2015. január 23., péntek

capuccinók


ezt a capuccinót                                                          
a régiek emlékére
hörpinteném fel
e kávéházi szegleten
ha izlene
de nemédes
agyoncukrozva se

ó, boldogtalannak tűnt
megboldogult  édes
boldog hatvanas évek!

ó, az a nyár, az elején
vasfüggönymögötti nyugaton
apapótló nagybácsi
vendégszerető capuccinói
meghitt kávéházi asztalokon!

hazatérve mindent
megirtam, ahogy kérte,
egy krónikásregénybe'
még a capuccinókat is....

de a kéziratom
a lektor visszavetette
kijavitván a szót capucinerre
mondván márpedig
capuccino nem létezik
(ha egyszer ő nem ismeri)

mostanában mindenki
capuccinokat rendel
fennhangon körülöttem
tudják már mi az
de annyimindenről
fogalmuk sincs
ami volt és ami van
s elfelejtik
mi régi evidencia
s nem csak a  "szimpla"
(bár mára könyvcim lett
s romkocsma)

a nagybátyám?
idegen föld alatt
(a szűlő- kivetette)
levele mind
megmaradt,
magyar nyelven,
remekbe veretve
akár kéziratai...
drótsövényekről
s függönyökről,
s meg- az enyém is
miben a capuccinónk
sorra capuccinerre 
lett kijavitva
(mert mások  
mindig mindent
jobban tudnak
a mi életünkről is)


Ó, boldogboldogtalan
elszállt ifjúkorom!
keleten s nyugaton...

nyugalom!

fenékig kiittam 
akkori italom?
milyen erős volt
coffein nélkül is....
és keserédes
cukortalan...

ezt a mai capuccinót 
mai asztalomon
inkább meghagyom...

hetvenkét évesen

magam.. magam...


ihatatlan!

(A Régi jobb volt!)







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése