a másik ablakmelletti asztal üres volt, odaültem... közben jóétvágyat kivánva nyársat? nyelt volttanitványomnak (akivel mióta a fbon politikai csatározásba estünk, elég kimért lett, holott korábban még felnőtten írt verseit is ideadta, sőt meaculpázva is kicsit bocsánatot kért ifjudiákkori rosszalkodásaiért... ) no nem baj, változnak az idők, minden irányban... (ő is...én is)
a frankfurti leves fincsi volt, de telepakolva tejfellel, úgyhogy a tejfölös felét otthagytam, mondván is, és kérésem nélkül a szintén tejfölös sültet , zöldségekkel már kevesebb tejföllel kérte a pincérem a konyhán.... Aztán kértem még presszókávét, hozzátettem, hogy ugye viz is lesz hozzá (mert nagyon megszomjaztam) persze, kis szóda, az jár is - így ő, de nem ő hozta ki, hanem a pincérlány tálca nélkül, és persze szóda ill. mindenféle víz nélkül, a kávézóba szokták a szódát is.. mondja, najó, akkor máskor átülök oda ebéd után - viccelődtem. közben kaptam egy kancsó langyos vizet, muszáj volt inni, mert majd szomjan haltam, de már jött a tálca, és a finom hideg szódaviz is... (pedig tényleg csak vicceltem...)
aztán mikor fizettem, megkérdezte, a pincérlány, szokás szerint hogy jó volt-e az ebéd, mondom, minden nagyon jó volt, de a legjobb a szódavíz! )
aztán az időjárástól beszélgettünk ugye nincs hideg, nincs, csak túlöltöztem, plusz van, mondom, igen ő már reggel is valahogy tavaszi leheletet érzett a levegőben... és ő már alig várja a tavaszt...hát igen, mondom..itt van már a közelben.... van is egy költő: Shelley, ő írta egy versében: "késhet a tavasz , ha már itt a tél?"..
Rácsodálkozott, és mosolyogva elismételte, "késhet a tavasz, ha már itt a tél?" ?! - láttam rajta, hogy tetszik neki, s meg is akarja jegyezni... Nagyon jólesett ez a figyelem. Még a szódavíznél is jobban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése