Marosnéző 2018 aug 21

Imádom ezt a képet (Örök hála Á-nak érte)

 

ez a magáé

 mikor elbúcsúztunk a szarvasiaktól, vártam volna a gondnokot, hogy ne maradjon nyitva a zsina, de hirtelen megláttam, a zsina előtt nem rég telepitett kis padon ülve... beszélgettünk, kérdeztem, mi van a temetővel, sikerültek e a rendbehozó munkálatok, kivűgtűk e a fűt a nagyszüleim sirja előtt 8freméljetőleg alapokat nem bolygatva meg)  Jelzem a templom udvara is nagyon elhanyagolt, elburjánzottak s ki is száradtak bokrai, növényzete, az emléktábla szinte meg se közelithető. Nem látja a hgondnok vagy arra felé nem is megy?

oda jött egy ember hozzánk, bottal bicegve, s kérdezte idetartozunk-e

rejtély hogy értette

de hosszas  s bonyodalmas magyarázkodásba kezdett, aminek a z volt az értelme hogy nincs pénze, és leszállitották a vhelyi buszról, mondván, kérjen valakitől 650 Ft-ot

s most mi lennénk ezek a valakik?

a gondnok jobbnak látta elódalogni, én tétováztam, sajnáltam is kicsit a szerencsétlen emberkét de bosszantott is, hogy mik vannak, hogy kerülhet valaki ilye helyzetbe..

mondtam neki szálljon csak föl arra a buszra, 65 fölött lehet ingyen, én elnéztem volna annyinak, de nem volt annyi, bottal se, ötvenes csak

belenéztem a táskámba ott egy 20000es árválkodott, azt mégse adom neki

de élelmesen azt modta, váltsam fel

ott hagytam

bementem megpihenni, lehúteni magam kicsit a Gyöngy cukiban (az tudvalevőleg a buszállomással szemben van)

és eszembe jutott az ember, mikor találtam is  a  táska aljára csúszott kis péntárcámban 3 ezrest,  egyet a pulrta tettem fagyit meg kávét kérve érte, a másikkal kilépem a cuki elé, hát épp a sarkon állt tétován a jóember

észrevehetett, mert bejött hamar, én az ajtó melletti asztalra tettem a már neki szánt ezrest ez a magáé - val

köszönte, én csak legyintettem, végre túl vagyok rajta..

nem nyom a kó, de nem szeretem az ilyen dolgokat

Timi Amikor felnőtt (ünk)

 instán:

a teljes versa Jeeeelenkorban

Amikor felnőttünk A minket elválasztó törésvonalak idővel folyómederré szélesednek. tudjuk,  miket hordott közénk a viz sodrása Az elharapott mondatok, a hirtelen félrenézések, az alkati eltérések megvitathatatlan különbségekké terebélyesednek: csendes hidegháborúvá. S ha meglátjuk a másikat, az utca túloldalára fordulunk, kölcsönös megelégedésre. Felnőttek vagyunk. A kamaszok feltétel nélküli bizalma már nem a mi birtokunk. Már nem azokkal szeretünk együtt lenni, akiket hibátlannak gondolunk, hanem azokkal, akiknek ismerjük a hibáit. Akikről mindent tudunk, és akikkel tudjuk, hogy nem kell mindent tudni akarni. Legfeljebb biccentünk egymásnak a folyó túlpartjáról: mindannyian tudjuk, oda se kell nézni, mindannyian

ideje a feledésnek!?

 Mikor odajött hozzám a zsinagógában a makói zsidóság történetéről folytatott beszélgetés után néhány szarvasi "múltkutató" táborozó zsidó gyerek, és mondták, hogy az ő nagyanyjuk, nagyapjuk is holokauszt túlélő , összefacsarodott a szivem

szegény, ártatlan gyerekek, mekkora teherrel kell élniük/!

 Túl sok már az emlékezés, ami csak erősiti a történteket

Lányom azt mondta,  mindennek ideje van, az emlékezésnek és a felejtésnek is

De szerintem épp a többéves mély hallgatás és eltitkolás reakciója lehet ez a mostani túlemlékezés...

De mégis, én is azt hiszem, lassan ideje lesz a felejtésnek is...

(mikor már nem leszünk,  holokauszttúlelő nagyszülők - valószinű mi emlékeztetünk még, puszta létünkkel is! Mi vagyunk az emlék...De már nem sokáig)

igen és nem!

 egész tanári életemben

kimondatlanul is

ez az intés vezérelt

add tovább fiaidnak

(fiaimat egész tágan értve)

ma eszembe jutott

mikor odajött hozzám 

egy unokámforma zsidó kisfiű

ki a holokausztról faggatott

megsajnáltam!

azt hiszem,

a mondd el fiaidnak

nem teljesen érvényes...

vannak esetek, 

mikor nem kell 

elmondani mindent!

tanitani...forever

 mikor óra végén odajöttek 

hozzám a gyerekek ,

mert még kérdezni, mondani

 akartak valamit

most is

évtizedek múltán

újra velük

(mert az ifjúság nem változik)

micsoda boldogság!

mit hagytam el a

nyugdijazásommal?

tanár nem mehet nyugdijba

annak a tanitás a dolga

mindhalálig

akárhogyis

Nő a tükörben......Timi verse

 esti szép

Turi Tímea: Régi tévedések

Azt mondtad, igazán megérthetem,

hogy miért tűntél el az utóbbi években.

Nem azért, mert valami bajod volt velem,

hanem mert felnőttél, tényleg felnőttél,

és noha a barátságunk nem volt tévedés,

én mégis emlékeztetlek a régi tévedésekre.

Igazán megérthetem, mondtad,

és én, mint mindig, most is annyira megértő voltam.

Mégis boldog voltam, hogy végre felhívtál.

Aztán felébredtem.