ennek a marhaságnak!"
koratavaszi feddés
tanári intelem
bohó egyetemistáknak
kik a nyolcas teremben
orosz irodalom órán
egy katedrától távoli
padsorban
az ablak mellett
süttették
napszemüveges
arcukat az ablakon
bekúszó koratavaszi
napsugarakon
pedig a katedráról is
egy napféleség szórta
világitó sugarait
rájuk
ránk
Most
vagy ötven év után
bágyadt koraőszi
Nap süt be rám
egy kávéházi ablakon
odahúzódom
hogy jobban elérjen
de nincs ki
rámszóljon se megdicsérjen
mert az intő folytatása
egy "de" után
nekem cimezve
az volt!
(a bedobott
Szolzsenyicin-
Hemingway analógia
mián)
mégis hallom
mert ott vagyok
a nyolcas teremben
már megint
kijárván
egyetem után
az életiskolát is
és még mindig
"bedőlök”...
de tudom, hogy
nem is"marhaság”
akár korai
akár kései
a legfőbb jó
ha süthet ránk
a Nap
(arra a másik
katedrán ülő Napra
már rég nem...
s lesz
mindannyiunknak
épp elég
naptalan éjszakánk
nem is olyan soká...)
Ő csak úgy mondta, hogy "marhaság". Nem hitte igazán.
VálaszTörlésDe igen! Később majd megirom pontosabban is. Hogy. Mert osszetett... tobbszorosen is. De a szohasznalat nagyon is pontos es kifejezo volt. Persze mogottes jelentestartalmakkal is telitett. Azt az intonacio erzekeltette.
VálaszTörlésklári, persze, közös tanárunkról van szó... tuddod, hogy szeretett ironizálni(is), de itt nem erről van szó... egész órán eltűrte, h nem rá figyelünk (látszólag!), hane a másik Napra (az igazira!)...talán féltékeny is volt rá:), meg dühös is, és a de után azért mondta, hogy annak ellenére fején találtam a szöget azzal a (Hemingway párhuzammal -holott mindendki Alekszej Tolsztojjól b eszélt -... hogy -azt hihette - nem figyeltünk...(pedig Szolzsenyicin nem tananyag volt, hanem akkori szenzáció. a Nagyvilgban...Nos a marha/ság , nekünk szólt, végül is nem a Napot, hanem inkább minket marházott le. De bujkált ebben valami atyáskodó féltés is, hogy olyan hülyék vagyunk, hogy koratavasszal azt hisszük, hogy ez már igazi jó idő, pedig csak csalóka tavasz, ami becsap... jó lesz vigyázni - mint ahogy Janus Pannonius megirta a korán nyi virágzó mandulafának.... Hát csak nem megy nekem ez a tömöritő forma, ha a lényeget kénytelen kihagyni (?)
Törlésegyébként is semmit se mondott "csak úgy"...
TörlésEsőverte napernyő alatt ittam egy kávét, de eszembe jutottál így is, és ez az írás is.Mielőtt elindultam, akkor olvastam.
VálaszTörlésremélem, nem rontottam el a kávé izét, és az eső se esett bele a kávédba! Nálunk most esik:( edig nagy (hagyma)fesztivál van...
TörlésNem rontottad el a kávé ízét, sőt a fejfájásom is ott állt ki.:-)
TörlésTalányos volt néha, az biztos. Vélhetően rosszul értettem Őt. Elénézést.
VálaszTörlésén nem irhattam meg jól, de majd - ha megtalálom- iderakok egy akkori "verset" arról, hogy valóban milyene talányos is volt és hogy viselkedett velünk "gyerekekkel" - holott, mint kiderült, alig volt öregebb nálunk...
Törlésmegpróbálom fejből felidézni
TörlésFényárnyék ötvözet a szeme
önbaját kimossa, elmossa
s már tündöklik -
másra néz
partjain napsugár arat
tündöklő vetést
majd vihar nyeli el
s furcsa félelem
ki vagyte?
gyermeki és megért
lobogású életed
teherként cipeled
vagy fáradt járásod
nem több mint rossz szokás?
befelé hömpölygő hullámaidra
értetlen tekint a szem
néz hosszan, elmerül
s nem lát
csak várja zsibbasztó
remegéssel
mikor döntöd le
titkaid rozsdás falát...
nem tudom, pontosan emlékeztem-e igy félévszázad távolából, kapásból ... van egy másik, csufondárosabb is,,,,,(ami még jobban megerősiti, hogy kicsit játszott is velünk s "ugratott")
jav: (önbaját) "kimarja" és lehet hogy "titkod"... (nem titkaid) (itt a kevesebb több is u.i.) (de ezt is csak fejből módositottam... majd előkeresem, a másik miatt is, csak fel kellene mászni hozzá egy létra tetejére, s most inkább nem....)
TörlésKíváncsi vagyok, veled (veletek) milyen volt. Hozzánk baráti, egyenrangúságig érdeklődő. Behívott a szobájába beszélgetni, nekem adta a libamájas szendvicsét, nem ette meg a vonatban, mert nem szeretett enni. Egyik csoporttársammal voltunk fenn Pesten a Nyúl utcában, hogy meglátogassuk a lakásán, de nem volt otthon, anyukája nyitott ajtót. A többit ezen a helyen nem mondom el, ennyi is sok, túl személyes. Lehet, hogy később megváltoztatta a tanári szerepét. Hogy ugratott néha, azt biztosra veszem.
VálaszTörlésLátom, kifaggatott. Engem is, de engem nem zavart, mert az ostobaságig nyitott személy voltam (és vagyok).
VálaszTörlésEngem Timivel hivott (csak) meg a Nyúl utcába. (mután 2felfedezte" magának is a (gyerek)verseit, elküldge a magáét is (cserébe?)...De SAJNOS nem mentünk el hozzá. De volt pár levélváltás.Aztán meg más is... amairől én se irok most... Kétértelmű. vagy inkább többértelmű volt. nagyon sokat tanultam tőle - irodalmat, pszichológiát. Hálás vagyok neki, akárhogy is.
VálaszTörlésHogy érted, hogy "kifaggatott"... Engem? Engem nem lehetett, mindig csak annyit árultam el magamból, amit akartam. S ha többet a kelleténél (mint most is) önszántamból csakis!
VálaszTörlésegyébként tényleg kiváncsi természetű volt! azaz az ember érdekelte, irodalomban is, ezért volt a pszichologiai megközelitése. Ezért is lett később pszichológus (is). Nagyon mély és/de zavarbahozó személyiség volt. (és ő is sokszor volt zavarban!) Örülök, hogy és amennyire ismerhettem. (Egyébként itt a polcon a levélboritékja fölöttem, sok egyébbel, kettőnknek cimezve, de persze hogy a lányom nevét irta előbb)
VálaszTörlésA "ki" nem kellett volna. Szóval, faggatott. Finomabban: kérdezett. Megtisztelt a figyelmével és szerettem a társaságában lenni.
VálaszTörlésUtoljára a Zeneakadémián láttam, egy szőttes válltáskás fiatal nő kisérte.
folyton kérdezett! kérdő volt az intonációja is, soha nem vitte le a hang dallamát, mondat végén se. (nem is volt a mondatainak vége...) :) Most is, mi is végtelenül beszélünk róla...:) Egyébként én is találkoztam hangversenyen vele, Szegeden, a Tisza szállóban, csak én akkor épp a canadai unokaöcsémet pesztrálgattam, terelgettem a szállóban a szoba felé, átevickélve a folyosón a koncerthallgatóság tömegén, amely közepén ott volt.. Azt hiszem még csak nem is üdvözöltük egymást ebben a szituban. De később hallottam közös ismerősünktől hogy tőle hallotta, hogy ott látott. Tehát mindig mindenre, mindenkire figyelhetett. (vagy nem mindenkire, ? nem tudom), de sokakra... az emberek érdekelték, mondom, irodalomban is életben is. És amikor vlt a PIMben a megemlékezés róla, ő volt a legélőbb, legelevenebb lény az egész , társasgban (engetegen voltunk)... igaz, sajnos, csak filmről már...
VálaszTörlés