2017. január 7., szombat

arcpirító szeles -11



jeges széllel átfújva

és kifagyva

belépve a restoranba

egy kipirult arc

fogadott



ezt a szint utoljára

évtizedekkel korábban

láttam

tükörbe pillantva

az arcomon



de jó

nem is kell

használni semmi

alapozót

se arcpirt

(igaz

sose volt

szokásom)



de hogy jött ide

ez a régi szín

egy régi havas

szánkós koris

hidegnek is

fittyet hányó

gyerekvilágból



már nem is fázom


............

és ráadásul

csirkebecsinált leves volt

a menűben

majdnem olyan finom

mint ahogy anyám főzte



sőt: bár elfogyott a krumplipüré

a pincérlány kihozta

ami neki volt félretéve


--------
 

micsoda világ

az öröm kupacokban áll

mint maradékhó

olvadás után




2017. jan. 7.

6 megjegyzés:

  1. Jó, sőt jó, jó,
    a vége meg különösen is jó, jó, jó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, számomra is, meglepően :) kösz, hogy észrevetted! :)

      Törlés
  2. "az öröm kupacokban áll", mennyire nagyszerű, nagyon tetszik,
    pont ma számoltam össze, hogy mennyi sok kupacom van, csak le kell nézni rájuk

    VálaszTörlés
  3. nem voltam benne biztos, és épp az előbb olvastam egy régebbi, pár éves bejegyzésemben, a József Attila idézetben

    "elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik... "

    szóval mégis csak jó, csak épp nem eredeti! :) (olvasónak jobb vagyok, mint "írónak" :)

    VálaszTörlés
  4. Sz.M.I. Ez nagyon szivből jött!

    VálaszTörlés