nem kell törődni a díjakkal! - ezt is igazolva látom...
igaz, mondják , hogy a jelöltek közt tulajdonképpen nincs már értékbeli különbség, és szinte a véletlen dolga ki lesz az első , ki kapja a legtöbb szavazatot közülük (a többit nem láttam)
de azért bár kissé értetlenül gondolok a díjazásra, talán mégis megérte valamiért megnézni ezt a filmet (azt se értve közben, hogy miért jelöltek legjobb rendezésre is, majdnem elaludtam, a szinte azonos képiségű jelenetek közt)
viszont a végére, mégis csak nagynehezen megszületett valami kis katarzis, bennem is... és egy olyan mondandó, ami nagyon markánsra verekedte ki magát, és megszólítóan:
igenis nem szabad elhallgatni semmit, ha tudunk valamiről, ami "rossz"!
nincs kompromisszum, igen , megint a babitsi igazság jött elő "vétkesek közt cinkos, aki néma"!
a bostoni katolikus papok visszaéléseit, a gyerekek ellen elkövetett molesztálásait... már korábban is megírhatták volna adataik birtokában az újságírók - mégis évtizedek kellettek (és nagy mértékben egy új, más helyről jövő s zsidó főszerkesztő elindítása , hogy nyilvánosságra kerülhessen végre minden)
a film végén , a felderítő cikk megjelenése utáni napon, jól lehet ,vasárnap!, tele a szerkesztőség az újságírókkal, és alig tudják fogadni a telefonálások tömkelegét, valamennyien egykori áldozatok...a betelefonálók...
úgy tűnt, a kizökkent időket, (ó, kárhozat!) helyre lehet tolni...ha némi időeltolódással is -
(Ők, ezek a "hős" oknyomozó újságirók, tették...)
A gondolat meggyőző, tényleg, minek törődni a díjakkal. Bár némelyiknek azért lehet örülni.
VálaszTörlésés milyen gyarló az ember (én is), ad rá, és akkor inkább megnézi (mondjuk a Sault én még a dij előtt néztem meg)
VálaszTörlés