most valahogy más dimenzióba kerül minden, valóban
elhangzik
egy elcsépelt mondat a rádióban: "Az isten emberré lett",
és egyszer csak megnyílik mögötte a valóság,
(ami
mindig is ott volt! csak nem láttam igazán(?)egy igazi gyerek születése a közelemben, az unokámé nyitotta fel a szemem (szívem)? rá
hogy
tulajdonképen minden gyerek az "isteni" világból jön,
hogy milyen magasrendű szellemiséget, szeretetet hordoz, mennyivel
tisztább, "istenibb" jelenség, mint a megkérgesedett
felnőttek (akik
szintén úgy kezdhették?), még tiszta, még jóságos, még ártatlan, még csupa szeretet, maga a szeretet... és mennyire ki lesz szolgáltatva az itteni -már eldurvult, gyűlölködő- világnak(?!)...
....
azt
mondják még a rádióban, a karácsonyi prédikációban,
hogy jó
ilyenkor együtt lenni, azokkal, akikkel összeköt a vér, akik
életünk részei.. és hogy keressük meg Jézust, nem vesztettük-e
el útközben..jelen van-e életformáló, megújító
szeretete, békessége,, vagy mi vesztünk el igazán útközben, a
rohanásokban..
nekem
most szerencsém van, ránézek az unokámra, és nem tudok mást
érezni, mint ezt a szeretetet, ami belőle árad... még a
békességet is, (pedig a békétlenség is zúdul rám....,
másfelől)
estefelé a Bazilikában járok,
gyönyörködöm, rögtön a belépés után elém bukkanó Mária szoborban
(nocsak nem véletlen!
, Pátzai Pál műve).
meg a falfestményekben...
meg van itt egy nem annyira magas szintű műalkotásjelleggel,
de érdekes betlehemes is
lányom fürdetni hiv... mobilon (hiszen olyan ritkán látom az unokámat)
persze
hogy megyek, rohanok, ki a Bazilikából, de közben meg-megállok,
és hallgatom a a karácsonyi prédikációban, hogy örvendezzünk
együtt a gyermeket létrehozó családdal
a
születés öröméről beszélnek itt is ...,hogy adjuk tovább azt a szeretetet, amit ő ad. Meg hogy ismerjük fel a z istenit a mindennapokban is.
...Isten
felismerni a hétköznapokban olyan mint pl. amikor egy pedagógus
leguggol a kisgyereke mellé, hogy hallja mit mond, lássa a
gesztusait, befogadja mindazt, amit a gyerek közvetíteni
akar
mint
befogadni a gyermek Jézust a Jászolban, letérdelni mellé, nézni
őt, és várni, hogy befogadjam egészen... szívemet
öröm és boldogság tölti el..
megtapasztalom,
mit jelent az Isten szeretete..."igen, meg,
hogy megszületett az unokám....aki csupa jóság, kedvesség és szeretet...
és ezt az örömöt tovább kell adni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése