utazás, érkezés

még mindig ugyanaz a nap. a noteszomból - de "prózában" január 13-án, úton, "menetiránynak háttal")

Reggel a szokásos derékfájás, kialvatlan misz, mikor lányom hiv, már a bölcsiből munkába menet. Fuccsba ment, hogy 11-kor elindulok Pestre, és akkor együtt mehetnénk 4-re az unokámért. Jó, ha összeszedem magam 1-ig, és akkor negyed kettőkor... Lányom bizakodó, azt mondja, "addig még van idő, 3 óra, ami alatt annyi minden történhet" Hát én meg éppenséggel azt gondolom magamban, inkább NE történjen...! Aztán 10 után ébredek újra, erős migrénnel. Hát ez történt a 3 óra alatt! (Miért is történne már valami jó?!) De azért, csodák-csodája, már a buszmegálló felé baktatok, mikor hallom az sms hangját, és a "mi a helyzet?"re válaszolhatok is:"várjuk a buszt", de már épp jön is, ami a szegedi Indoházig visz az IC-hez. A pályaudvaron kávét is iszom, meg egy sonkás szendvicset eszem. S jut eszembe, legutóbb Konrád György ült itt... (meghivták valami előadásra, mint utóbb kiderült, de olyan otthonosan, familiárisan ült itt, egy házapárral és gyerekekkel, mintha csak civilben.(ez is hozzátartozik a természetes emberiességéhez, persze - én ismeretlenül is ismerősömek tekintem - persze én némileg ismerem is, csak ő nem engem:) ... A vonatban előveszem a lányomnak vett egyik könyvet (nem szépirodalom kifejezetten, de töményen a szeretetről szól (hát van annál fontosabb?) És rádöbbenek, mikor már elindulunk, és kinézek az ablakon, hogy mindig menetiránynak háttal utazom, 

és ez már-már életem metaforájának tűnik - a múltba nézéssel, a jövőre való vaksággal, s hogy a jelenem mindig csak futó átmenet, ideiglenesség. Lehet, hogy meg kéne már fordulni! Előre("sohase hátra"...) Lányom már a bölcsiből telefonál. Erős migrénje lett. Vince még rajzol. Majd náluk találkozunk, kb egyszerre érve oda. 

Vincét kissé megzavarhatja a betoppanásom (?) (Másfél hónapig nem látott) De a vitt - még karácsonyra szánt) könyveknek nagyon  örül, "mama hozta" - nem sokkal később már nekem is.

Sokat beszél, be nem áll a szája, kissé érthetetlen  artikulációval, de kifejezően és bűbájosan. Mire elmegyek tőlük - kb 4 óra múlva , miután már el is aludt, vacsi, fürdés után, igazán jól értem, mit is mond.