2014. szeptember 20., szombat

Koncz Zsuzsával énekeltünk a zsinagógában

muszáj volt végre Koncz Zsuzsát élőben is meghallgatnom, hiszen betéve tudom a számait., még tanitottam is a verses lemezével illusztrálva a verseket, s fiatal koromban azt mondta  rám az unokaöcsém, hogy olyan vagyok mint ő (mikor mosolyog)... most meg bevallom -- mivel nem is vagyok olyan sokkal több évet megérő, mint amilyen korkülönbség látszik köztünk, kiváncsi is voltam rá... afféle elérhetetlen példának tekintve... a megjelenését

nos, ami a külsejét illeti, közelről látszik, hogy fölötte is eljár az idő, a háta neki is görbe (különösen ha rossz helyre esik a fehér kabátka keresztben varrásvonala), és talán a hangja se annyira üde, mint régebben... de ez nem is számit....remek előadó, remek énekes és főleg: remek ember! és még hatni tudó, sodró erejű, szuggesztiv  vezéregyéniség is... 

a koncertjére a helyszin is vitt, egyrészt hogy viszonylag közel van, másrészt a szegedi zsinagógába mindig szivesen megyek , az új menora emlékművet is meg akartam már nézni, emlékező kavicsot téve rá:


minket is innen hurcoltak el, mint akik emlékére van itt a menora. csak mi visszaterhettünk, véletlen vagy csoda folytán, a sors kegyelméből. (a többiek az emberek kegyetlensége miatt nem!)
(otthon vagyok itt kicsit, furcsa is, hogy most nem (csak) zsidó embrek vannak körülöttem, mint istenetiszteleten - de dédszüleim járnak eszembe, kik idejártak, itt volt az aranylakodalmuk, mikor a nagyszüleim itt esküdtek, a templomavatáskor...több mint száz éve...)

 és most itt koncert van,

de az előadó, a Koncz nem feledkezik meg a helyszinről, ő dehogy is! az Adjon az Isten dallal köszönt be... a "szent helyre"
 és meg is mlékezik - ahogy egy énekes  teheti - a 70 éves évfordulón - az áldozatokról, gyászolja őket, -mint mondja - hogy is másként  mint énekléssel:



aztán -szünet gyanánt  jött a szövegiró, gitáros jóbarát: Bródy. Már ő se tiniként...az ősz fürtjeivel a kalapja alatt (igen, zsidó templomban igy illik!) Ő is a kezdeteket, a 60-as éveket idézte (mint korábban a "Zsuzsa"... mikor a lelkün)k összeért, és most édes életünkről..."hova lett, hova tűnt"..., "óh azok a hatvanas évek ma már csak szép mesék"... "de amig egy régi daltól könnyes lesz szemünk".... és könnyes lett bizony! "..addig nincs veszve minden... s amig a régi tűz szivünkben ég..". úgy tűnt ezen az estén ez is volt!...  S még azt is hihettük, hogy "rendbe jönnek majd a dolgaink"..."lesznek még szép napjaink"...    (?)







amikor s ahogy később Koncz Zsuzsával énekeltük, többszöri visszaujrázása után, ahogy énekeltetett lelkesen, buzditva minket is, egy egész zsinagóga közönségét... azt a hangulatot nem lehet leirni...
a mobilfelvételtöredékek, (a rossz zoommal) csak sejtethetik,

(de nekem jó újranézni és hallani (még ha a sajáts hangom kissé zavar is...de azt hiszem , könnyes volt a szemem közben és szivből jött...)

és ezt nem elfelejteni "miért hagytuk , hogy igy legyen".... annyiszor jut is eszembe, némi lelkifurdalással is... (de most mégis olyan reménykeltő volt még ez is...)



 na dehát mikor ezt is hallottuk, Bródytól (nagyapját idézve?) :



"...lesz még magyar köztársaság....ha nincs, hozzuk létre"

utoljára a Petőfi rockon volt ilyen hangulatom... fél évszázada....
nem számit a külső kor.... "amig a régi tűz szivünkben ég.."
"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése