osztályaim

59 éves általános iskolai  találkozón

jöttem rá, hogy bár több okom is volt rá, talán mégse kellett volna 6 év után, hetedikre iskolát változtatnom...

-----

a 2 párhuzamos osztály szokott találkozni egy étteremben évente,.mi bések voltunk, de most derült ki, hogy alsóban ás is volt osztálytárs, igy mindenki volt mindenki osztálytársa... csak én nem. Az is most derült ki számomra, hogy mennyire nem ismertek, nem ismernek. azt mindig is tudtam, hogy előítélettel fogadtak,aminek legélesebb megnyilatkozása az volt, amikor új lányként több mint egy hónapos késéssel (mert hogy beteg lettem, kórházban feküdtem egész szeptemberben , tán még tovább is) - ez se lehet véletlen), rögtön hetes lettem, és már a első nap táblatörölgetés közben felém repült egy háromszögvonalzó... zsidózó szavak kíséretében. 

szerettem volna találkozni újra , akár 59 év után, ezzel a fiúval

mutattam a képét a ballagási csoportképünkön, a nevére is emlékeztem, de nem igen tudtak róla, talán kárpitos lett(?)......de azt mondják, ő sose jött le egy találkozóra se. Nem értették, miért fontos ez nekem, Hát csak szeretném megkérdezni tőle, hogy személy szerint velem mi baja leehetett, mikor nem is ismert. Csak az előitéleteit...

.... 

ma rám köszönt egy osztálytársam a másik iskolából,  a boltnál, ahonnan jöttem ki, ő be, évek óta nem láttam, sose tartanak ők találkozót... kérdezte megismerem-e, nagyon nehezen járt , a kerekesszéke, amivel közlekedik, pár méterre volt tőle. Kérdezte megismerem-e. hát hogy ne ismerném!,,, tudom, betéve az egész osztály névsorát... Jót elbeszélgettünk. Örültem a találkozásnak Ő is. Nagyon.

Abban az iskolában szerettek az osztálytársaim, Azt hiszem. Ott "csak " az igazgatónő zsidózott. igaz, az nagyon. Olyannyira hogy el is tudott üldözni ezzel... de évtizedek múltán is kaptam egy levélfélét az egyik osztálytársamtól, amiből kiderült, hogy őket mennyire megrendítette az igazgatónőnő velem szembeni megalázó és igazságtalan viselkedése, és mennyire hiányoltak, mikor hetedikben már nem voltam az osztálytársuk...hogy eljöttem...

lehet, hogy nem kellett volna....

ez a nyolcadikos tablójuk, amin én már nem vagyok rajta

és amikor harmadikban még igen, az osztálycsoportképen :

merthogy az igazi barátságok ilyenkor szövődnek.... nem hetedikben ... hát még nem ezután.

és már azt is tudom, hogy nem  a mindenkori "igazgatók" a fontosak... az ember életében, még ha olykor meg is tudják keseriteni azt.