tegnap az étteremben szédülésem miatt a belső székre estem, dőltem, nem a szélsőre, amire akartam :)
aztán a könyvtárban a Dégi előadás után , miután megfordultam(!) szabályosan ráestem -2-3 székre nagy robajjal
(jók ezek a székek, eshettem volna a földre is?) össze is törhettem volna magam (ahogy a könyvtárignő mondta...de hányszor is voltak már kisebb rosszulléteim a jelenlétében---azaz a ktárban!)
forgó mozdulatoktól óvakodnom kellhet
(jut is eszembe .hogy vagyok? lányom nem telefonált tegnap, csak egy msnt irt, jól vannak csak belemerültek a filmnézésbe, olvasom késóbb.--reméli én is jól vagyok
már régebben irta, mint mikor láttam
s nem is válaszoltam (hiszen ez nem is kérdés, és mit zavarjam, meg )
mit is válaszolhatnék? reméli jól vagyok, maradjunk is ennyiben...válasz nélkül)
(még gondoltam , a fim végén felhiv, de nem....)
az egyik bloggerina társai kérdésére most azt fejtegette, hogy milyen neki gyerekek nélkül, élni, hogy kiröpültek, felnőttek
eszembe jutott, hogy az én lányom eleinte naponta többször is hívott, áztán egyre ritkábban, majd naponta egyszer csak, illetve néha már az is elmarad
egyébként a "leválás" szót (amit a témával kapcsolat ban mindig emlitenek, a mostani bloggerina is - utálom, változatlanul)
