"négykézláb"

Budapest, január 16-án

minden reggel fáj a derekam! (még jó ha nap közben elmúlik) igen, egy éve fáj, amikor a reumatológián a gericem, a csigolyáim úgy vizsgálta az új doktor(?)nő, hogy rávert, azóta (hiába kért bocsánatot)....azóta fáj igazán. (persze már évtizedekkel ezelőtt azzal kezdődhetett, hogy összeütköztem biciklivel egy autóval a gimi kereszteződésben, gimiből jövet,piacra menet, és fenékkkel a betonra repülvén, letört a csigolyámból egy darab... azt hiszem pont ott van most a fájdalmi kiindulópont, hosszú idő után - de most már szinte tartósulva, hogy hozzájött a kopás, meg a csontritkulás is (nomeg az orvosi "kezelés" -Kaptam egy tartóderékövet, de azt meg otthon hagytam... úgyhogy marad a négykézláb, meg a fájdalomcsillapitó....meg a bejáratás... de ha sokat járok -pláne itt, bicikli hiján - a fóvárosban, akkor az is fáraszt.... (legjobb az uokám babakocsiját tolni...)

szóval nehezen kecmergek ki , ha már reggel is fáradtan kezdem a napot... s mindig négykézláb...  de amig nem, addig zenét hallgatok a kis rádiómon  (jókat), vagy klubrádiót, nyomkodom a mobilom, olvasok, meditálok (azaz meditálnék, mert ahhoz megfelelő (kényelmes)  pózban ülni kéne - az meg ugyancsak nem megy...)  néha órák is eltelnek mig kimászok...

eljöhet a nap, amikor egyáltalán nem lesz kedvem/erőm felkelni?! - és azután se?

az a "négykézláb" eléggé visszatartó póz....
mióta már kétlábra álltunk!

(és milyen nagy öröm is volt látni, amikor gyerekünk, unokánk két lábra állt....
ez most egy forditott út... )