2015. december 25., péntek

születésöröm, mindenütt

mindenhonnan ömlik a karácsony... a szeretet, a születés öröme
most valahogy más dimenzióba kerül minden, valóban
elhangzik egy elcsépelt mondat a rádióban: "Az isten emberré lett", és egyszer csak megnyílik mögötte a valóság,
(ami mindig is ott volt! csak nem láttam igazán(?)

egy igazi gyerek születése a közelemben, az unokámé nyitotta fel a szemem (szívem)? rá
hogy tulajdonképen minden gyerek az "isteni" világból jön, hogy milyen magasrendű szellemiséget, szeretetet hordoz, mennyivel tisztább, "istenibb" jelenség, mint a megkérgesedett felnőttek (akik

szintén úgy kezdhették?), még tiszta, még jóságos, még ártatlan, még csupa szeretet, maga a szeretet...  és mennyire ki lesz szolgáltatva az itteni -már eldurvult, gyűlölködő- világnak(?!)...
....
azt mondják még a rádióban,  a karácsonyi prédikációban, hogy jó ilyenkor együtt lenni, azokkal, akikkel összeköt a vér, akik életünk részei.. és hogy keressük meg Jézust, nem vesztettük-e el útközben..jelen van-e életformáló, megújító szeretete, békessége,, vagy mi vesztünk el igazán útközben, a rohanásokban..

nekem most szerencsém van, ránézek az unokámra, és nem tudok mást érezni, mint ezt a szeretetet, ami belőle árad... még a békességet is, (pedig a békétlenség is zúdul rám...., másfelől)

estefelé a Bazilikában járok,
gyönyörködöm, rögtön a belépés után elém bukkanó Mária szoborban
(nocsak nem véletlen!
, Pátzai  Pál műve).
meg  a falfestményekben...
















meg van itt egy nem annyira magas szintű műalkotásjelleggel,
de érdekes betlehemes is




lányom fürdetni hiv... mobilon (hiszen olyan ritkán látom az unokámat)
persze hogy megyek, rohanok, ki a Bazilikából, de közben meg-megállok, és hallgatom a a karácsonyi prédikációban, hogy örvendezzünk együtt a gyermeket létrehozó családdal
a születés öröméről beszélnek itt is ...,
hogy adjuk tovább azt a szeretetet, amit ő ad. Meg hogy ismerjük fel a z istenit a mindennapokban is.
...Isten felismerni a hétköznapokban olyan mint pl. amikor egy pedagógus leguggol a kisgyereke mellé, hogy hallja mit mond, lássa a gesztusait, befogadja mindazt, amit a gyerek közvetíteni akar
mint befogadni a gyermek Jézust a Jászolban, letérdelni mellé, nézni őt, és várni, hogy befogadjam egészen... szívemet öröm és boldogság tölti el..
megtapasztalom, mit jelent az Isten szeretete..."

igen, meg,
hogy megszületett az unokám....aki csupa jóság, kedvesség és szeretet...
és ezt az örömöt tovább kell adni... 



2012. dec. 25. 23:22 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése