A
napokban felvettük a kapcsolatot skypon kanadai unokanővéremmel.
Hát azt is mondhatnám FOTO majdnem, hogy vendégségben voltam
nála... láttam még a virágait is, gyönyörűeket! én meg
hirtelenjében körülnéztem itt az íróasztalom fölötti
könyvespolcomon, ami tele van fotókkal, és megláttam rajta egy
fotót , amin a fia (akkor még karonülő, most komoly diplomata) és
én, a kis gimnazista "unokanagynéni" vagyunk
láthatók,
anno 1958. augusztus 22 a hódmezővásárhelyi nyári
szünetben, ahol szokásos nyaraimat töltöttem
és egy másikon kicsi később az anyukáink, az öccsükkel, nagybátyánkkal, a pesti utcán...
megmutattam neki... most meg beszkenneltem...
minél régebbi egy fotó annál többet jelent nekem is...
(egyébként
karácsonyra is fotókkal kapcsolatos könyveket kaptam ajándékba:
egy Mai
Manó albumot, és Susan
Sontag esszéit
a fényképezésről,
én meg pár nappal előbb leptem meg
magam André
Kertész fotográfiákkal,
sőt Bacher
Iván könyve
is -ami ugyancsak találó meglepetés (Megyek Budára -
ahova végül is nem megy, mert olyan jól érzi magát
Újlipótvárosban, amiről szól a könyv - fotómellékleteket is
tartalmaz, ami teljes értékű a szöveggel…
(Ha
egyszer lesz egy könyvem, azt hiszem én is tele fogom rakni
fotókkal is... mint ahogy ezt a blogot is...:)
Most
is.),
(Egyébként
azt olvastam az előbb az Elixirben , hogy hasznos sőt
fájdalomcsillapitó szeretteink fotóit nézegetni! Kísérleti
igazolást nyert!)
2011. december 29.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése