élő közvetités a PIMből - egy verseskönyv bemutatójáról

rekordidő alatt (alig 1 óra) elregisztrálták a jegyeket a PIMben  Röhrig Géza új verseskönyve bemutatójára...

de kárpótlásul közvetítette a PIM.. én már jóelőre bekapcsoltam a számítógépet a kellő helyen, s eléültem, pedig az íróasztal előtti székemre nem pályázott más (a kárpitos pályázhatna- jelzem)...mutatták a csillárt, klasszikus zenékkel, aztán szállingózott a közönség...köztük felfedezhettem lányom is hamarosan, nagy hátizsákjával, a Magvetőből jövet, (ők adták ki a kötetet)

aztán 20 perc  késéssel - elkezdődött a nemistudommi... de vagy épp azért nagyszerű volt.

én kedvelem  ezt az embert, az arcát (nem Saulét!, hanem Röhrig Gézáét),  a gondolatait... az emberségét a tisztaságát..  a természetességét. őszinteségét, azt, hogy hiteles. (Már a kicsit magas fekvésű hangja se zavar, mert az is hiteles, így, hogy szinte közelebb van a csöndhöz, mint a beszédhez, s csak az éppen kellő erősséggel töri meg a csöndet, ami így tartalommal is telítődik

A költő beszélgetőtársa leginkább olvas és olvastat....

A legtöbb s töprengő szó Istenről esik, a versekről is , mint kvázi imákról, Istennel való beszélgetésről....*

Istenről, aki pedig hol van hol nincs, akire szükségünk van, de Istennek is szüksége az emberre, , s gonosz csak az, aki nem is akar hinni Istenbe, aki hol van hol nincs számunkra, nehéz gondolkodni róla...Auschwitz óta különösen...Az Isten elleni merénylet is volt... mindenféle erkölcsiséget tönkre tett. De Isten akarja e világot, hiszen van ez a világ. (bár nem olyan lett mint amilyennek elképzelhette) elvesztette kapcsolatát a transzcendenciával,káosz, bizonytalanság veszi körül, szükséges hogy majd  újra kapcsolódjon Istenhez, ennek így is kell lennie

A lelkész beszélőpartner,,. megszólítást kap vélemény nyilvánításra, mintha megerősítésre?  Röhrig kíváncsian, kérdőn, kérlelőn néz rá, de a lelkész csak levélnehezéknek titulálja magát a verseskönyvön .:beszélni kell, szólni kell, verset kell írni. beszélni, verset írni muszáj.énekelni. 



Kodály szállóigéjét Röhrig meg is fordítja itt továbbviszi : A zene mindenkié ? Mindenki zene.

S meg kell hallani a másik életének zenéjét is....  **

egy kicsit istentiszteleten érezhettük magunkat - de ettől elválaszthatatlan embertiszteleten is

 a mobilról felolvasott legújabb verset imának (tényleg litániaszerű volt) pedig címe  a CSEND - -a költőről, meg a keménynevű és sorsú Olga néniről, aki azon siránkozik, a kukák mellett, hogy ha elpatkolnék, nincs ki lefogná a szemem"...de aztán a nénihallucinálás után, egyetemesül a kép:

"hova lesztek, akik voltak, s hova lesztek akik vagytok, mind kik csak ezután lesztek"....***

Engem kirázott a hideg, szabályosan megborzongtam.

aztán, egy másik versben  Röhrig Géza...

viszi a hátán a szivét ****
 idők Hortobágyán
ha megáll, cserélnek...
aztán mennek, mennek  
hányezer éve
es nem csökken az út,,,  *****

csupa közeli, ismerős, attitüd, gondolat és érzés... .

---

*
közvetlen kapcsolatom van
Istenhez
kopogtatnom se kell
beenged örökké
nyitva tartott ajtaján
mit magamban őrzök
kitártan mások előtt is
 ..bár ők elkerülnek


**

belső mobilom
folyton csak egy dalt játszik
ez az életem    

***

HOVA lesz az a sok érzés

könnyek nevetés bánat
és öröm az út végére

Mibe torkollik?

Jó esetben egy bölcs
hálás és fáradt mosolyba

Mert ez mind az enyém volt
VALAHA

De hova lesz? Ki viszi el?
Mit hagyok itt belőle későbbre?

Mert ha semmit se
akkor minden hiába volt és lesz
jobban mondva nem is lesz

mintha nem is lett volna
mintha nem is lettem volna

SOHA

?

****

letettem terheim

zsebeimben mobil
kulcs pár forint
zsebkendő
sírás vagy nátha
esetére

elég ennyi
még sok is

hiszen
a szívem is
cipelni kell

*****

siratófaltól

megyünk hosszú sorokban

siratófalig

szeptember 7