ezt a capuccinót
a
régiek emlékére
hörpinteném
fel
e kávéházi szegleten
e kávéházi szegleten
ha
izlene
de
nemédes
agyoncukrozva
se
ó,
boldogtalannak tűnt
boldog
hatvanas évek!
ó,
az a nyár, az elején
vasfüggönymögötti
nyugaton
vendégszerető
capuccinói
meghitt
kávéházi asztalokon!
hazatérve
mindent
megirtam,
ahogy kérte,
egy
krónikásregénybe'
még
a capuccinókat is....
de a
kéziratom
a
lektor visszavetette
kijavitván
a szót capucinerre
mondván
márpedig
capuccino
nem létezik
(ha
egyszer ő nem ismeri)
mostanában
mindenki
capuccinokat
rendel
fennhangon
körülöttem
tudják
már mi az
de
annyimindenről
fogalmuk
sincs
ami volt és ami van
ami volt és ami van
s elfelejtik
mi
régi evidencia
s nem
csak a "szimpla"
(bár mára könyvcim lett
s romkocsma)
(bár mára könyvcim lett
s romkocsma)
a
nagybátyám?
idegen
föld alatt
(a
szűlő- kivetette)
levele
mind
megmaradt,
magyar nyelven,
remekbe veretve
remekbe veretve
akár
kéziratai...
drótsövényekről
s
függönyökről,
s
meg- az
enyém is
miben
a capuccinónk
sorra capuccinerre
lett kijavitva
lett kijavitva
(mert
mások
mindig
mindent
jobban
tudnak
a mi
életünkről is)
Ó,
boldogboldogtalan
elszállt ifjúkorom!
keleten s nyugaton...
nyugalom!
fenékig
kiittam
akkori italom?
akkori italom?
milyen
erős volt
coffein nélkül is....
és keserédes
cukortalan...
ezt a
mai capuccinót
mai
asztalomon
ihatatlan!
(A Régi jobb volt!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése