egy nevetés utóélete

a nevetése harsány volt
élettelin fesztelen
de nem oldta a
gátlásaim
szomorúvá tett

mostanában
ritkán látom
s nevetni sosem

kerüli a tekintetem
csak egy csoportfotón tűnt fel
milyen gondterhelten figyel engem
ki már rég másfelé, s közömbösen

nevetni nekem
sincs kedvem
ma sem

s min is nevethetne
két csalódott
öregember

de azért néha
a régi nevetése
még beleharsog
emlékeimbe