..(nem) mese! ...valami...esemény különösen , hogy kimozdultam végre, itthonról, s méghozzá "vízfejünkbe" - azaz a fővárosunkba... mert még mindig úgy tűnik, ott van, ott központosul minden..legalább is ami szellemi....a vidék meg vidék, ha nem is a "békesség szigete" mint . unokám főbelvárosi nagyapja utalgatott rá... meg eszembe jutott olvasgatva bele Kertész Imre Nézőjébe, (épp ott nyílt ki a féléve félbehagyott naplója), ahol az egész országot vidékinek nevezi... talán mindegy is....valójában elsősorban unokám szülinapjára utaztam fel, hogy személyesen is köszönthessem, az immár 4 éves "nagy"fiút, ne csak telefonon elmosódva... ahol meg se ölelhetem, pedig egyszer akart is, de most ki lett pótolva.,,, teljesen spontán, mentünk az utcán ,ő középen lányom és az én kezem fogva, és megkérdezte, melyik játszóteret szeretem én a legjobban, mire én, nem is tudom, azt amit te... de hogyhogy forszírozta, hát mert nekem az a jó, ami neked ,s úgyis csak téged figyelnélek... mondom, mire elengedi a kezünket és seszósebeszéd átölel a hatalmas dzsekimmel együtt... mert nem is kell neki mondani mi a szeretet, tudja, érzi...másnap volt a szülinapja, de én be akartam biztosítani magam, hogy biztos odaérjek,
meg aztán másik kedvencemnek, lányomnak volt egy irodalmi bemutatója, az általa szerkesztett egyik könyv bemutatója, a Margo fesztiválon ő beszélgetett a szerzővel..Erdős Virággal, (akinek "legkedvesebb szerkesztője",,a Világitó testekről, . a műsor végén mi is énekeltünk... nem hagyni , hogy megtörténhessenek, amiről látleleteket irt, fotózott az írónő, a nagy Budapesten, járva, lépten-nyomon...
hogy unokám kiváló játszó (homo ludens) és "szerelő" meg tűzoltó, az bebizonyosodott a szülinapján,,,de én azért inkább klasszikus gyerekkönyveket vittem neki.
A Sacher csokitorta után Happy birthdayt már magától is elkezdte énekelni (nagyon szájára áll az angol, mondtam is )
minden nagy(és kis)szülő imádja...nem is csoda...
(fotót -nyilvános nethelyre - (fb, blog) kiskorú gyerekről anyai tiltásra nem tehetek fel, róla, ezek bizonyságául ...és a személyiségi jogai védelmében.,..) (pedig jó lenne, van is egy csomó - (de én szót fogadok.)
másnap Müller Péter könyvbemutató (de már megvettem a könyvét előbb...a Margón, az Aranyfonált, és éjjel el is kezdtem olvasni, alig bírva letenni ), és át is éltem... részben az ott írtakat.de a dedikálásra elmentem a személyes jelenlét, a "kisugárzása" miatt,(neki tényleg van) De annyian voltunk,,,, hogy nem is láttam , ..de a dedikáció megvan a kettőnk nevével egymás alatt.... csak, de az a "fonal "ott van, mindenhol..talán ezért nem dőlt még össze a világ, mert összetartja. (és akkor nem is fog. és mi sem!? talán.)
talán ezért is találkoztunk össze "véletlen" lányommal a West End Mangojában, mikor épp arra gondoltam, milyen jó lenne, ha egyszer időt tudna szakítani rá, és együtt néznénk körül itt, és akkor tudnék neki venni valami neki is tetsző ruhadarabot,amúgy nem merek , más az ízlésünk -és épp ekkor feltűnt, épp jött, munkából, pulóvert keresni, s így örülhettünk mindketten...... az általa kiválasztott pulóvernek is. (de én főleg neki)
aztán negyednap már visszautazásra készülés,...nem mertem nagy utat tenni már a városban, nehogy előre kifáradjak a mindig fárasztó utazás előtt, de délben még beugrottam a klubrádió kamarakiállítására, csupa emberi arcot látni portrékén a falakon. sajnos mindegyikőjüket már csak ott. de ott legalább igen. Jó érzés volt köztük lenni egy kicsit, végigfotóztam a tükröződésekkel őket, így egy kicsit velük is találkozhattam (azok a fonalak...)....hátha tényleg nem olyan végleges az a fizikai halál (különösen ezen írók, szinészek, rendezők művészek esetében, hiszen itt hagyták jobb részüket, tényleg nem haltak meg egészen... misztikum nélkül is) (lásd:http://alizfotok.blogspot.hu/2016/10/portrefotokiallitason.html )
a hazafelé úton meg majdnem kiolvastam Müller Aranyfonalát... a vonaton Szegedig
csak ne rázott volna utána Makóig a 43-ason az a busz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése