, mert ott laktak a nagybátyámék, (később ők is "emigráltak"...de akkoriban  (50-es évek eső felében,  még én se tudtam , meg más se nagyon, hogy mitől nevezetes ez a hely), ma ott az emléktábla a portrédomborművel a házfalon,, minden évben  koszorúzás, ahogy a főtéri sétányon is a mellszobránál

most születése 170. évfordulóját ünnepeltük...

amiből én is próbáltam kivenni a részem, ha külön meghivóm nem is volt semmire

a Korona emeleti disztermébe későn értem (nem baj, csak a polgármesterasszony köszöntó beszédeit késtem le, de ő többnyire mindig ugyanazt mondja, hasonló szófordulatokkal,s ha makói helyett kedvenc szavát  a makait hallom (mint a plakáton látom is Pulitzert a legnagyobb makainak titulálva- már allergiát kapok)(, kaptam egy pótszéket, mert már más nem volt, sőt a földszinti kivetitőterem is tele...és leghátul az ajtónyilásban a helyzet alsó magaslatán ülve, belátva az egész terepet, már hallhattam és élvezhettem illusztris diplomata vendég előadók gondolatfutamait ....angolul és tolmácsolással is , ezek nem szokványosak és nagyon is aktualizáltak és fontosak voltak...

Az izraeli nagykövet a pulitzeri életút tanulságait közvetítette,

hogy igen, innen indult, makói. zsidó gyökerekkel, és folyamatosan tört előre, folyton képezte magát , határokat, korlátokat hódítva, s a lehető legtöbbet hozva ki a lehetőségeiből

a tanulság? ami elgondolkodtató? követni kell a szabályokat, de csak egy pontig, s azon túl hagyni hogy mi érvényesítsük magunkat, s a saját szárnyaink emelhessenek fel.

másik (figyelem, ma!) a művelődés, a tanulás a legfontosabb akadályok leküzdéséhez. Pulitzer folyton tökéletesítette magát, tudását

s hagyni kell az egyént szabadon megnyilatkozni. És politikai célokra senkit nem szabadna felhasználni

a Pulitzer-díj  a szabad újságírás, az etikus újságírás üzenete...ahol az újságiró a saját lelkiismeretére támaszkodik, kinyomozza az igazságot és közhírré teszi...s egy politikai irányzat se használhatja ki. -ismételte "Nyomozd ki, tedd közzé az igazságot"...

végezetül gratulált Makónak, hogy megemlékezik fiáról, mert ez nagyon fontos, őrizni átadni Pulitzer. emlékét, hátha születik majd itt egy új Pulitzer , hátha már itt is van köztünk (kedveskedett)

az amerikai nagykövetség tanácsosa szerint Pulitzer az amerikai álmot valósította meg , rendkívüli  munkával, nyelvérzékkel, tanulással..."az elmúlt hét eseményeire" diplomatához méltón finoman utalva megjegyezte a nemzetközi tanulmányok,  a tanszabadság fontosságát...
meg hogy milyen fontos neki zsidó-amerikaiként látni a zsidó kultúra újraszületését, ill. megérinti , hogy Makó is ápolja zsidó örökségét. Pulitzer emlékét. Szintén gratulált .Pulitzer örökségének ápolásához...

aztán dr Csillag Andras régről ismert Pulitzer kutató emelkedett szólásra, bár mondta, neki nem sok maradt mindezek után,
magyar vonatkozásként említette...hogy Pulitzer Kossuthot Lisztet tisztelte, Munkácsyról magasztalóan irt, a Krisztus Pilatus előtt c festménnyel kapcsán...
legfőbb érdeme a jelmondat megvalósítása... (A hir szent, a vélemény szabad) külön választotta a tényeket (ami nem manipulálható!) a véleménytől...a nyilvánosságot fontos tényezőnek tartva (sajnos ennek ma már nincs olyan morális ereje)a politikai függetlenséget ő is kiemelte, s hogy ennek érdekében ő maga  le is mondott a kongresszusi képviselőségéről. (ma ez a függetlenség sincs meg,sajnos)ha igaz a mondás, hogy egy ország, annyit ér mint a sajtója, (nos.. nem folytatom)

koszorúzások után átvonultunk a múzeumba ,egy nagyon érdekes kiállításra, majd délután  könyvbemutatóra...de erről majd külön számolok be...(azt hiszem, érdekes lesz:)