felhúzom a redőnyt
s el a függönyt
a Nap az égi reflektor
elkápráztat
színpompás a díszlet
sárgult levelek
hullnak a fákról
egyre
és egyszerre
több is
a széllel táncol
akár a cseresznyéskertben
egykor a vígben
valami régi
modern
most meg égi
rendezésben
ebben a darabban
most én is
játszom
a legemlékezetesebb alakot
az öregembert
kit a házban felejtenek
s magába' most ezt mormogja
hogy elment
az élet
mintha nem
is éltem volna
de nem számít
mert néző is vagyok
nem csak szereplő
ablakpáholyból látom
az ősz
s az életünk
előttünk-velünk
hogy ficánkol
mégse tapsolok
mint ahogy megrendítő
elgondolkodtató
darabok után
sem szokásom
talán majd
a legvégén
szereplőként
meghajlok
előtte
felnézve
a karzatra
a messzi egekbe
a nagy rendező
pillantását
keresve
(jól játsztam-e)
Valon szereplők vagyunk-e még ebben a lassú színjátékban, vagy már csak nézői saját életünknek?... Ez a kérdés szaámomra.
VálaszTörlésszerintem (ahogy írtam) is-is,,
VálaszTörlés(egyébként most jelent meg egy könyv (aminek szerzőitől már olvastam egy s mást, és külön-külön is becsben tartom őket (Tolle és Chopra). A cime : "Ki kérdezi, hogy ki vagyok én?" - talán előbb erre kéne felelnünk. Persze, ha arra gondolsz, hogy kezdjük elveszteni aktivitásunkat, "szerepünket"? külön is tiltakozoam...(látod milyen aktiv vagyok?)... vannak lassú szerepek is...megfigyelték, hogy a karmesterek egyre lassúbb tempóban vezénylik ugyanazt a darabot, ill. hogy az öreg karmesterek lassabban...(pl Toscanini)...de senki se vonja kétségbe a "szerepüket" ... Firs, az öreg inas, 86 éves, ahogy Csehov megirta, de ő is "szerepel" , ifjan láttam, de ő hagyott legmélyebb nyomot bennem (Darvas Iván alakitotta)... Csak a a végén fáradtan, betegen, lefeküdt... (a darab is ezzel zárult) Node addig!
Igen, a probléma az, hogy szeretném még aktivnak érezni magam... Hogy meggyőzhessem magam arról, hogy az életemnek van még értelme is...
TörlésAz öreg karmesterek, ha lassabban is, de még vezényelnek...
példának mondtam, mi is "vezényelhetünk", ha lassabban is:)
Törlés(egyébként pl. én mindig is jobb szerettem az eleve lassú zenét!a z akció filmeket, gyors vágásokat meg sose. pl)
lassan járj, tovább érsz! :)
(engem nem a tétlenkedések, idegesitenek, vagy a lassúság,illetve csak az, hogy mennyi mindenre (emiatt is főleg) egyszerűen nem marad idő. Mindarra amit pedig meg kellett volna csinálni. (hogy ha játsztam is, de "nem játsztam elég jól" mégse:( , nem játszottam ki, el minden -szereepeadta -lehetőséget.
Késő bánat - magamnak mondom, meg azt is, hogy valószínűleg nem játsztam elég jól. De most már úgyis vége, és végre eltűnhetek a fekete semmibe.
VálaszTörlésTe szépen szóltál!
ó, miért lenne vége... vannak klassz epilógok is, meg visszatapsolások! újrázások, ráadások... stb...(sőt, képzeld egyszer a diákszinpadosaimmal, a szegedi főiskola klubjában kétszer kellett eljátszani a darabunkat, egymás után:)...no és a semmi se biztos, hogy fekete... hátha ott mindig süt a nap (mondom elbizonytalanodva), és hátha a semmi se semmi főleg! Vagy gondoljunk Ivan Iljicsre, ott a vég(e) volt a kezdet:) Van itt mindenféle reményteli variáció a végjátékra...:)
TörlésAliz, biztatóak a kedves szavaid.
VálaszTörlésklári, ez épp neked bukkant elő a semmiből, azaz a semmiről... 2010-ből... hat éve irtam):
VálaszTörlésa napokban elkaptam a tévéből egy mondatfoszlányt ... és egy látványt: a kozmoszt mutatták csillagjaival, és közben Stephan Hawkingnak azon megállapítását közölték, hogy az üresség ill. a világűr az, ahol leginkább keletkezhetnek a részecskék (mert ugyebár minden bizonytalan amúgy velük is - avagy velük igazán , mert hol eltűnnek - hol meg keletkeznek, létük olykor csak a valószínűség bizonytalan határmezsgyéjén van (vagy nincs) - de a legtöbb esélyük a megjelenésre , létrejövésre az a "hely", ahol nincs más..,. ott lehetnek ők... stb. stb... ) érdekes... csakhogy mi is a világűrben vagyunk vagy nem(?), tulajdonképpen , ha kintről illetve nagyobb "tájegységben" néznénk magunkat; mi is ott vagyunk a világűrben, a Föld nevű bolygón, persze itt földközelben bizonyára nagyobb a részecskék gyakorisága, és kevesebb az űr, de ma meditáció közben vagy inkább előtte? (már rég csak készülődök rá) támadt egy merész (bár lehet, hogy fizikusi szemszögből botor?) gondolatom... az, hogy talán ezért olyan termékeny és gondolatébresztő sőt - teremtő állapot a meditáláshoz szükséges elcsendesedés, ürességállapot, amikor csak úgy előbukkanhatnak a bölcs gondolatok (saját magunk számára is meglepőek), mint pl. most ez is? hogy amúgy a mindennapok nyüzsgésében, a zajban , lármában, hajszoltságban, kapkodásban stb. szegény részecskéink jól fel lehetnek kavarodva, a meditáció csendje (alfája) lehetőséget ad nekik, hogy "leülepedjenek", hagyjanak ürességet... a számunkra új gondolatok (részecskék ) felbukkanásához, létrejöttéhez... (az köztudott, hogy olyan korsóba nem lehet önteni már, ami tele van... ) talán ez feloldja azt a paradoxont, hogy minél passzívabb vagy, annál aktívabban, kreatívabban tudsz szellemileg működni. ráadásul erőfeszítés nélkül, és egy nagyobb bölcsességből (energiamezőből? mátrixból? ha tetszik a világűrből merítve?). lehet, hogy nem jól fogalmazok, de azt hiszem valami igazságot megközelíthettem, talán, hála a meditációnak, az "ürességnek" stb.. vagy egyszerűen - ahogy mondani szoktuk -: Hála Istennek! Mert hogy miből is teremtette ő az egész világot is? a "semmiből"....
Klárinak írt válaszoddal egyetértek! Kell az "üresség", hogy a gondolatok születésének legyen HELY...
TörlésSzőke Mátyásné Ildikó
VálaszTörlésNagyon szép!
Válasz6 é.
Gonda Julia
köszönöm, ezzel most én is -aránylag- meg vagyok elégedve (bár folyton javitgatom)