2015. november 4., szerda

szerelem?



már a plakát is döbbenet!


Jean-Louis Trintignant az "Előzés" ifjonca , (aki akkoriban egy az egyben hasonlitott az én krakkowi, egyetemi szerelmemre..) és a későbbi Egy férfi és egy nő... "FÉRFI" főhőse,
 most (megöregedve) egy öregembert alakit, egy idős házaspárból a férjet, aki riadt tekintettel néz
-a filmből megtudjuk-
itt még csak átmeneti agyérkeringési zavart mutató, de később egyre rosszabb, magatehetetlenebb, teljes ápolásra, ellátásra szoruló feleségére... Gondozza is, minden erőfeszitésével s szeretetével (szerelmével?), de egy idő után felőrlődik, és váratlanul véget vet e - valószinű mindkettőjük számára, csak máshogyan- tarthatatlan helyzetnek: elkeseredettségében, s ...valószínűleg maga sem egészen tiszta tudatállapotában...

Hááát mit is mondjak? Egyre szomorúbb vagyok az emberi állapotok(kapcsolatok) romlásának törvényszerűsége(?) miatt!

Mi lesz (lett?)  velünk? Mi lesz belőlünk? (még szerencse, hogy a krakkowi fiúra Rysardra, csak örök20évesként tudok gondolni...(?) (pedig ha ő is megöregedett, ilyen kacsázó, riadt összetöpörödött, öregemberke lehet, mint akit a vásznon látok?mint ahogy az a moziplakátszéli, jegypénztár előtt fotózó öregasszony messziről se olyan már, mint az a ragyogó fiatal lány, akit Helen Shapirohoz hasonlitott az a fiú...)               (..hát most nézd meg a kép szélén!)

mi lesz belőlünk, mivé leszünk, hova megyünk?


még jó, hogy a film hőse, a viziója szerint- "újraélő" felesége kérésére házicipőjét utcaira váltja, kabátot is vesz magára,  s igy indulnak el, együtt, ki a lakásból,ő a feleség nyomában, (aki valójában már ki tudja mióta holtan fekszik leragasztott szobájában .. ezt már a film első képeiből  megtudtuk)


a záróképben felnőtt (családos) lányuk jön be a napsütötte lakásba, (láttuk korábban is párszor, anyjával, de apjával is sikertelenül kommunikálva) most egyedül ül  egy mély fotelben.... az üres lakásban.


(2012. november 4.)

2015. november 2., hétfő

ha festő...



ha festő…

ha festő lennék

mindig csak az

őszt festeném


mert abban

minden kedvenc

színem benne van


aztán meg a havas telet

mert a fehérben

ott búvik meg

a többi összes

csak láthatatlan


ha festő lennék

tán láthatóvá tenném


(ismertem egy festőt rég

folyton fákat festett

az ősz sárgás

barnás színeivel


de már elment

lehet, hogy odaát is festeget

csak láthatatlan fehér teleket…)



2015. november 1., vasárnap

itt van az ősz, itt van újra

itt van az ősz, itt van újra...
...s szép mint mindig, énnekem ... is, nem csak Petőfinek,
de nem biztos, hogy "szeretem"... mintha túlságosan is szomorúvá tenne, leszámítva azt a gyönyörűséget (és így örömöt is), amit a szépségével tud okozni. És az nem semmi! Sőt, egyre szebbnek tűnik, évről-évre, csak ne emlékeztetne az idő, az élet (el)múlására is, de hát úgy látszik e 2 dolog együtt jár: minél veszendőbb valami, annál inkább ragaszkodtat és tűnik szépnek, felértékelődve (tudta ezt már persze Petőfi is, a Szeptember végénben meg is irta gyönyörűen....... elhull a virág, eliramlik az élet... és az ő nyomán (is) Kosztolányi, (aki nem véletlenül tartatta épp ezt a sort a magyar irodalom legszebb sorának)...
de azért ő is tudott: l.Szeptemberi áhitat
Vörös hervadás,
Októberi táj



és íme az én októberi tájam, a városomban, képekben, nem én "csináltam", én csak megláttam, elém jöttek a képek, csak le kellett fotózni, 

http://alizfotok.blogspot.hu/2011/10/blog-post.html?spref=fb


néha ugyan meg akartam lesni egy-egy hulló levelet,(a szélcsöndben), egyszer sikerült is, ahogy éppen földet ér, de oldalt észrevettem -szerencsére- egy, a levegőben még perdülve szállót is, és úgy döntöttem, hogy a Radnóti által rég feltett kérdésre:
S halott-e már a perdülő szirom,(itt és most nem fehér tulipán szirma, hanem őszi levél), ha hullni kezd? vagy akkor hal meg, hogyha földet ér?
válaszom az, hogy még akkor se halott!
Nézd az avart, s olvasd hozzá Weöres Sándort, (Harmadik szimfónia) megerősítésül:
Az élettelen avar is röpül.
Ne hidd, hogy a rögben alhass.
Madárka sír, madárka örül,
néz a hatalmas.
...
Kinyílik a táj,
lehunyódik a táj-
az üresség öntözi szélét!
Sugarak izzó füzére alatt
meglelheted százszor sirodat,
mégsem lelhetsz soha békét.
Az élettelen avar is röpül.
Ne hidd, hogy a rögben alhass.
Szél körme kapar a sír körül,
és vallat a fény, a hatalmas.

(2011. november 1.)

Eichmann, Hanna Arendt és... én

EICHMANN, HANNA ARENDT ÉS ÉN
Úgy tologatom ennek a posztnak a megirását, mint ahogy Hanna Arendt is késlekedett önként vállalt tudósitását leadni a New Yorkernek a jerusalemi Eichmann pörről... (és utána se szabadult tőle...)...
nekem 1961-ben, az egyetemi felvételin ez az épp akkor elhúzódóan folyó Eichmann pör volt az akkoriban kötelező politikai ill, sajtótájékozottságot ellenőrző kérdésem... (az irodalmi, Ady után...) nemigen olvastam én újságot, politikai hireket, nem igen foglalkoztam politikával (főleg a művészetek érdekeltek) -felvételi előtti nap elmentem "korrepetálásra" nagyon politikus és agilis évfolyamtársamhoz, Sz Sárihoz (ő jogász lett) átnéztük vele a közelmúlt sajtóját. Persze az elhúzódó Eichmann pör annyira az érdeklődés fókuszában volt már jóideje, hogy arról a korrepetálása nélkül is tudtam, persze "némi" személyes érintettség ürügyén is, fokozottan... hiszen a mi vagonirozásunkhoz (deportálásunkhoz) valószinű sőt biztos köze lehetett Eichmannak ... akit az üvegfülkéjében a tárgyalási közvetitéseken lehet, hogy még hiradóban is láthattam (vagy tévén? bár akkor még nem volt..de ujságképen biztos)... nos , most a Hanna Arendt filmben láthattam egész közelről, egész élesen, gyakran félrehúzott szájjal, méltatlankodó arckifejezésével igen, meg a háritó, nyegle válaszaival...
mert hogy ez a Hanna Arendt film dokumentumfilm, eredeti bevágott felvétekekkel a tárgyalásról, amiről saját kérésre- tudósitást irt a New Yorkernek a már neves filozófus asszony. Akit a filmben (sajnos, de ez nem lehet másképp) - egy szinésznő játszik, nem tudom elég hitelesen-e, vannak hiányérzeteim)
- de a gondolatok, a vivódások a töprengések, amit ő is átélt és amit kivált - hitelesek. Szabadulni nem hagyók. Hogy aztán nagy ellenérzést is váltson ki vele, de legalább remélhetően elgondolkodtasson - ma is... Felkavar... És megijeszt.
Mert hogy nem arról van szó - mit pedig H. A. támadói hittek -, hogy felmentette volna E-t (helyeselte is a pörbeli elitélését.), illetve mintha túl elnézően irt volna róla. Hanem -nem igazán érthették meg! -a"gonosz banalitásáról" irt... ami létezik, van, (ma is lehet!), és akkor nagy bajban vagyunk... mindig. Mert bármikor bármi szörnyűség előfordulhat. Mert H. A. láttatásában E. nem a szörny náci, hanem egy kisszerú hivatalnok, aki - erre is hivatkozott, már a nürnbergi pörökben is erre hivatkoztak a háborús bűnösök, felmentésüket kérve, mondván, hogy parancsra teljesitettek - E is csak azt hajtogatja, itt a moziban hallom, hogy ő csak a kötelességét teljesitette - legjobb tudása szerint, a hivatalnoki esküjét... Annál rosszabb! nem kellene megnézni, hogy kinek és mit teljesitünk?! s minél inkább legjobb tudásunkkal, annál rosszabb, ha rosszat, jól.. (Tolsztoj Ivan Iljics halála c. novellájában a halálakor döbben rá, hogy rosszul élt, nem úgy, ahogy kellett volna, pedig birói hivatását s kötelességeit mindig teljesitette , csak a szeretet hiányzott belőle, s nem nézte meg mi van a zárójel előtt : -(+) az bizony negativvá teszi a zárójelben levő pozitivat... - (akkor inkább kellene semmit se tenni, mint jól a rosszat.) Annak idején igy magyaráztam el a tanitványaimnak (akiket mindig is önálló gondolkodásra igyekeztem nevelni), a novella (és életünk) mondandójának lényegét. Persze E. esete - aminek végén a tömeggyilkosság áll - sokkal súlyosabb... ő gonosz lett, ha banálisan is. De az alapképlet ugyanaz. És annál veszélyesebb a jelenség. Mindenkit figyelmeztethet. És itt a közös pont a (jelképesen is)középső fiú (a középszerű)Ivan Iljicsekkel és bárkivel. A filozófus H. A. arra tanit, hogy gondolkodni kell! mit teszünk, mit teljesitünk. E. gondolattalansága következménye lett Eichmann óriási bűne is.
És itt kapcsolódik be a legkényesebb kérdés . És nem háritható át a saját felelősség! A zsidótanácsok felelőssége is. Mert ők is hozzájárulhattak, akaratlanul is, a beláthatatlan következményű szállitásokhoz, deportálásokhoz a - valószinű, hogy jószándékú (de kellően és következményeiben át nem látható) néminemű együttműködésükkel! .Eichmann egymaga -akármilyen "kiváló hivatalnok" is volt, nem lett volna képes lebonyolitani feladatát, amit viszont túl is teljesitett fékevesztett "kötelességtudatában".....De talán mégse kellett volna Hanna Arendtnek ebben a szituációban (pörben) épp a zsidó(vezető)k felelősségét kiélezni... ez aránytalanságokhoz is vezetett (hiszen E-ról meg elég ironikus könnyedséggel nyilatkozott - persze épp a kisszerűségét kiemelendő), de mindez meg még jobban összekavarhatja az amúgy is nem áttekinthető (mert abszurdnak tűnő és felfoghatatlan)szörnyűségekkel való szembesülést... a közös felelősséget, aránytalanul egybemoshat nem egynemű dolgokat...
nem is tudott szabadulni az egésztől haláláig, a támadások nyomán se, de vivódott maga is... mint érintett is (hiszen az egész feladatot ezért vállalta magára)
én se tudom , ma se, több mint fél évszázada az egyetemi felvételim kérdése után :
mit tudok, az Eichmann pörről, mi a véleményem róla... ,
s azt se, hogy provokáció és tapintatlanság volt-e, hogy épp ezt a kérdést kaptam , vagy - ahogy a legutóbbi időkig bizton hittem -, jószándékú és jóindulatú segiteni akarás (mert gondolhatták, hogy erre a választ biztos tudom, hiszen az életrajzomból kiolvasható volt: hogy 'édesanyámmal 1944-ben, másfél evesen gettóba kényszeritettek majd deportáltak Strasshoffba, Zlabingsba, Theresienstadtba, ahhonan egy év múlva szabadultunk, apám viszont a Bori munkaszolgálatból nem térhetett vissza... a német fasiszták megölték... (hittem még akkor, súlyos volt később, fokozatosan rájönni, megtudni, hogy mint pl Radnóti esetében is... nem is olyan biztos , hogy NÉMETEK (hanem netán MAGYAR keretlegények)voltak a gyilkosai... mint az egyik legnagyobb magyar költőnek is) Ez az a magyar felelősség, és a közös felelősség, amiról még mindig nem igen beszélünk, vagy nem úgy, ahogy kellene. És ehhez még a Hanna Arendt film se járul olyan nagyon hozzá.. Kellene, lehetne már egy szemlélet tisztitó magyar film is a témáról (A Sorstalanságon meg a Napfény izén túl) - ami mindezzel szembe akar, mer és tud nézni!
"Amikor úgy állítják be Eichmannt, mintha szörnyeteg lett volna, ezzel kevésbé veszedelmessé teszik, mint amilyen volt. Ha megölted a szörnyeteget, nyugodtan lefeküdhetsz és alhatsz, hisz szörnyetegből nincs olyan sok. De ha Eichmann normális volt, akkor a helyzet sokkal veszélyesebb."



2015. október 31., szombat

ROSSZTANULÓK

nem tudom, miért, de újabban nem tudok szabadulni attól a gondolatomtól, (rögeszmémtől?), hogy csupa (egykori) rossztanuló az, aki az ország sorsát irányítja. Lehet, hogy tanári foglalkozási ártalom ez... de szinte látom őket rossztanulókként. (makacs, haszontalan, önfejű -talán nem is rosszul -, hanem egyenesen nemtanuló diákoknak) - 
nem tudok szabadulni ettől az érzésemtől: "vezetőink" olyan rossz tanulók (múlt idő nélkül), akik nem hajlandók tanulni - most sem. Senkitől. És semmiből. Főleg a történelemből nem. De ilyen szempontból lehetséges, hogy az ország valamennyi lakosa "rossztanuló"...(?)


(2010. OKTÓBER 31.)

párhuzamos sorsok

PÁRHUZAMOS SORSOK
elolvastam Leipniker(Lantos) Péter könyvét , amit eredetileg angolul irt Paralell line (Párhuzamos vonalak), és pár évre rá, most magyarra fordítva is kiadták: Sínek és sorsok címen.
ugyanabban a városban (Makón) születtünk, Péter pár évvel korábban, mint én, így őt 5 évesen, engem másfél évesen deportáltak, őt Bergen-Belsenbe, engem Theresienstadtba, és amikor eljutottam a könyvében a szabadulás első óráinak leírásában ehhez a részhez (a 154. oldalon):
"...felfedeztünk egy közeli patakot, és ahogy tudtunk, megmosakodtunk a jéghideg vizben. Sok évvel később jöttem rá, amikor felszabadulásunk napjának eseményeit felidéztük, hogy ez a mosakodás több volt, mint a mocsok eltüntetésének sikertelen kisérlete: jelképes cselekedet volt, hogy megtisztuljunk az elmúlt hónapok gonoszságától. Kisérlet arra, hogy lemossuk magunkról Bergen-Belsent, Bécsújhelyt, Strasshofot, a szegedi és makói gettót. Hogy megtisztitsuk magunkat mások bűneitől."
...elakadt a lélegzetem; nagyon ismerősnek tűntek ezek a szavak, s amit felidéztek, mert hogy a saját emlékeimet, és a saját szavaimat... (... "egy hasznavehetetlen kisgyerek a lágerben) megjelent az Esztertáskában , majd 2007-ben, Sós kávé c. antológiában :
"Útban hazafelé, egy tóban megfürödtünk. Erre a képre tisztán emlékszem. Szinte idilli volt. Még a táj is. Vagy főleg az? S a fürdés – mint valami megtisztulás… Lemosni azt a sok mocskot… Persze kívülről. De ha az embert fogva s bűnösnek tartják, egy idő után ártatlanul is azt élheti meg, mintha tényleg bűnös lenne! Gondolom. Anyu tiszta mosolyára határozottan emlékszem. S egyfajta önfeledtségre. Meg egy igazi csokoládédarabra, amit egy ugyancsak mosolygó fiatal orosz katonától kaptam."
... később is találtam párhuzamokat (még a csokoládéval kapcsolatban is, csak amott egy amerikai katona volt az ajándékozó, és fontosabb, nagyobb dolgokban is...), hiszen ugyanaz a történelem hatalmasodott mögöttünk, vagy mondhatnám telepedett ránk...
...a legnagyobb különbség viszont a sorsunkban az, hogy Péter később elhagyta az országot, London lett az otthona
én meg itt maradtam...

(2009. okt. 31.)

2015. október 30., péntek

lassuló, csökkentett üzemmódban

Nem igazság!
Hogy minél értékesebb lenne számunkra az idő, mert egyre kevesebb lehet belőle, annál gyorsabban telik. Hogy reggel után rögtön este van. Hogy nyár után egyből tél. Hogy még az évek is mintha átugornák egymást. 
Hogy minél lassabb vagyok annál gyorsabban fut ki alólam az idő... és észre se veszem...
hogy minden helyváltoztatás nehézkesebben megy, hogy egyre nagyobb előkészületeket igényel... minden változás...
hogy...
hogy leragadok mindig mindenben. beleragadok...
azt hiszem el lehet fáradni... az életbe
azaz ahogy elfárad az ember, egyre több idő kell a regenerálódáshoz is... ami már sose lehet tökéletes, mindig van valami (energia)veszteség---
avagy"az energia nem vész el csak átalakul"? valóban?
hova? mivé?
no, holnapra új erőre kapok! (avagy a régit visszaszerzem:)
------
vajon az unokámnak mennyire tűnik hosszúnak egy napja...?
az energiáját pedig ossza jól be! jósok jusson-maradjon neki belőle, idős korára is....

(2012. okt. 25.)