időtálló levelek a szalonban

Tisztelt hazudozó a színdarab címe (az új, modernizáló Nádasdy fordítás mián)... jópár éve még Kedves hazug volt... nekem ez a cím kedvesebb... s talán - a kettő kontaminációjával- ez lenne a legtalálóbb: Kedves hazudozó... Ne legyünk olyan szigorúak  - egy szóban se - ehhez a két régi, nagy emberhez: a szarkasztikus íróhoz és az életében is játszó színésznőhöz... akiknek a levelezéséből született a színdarab, mintegy 40 évüket átívelve...az építő-romboló időből. És mennyi telt el azóta is! (a régebbi változatot...még Mensárossal és Tolnay Klárival láttam, vagy inkább csak hallottam(?), rádióban, nem "élőben" (s ők már nem is élnek, bár a youtubon bele tudtam nézni a tévéjátékukba)

 Most Jordán és Molnár Piroska vannak előttem (mellettem is két alkalommal utóbbi), Molnár Piroska az ajtónyílásban az ajtó és fal melletti székem mellett... a Rózsavölgyi szalonban (mint legutóbb Jordán-Freud a székem mögött, a terem közepén.) Jó ez a közelség. Látni az idő múlását. Valóságosan is. M Piroska sminkelt arcán, a fedőkrém mögött a ráncokat. Nem csak a civilek ráncosodnak. (És hányszor eszembe jut az is, a saját életemből, hogy miért is nem készítettem el azt a színészportrét róla, makói pályakezdő (művészetrajongó) tanárként a szegedi pályakezdő ifjú színésznőről... "Naplemente előtt" fiatal lánya  Ajtai Andor oldalán)..., amivel megbízott pedig a Színház c folyóirat - pedig elindíthattam volna a színikritikus pályám(?). De hát akartam is én színikritikus lenni igazán?! de akartam tanár? diákszínpadvezető ? (jobb híján?) Mi akartam volna?!... MI? Hát azt hiszem, leginkább színész... Talán... Vagy író?... Illetve hogy több lehessek, mint egy (azaz 1) ember! Lám, Piroska most a legendás színésznőt játssza, pár éve a Macskajáték Gizájaként láttam az Örkényben... s a napokban, egy másik (bohókás, megöregedett operaénekesként) színésznőként a Nagy négyesben, Makón... Jordánt meg Freudként Shaw előtt , ugyanitt...de ő volt  a legendás Egyetemi színpad előadója is..., meg a 25. színházban Don Quihote... Kortársaim.. Kortól függetlenül.... A múló időben. Ma is maradandókat alkotva.... S akkor nincs is nagy jelentősége az időnek, a ráncoknak. AZ csak érleltebbé teszi az alakításaikat.

Bár az alakítás is múlandó. A levelek nem. (Jó, hogy megőrződtek. feltámasztóak. Időt felidőzők de főleg legyőzők.)  Shaw, az író, él a Pygmalionban is. De a színésznő , bármilyen nagyszerű Eliza is volt is, már csak a lexikonokban, vagy itt ezen az előadáson... (Mészáros Ágit láttam a Katonában Elizaként, anno... Ki emlékszik rá?!)

Shaw és a színésznő levelei....Az írás megmarad. Ha megmarad. Minden múlandó.

De milyen jó megállítani a múlandóságot! Ha csak 40  évre is. Másfél órára is. (addig tartott az előadás) És tán még erre a pár percre is, amíg felidéztem...