ELFUSERÁLT NAP 2008 dec 2

 2008. dec. 2.

azt hittem, hogy ma este elmegyek egy kisvárosi "eseményre", a könyvtárba, de tévedésből már tegnap elmentem, rosszul írtam be az előjegyzési naptáramba, ma meg olyan össze-vissza napom volt, ebben a visszafelé irányt vett időben (mintha nem is a tél kezdődne, hanem visszafelé az ősz, sőt napsütéses), kifutottam az időmből is , néha (vagy egyre gyakrabban?) nem mennek a dolgaim, legfeljebb döcögnek, remélem nem az "öregedés", a feltartózhatatlanul előre (de hová is?) haladó Idő miatt van ez, hiszen lehet, hogy én is visszaléphetnék egy kicsit olykor-olykor mint az időjárásunk is a saját őszömbe, ha nem is nyaramba-tavaszomba, a telet (csendet, hót , és...-t) mindenképp szeretném még elodázni!

Nem mentem el a könyvtárba, de azért elkarikáztam arrafelé a postáról, patikából jövet, már 3/4 órával a kezdés után, nem lehettek sokan bent, egy biciklit se láttam kint, csend is volt, de halvány fény derengett ki, és egy hófehér fejbúbot is láttam szemben a terem végén elhaladtomban az ajtón túl. Akkor még tarthatott a könyvbemutató, és az a fehér fejrészlet - bármi furcsa, de mégis csak ahhoz a "fiúhoz" tartozhatott, akivel annak idején egy konziba, majd egy egyetemre jártunk, és akkor még hollófekete haja volt, és nem hízott el , mint mostanra. nem is tudom, miért a régibb képe élt bennem, pedig azóta sokszor láttam "átalakulva". Talán mert az az igazibb képünk, a fiatal, azok vagyunk inkább, a többi csak ránk rakódik idegen elemként, és a hajunkon is a fehér csak máz és nem a miénk, nem tartozik hozzánk. Majd a könyvét, aminek a bemutatója volt - a szegedi kis színháztörténetét - elolvasom. S nem az a lényeg, mi hogy nézünk/néztünk ki, hanem amit adunk magunkból, amit hagyunk magunk után. ez a napom mindenesetre eléggé elfuserált volt! mondhatnám, nem volt "lényege" bár... még nincs veszve minden, van még belőle négy és fél órám!

aliz2. :: 2008. dec. 2. 19:21 :: 8 komment ::

Címkék: elmelkedes, kapcsolatok, konyv, konyvtar, mult, oregedes, valtozasok

ELMENT 2007 dec 2

 

Magdi néni elment...

Délután tudtam meg a hírt, Kanadából.

De számomra ő már sokkal régebben elment...

Utoljára vagy 8 éve láttuk (még a múlt században), A Balatonon - ahol szinte minden nyarunkat töltöttük, nagyszerű vendéglátását és társaságát élvezve... de már akkoriban is inkább csak nyaranta, mert az év nagy részében már Kanadában élt, ahol a gyermekei is.

Legutóbb, s annak is már néhány éve, amikor még tudtam beszélni vele, telefonon, olyasmit mondott a kagylóba, hogy, mikor is fog bennünket látni... vajon fog-e még....

Nem sikerült.

Anyukám, a nővére, aki már vagy 18 éve ment el, most ment el teljesen...

Igazi jó testvérek voltak. S hallom - unokatestvéremtől, Magdi néni lányától -, hogy az utóbbi időben mindig  őt : "Dusi, Dusi" - szólitgatta...

Ezen a képen nagynéném egyik látogatása után, még 1979-ben, a pesti busznál állnak, ahova kikísértük; beszélgettek még az utolsó perceket is kihasználva a buszajtó lépcsője előtt, az indulás előtt...

mielőtt elment a busz.

Remélem, már találkoztak "odaát." És megint "beszélgetnek"...

 

aliz2. :: 2007. dec. 2. 23:34 :: 3 komment :: Címkék: foto, kapcsolatok, nekrolog

EGYÜTTÉRZÉS ÖNMAGUNKKAL 2012 dec 1

  2012. dec. 1.

Az "erőszakmentes kommunikáció"ról olvastam (és ajánlottam is) egy könyvet, kb másfél éve: http://lineas.freeblog.hu/archives/2010/06/22/EMK/ Most - a hányódók közt - ez a könyv is kezembe került, és épp az utolsó fejezeténél nyílt ki, ami épp azt az - önmagunk felé irányuló - aspektust emeli ki, amit én általában talán elhanyagoltam, és épp mostanában rájöttem, hogy ez mennyire helytelen szemléletre vall. (Nem mintha a többi(ek) nem lenné(nek) fontos(ak), de azt mindig is nyilvánvalónak és feladatnak éreztem, ha nem is tökéletesen megvalósítottnak). De mindig azt hittem, hogy önmagamat előtérbe állítani, egyáltalán önmagammal "foglalkozni": önzés. Végletes volt ez a gondolkodás is. Most próbálom középre rakni a dolgokat, illetve magamat...:) (mert hogy van egészséges önzés is)l helytelen. Minden véglet is az. A könyv szerint amúgy is az erőszakmentes (együttérző) kommunikáció legfontosabb alkalmazása épp az, hogy hogyan bánunk önmagunkkal. (A kommunikáció persze nem magunkban (de magunkkal) beszélést jelent .) "Ha agresszívak vagyunk önmagunkkal, akkor nehéz együttérezni másokkal is. (Jut eszembe: a depresszió egyik megfogalmazása az önmagunk ellen fordított agresszió!) Főleg, amikor valami olyat teszünk, amit később megbánunk, vagyunk (vagyok!) hajlamos szembefordulni magunkkal ( magammal!), ha úgy tetszik lehordani magamat... A szégyen (önutálat fajtája!) és a bűntudat márpedig destruktív energia! A kellett volna agresszív szópár, kerülendő, mert bezár, mintha nem lenne már más lehetőség az elrontott után. A "kell" se jó szó! (akár külső, akár belső parancsra utal - az angol egyébként megkülönbözteti ezt : have to, vagy must, de most ez mindegy) el kell felejteni a (ön)kritizálást, hibáztatást... szégyen, bűntudat, deprimáltáság helyett: szomorúság, frusztráció, csalódottság megengedett... a megbánás is. az önvádaskodás viszont állandósítaná a önbüntetés állapotát. önmagunknak is meg kell tudni bocsátani!, együttérzéssel figyelni önmagunkat. csak olyan cselekedet hajtsunk végre (a jövőben legalább, amelyek összhangban állnak szükségleteinkkel és értékeinkkel, s nem kötelességtudatból, elismerésért, illetve a bűntudat, a szégyen elkerülése céljából cselekszünk. ("meg kell tennem" helyett... "azt választom, hogy..."

aliz2. :: 2012. dec. 1. 10:21 :: még nincsenek kommentek ::

Címkék: könyv, pszichológia

szépen?

 olvashatóan próbálok írni

a neurológusom szólt, hogy FIGYELJEM az írásomat (hogy rosszabbodik,?)

nade hiába, ha  nem tudom elolvasni

csak azt a sok, díszes noteszt sajnálom (amit részben lányomtól kaptam, hogy irjak bele szépeket..

mind üres

ha szépeket még igen is, de SZÉPEN már nem tudnék beleírni :(

TECHNIKA, ÓH... 2009

 

nocsak 00:00:20 , s máris december van, pedig még novemberben akartam irni... azaz már tegnap...

 van egy angyalnaptár az asztalon (lyányomnak vettem, de ő itt hagyta , és amúgy se nagyon használta) én mostanában igen, és minden nap találok rajta valami biztató mondatot (kicsit giccses rajzok alatt) , ma illetve már(!) tegnap pont ezt:

"Hadd emlékeztessünk, hogy az órák csak gépek. Egy élőlénynek pedig őrültség mechanikus szerkezetekkel versenybe szállnia"

Milyen találóan igaz ez... és épp ma (azaz tegnap) , hiszen épp azért futottam ki az időből, mert csettelés közben akadozott a net, lyányomnál Újvidéken... így  szinte félbemaradt a beszégetésünk, aztán felhivott a mobilon, hogy ezt pótoljuk (pedig az onnan elég drága), és ráadásul a mobil is csattogott...

aztán eszembejutott, hogy azelőtt való nap meg egyáltalán nem volt itthon a számítógépem, mert egyszerűen rákerült valaki ostoba linkjéről, a facebookon, egy ijesztő álviruskereső program, ami blokkolta az internetes oldalakat - úgy kellett leszedetnem...

egy napig számítógép(es kommunikáció) nélkül... (se email, se msn, se skype...) !

még jó , hogy a mobil működött (akkor nem is csattogott) - és az sms nem is olyan drága...

de elgondolkodtató, hogy mennyire függünk ezektől a technikai eszközöktől, s miközben annyit adnak, vajon mimindent vesznek el tőlünk, belőlünk...  emberekből, emberi mivoltunkból...

merthogy "sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb..."

 ...............

...néha elémbukkan egy -egy kézzelírt , terjedelmes, kényelmes, tartalmas,mély, elemző levél...

napokig jött...

lestem a biciklin közlekedő postást, aki hozta...

most ideges vagyok, ha egy mondatomra a cseten nem jön rögtön válasz...

meg se fogalmazom épkézlában  a gondolataimat, még a betűket is felcserélem a gyors gépelés miatt

és az érzések?  jobban belefértek és jobban megfogalmazódtak a kézzel írott sorokba, azok is...

már az irógépelés is kicsit hivatalossá, merevvé tette a mondatokat...

de lassanként már nem is mondatok a mondatok (?)

.................

...pedig a szophoklési idézet is teljességében azt tartalmazza: "Ha tud valamit valaki, / Mesteri bölcset, újszerűt, / Van, ki a jóra, van, ki gonoszra tör vele" 

nem az eszközökben a hiba, (ki tette a gépre azt a támadó-romboló programot? (nem egy másik gép!) (és ki is találta fel...?)

és miért ne tudnánk módjával használni a gépet ,  csak "jóra", és "nem gépiesen" is...

aliz2. :: 2009. dec. 1. 0:00 :: 6 komment :: Címkék: elmelkedes, ido

BENNE VAGYUNK 2008 DEC 1

 .2008. dec. 1.

benne vagyunk, benne vagyunk... a cégkódexbe... volt egy régi (hamisan hangzó reklám), hát ha a cégkódexben nem is (mindenki), de a slamasztikában, úgy tűnik valamennyien - vagy akár nevezhetjük apokalipszisnek is!? persze, ha az ember "benne" van valamiben, nem láthatja! legföljebb, ha kikerül belőle, vagy még inkább fölé! a kikerülés, a kívülről ránézés lehetőségét megteremtheti pl. a színház is . Jó esetben rájöhetünk, hogy rólunk szól a színház, mi játszunk a színpadon, egy nagyobbon, valamennyien. S a darab is rólunk szól. A bibliai mennyei város Jánosa jelenéseitől... Sztavinszkij katonájának történetéig Sodródunk, futunk a vesztünkbe, feltartózhatatlanul, oktalanul - nem tanulva. Külső veszedelemnek feltüntetve azt, ami pedig belőlünk fakad. Önmagunkat veszejtjük. Sodródunk, futunk a vesztünkbe, feltartózhatatlanul, oktalanul - nem tanulva.

Hieronymos Boshi látomásoktól; "Jaj, jaj azoknak , akik a földön laknak!" ....Kemény Henrik féle -hegedűt pénzért kicsaló, lélekvásárló, -veszejtő - ördögbábfigurákba bújtatott képekben.

Mindenhol arról van szó, hogy, nem jó irányba megyünk. A vesztünkbe. Pedig másképp is lehetett volna! Lehetne?! Még lehetne...?

Vagy csak visszhangozhatjuk , rettegve: "Jaj, jaj azoknak, akik a földön laknak!" (?)

aliz2. :: 2008. dec. 1. 14:13 ::

6 komment ::

Címkék: balett, színház

ISMÉTLÉSEK... MEDDIG 2007 DEC 1

 

régi, ókori történelmi példázatok kerülnek különböző olvasmányaimban az orrom elé (blogbejegyzések, Nádas Évkönyve) amelyek burkoltan vagy nem is annyira burkoltan - analógiaként - a jelenünkről szólnak, arról, hogy hiába telnek el évszázadok, mindig ugyanazok a helyzetek ismétlődnek - "nincs új a nap alatt" , minden ami van, már volt valamikor -nem tanul az emberiség saját történelméből-, mint ahogy az egyes ember sem; mert minduntalan ugyanazokba a szituációkba kerül, ugyanazokat a hibákat követi el - nem okul....

ultraagykontroll tanfolyamon felajánlottak egy "technikát"  önbüntetéseink ellen, - ha visszamenve a múltba, átírjuk képzeletben a bűntudatot kiváltó eseményt- merthogy a tudatalatti úgyse tud különbséget tenni valóság és képzelet közt; legalább igy javithatunk! - mondja az agykontroll -számomra nem túl meggyőzően- de azzal nyugtat Domján (meg mások is, lásd "Lelkünk útja". "Létköz" -) hogy létünk egy hosszú tanulási folyamat, és a hibáink kellenek is a tanuláshoz

De mikor épp ez az! Hogy nem tanulunk! mindig ismételjük ugyanazokat a hibákat! mert nem változunk. S a jellemünkből következik a sorsunk. (Igen, ezt is tudták már az ókoriak: az ember jelleme , az ember sorsa.)

Tehát csakis az lehet a megoldás, ha mi változunk.

És ezt erősítette meg bennem - a napok óta töprengésre késztető kérdésemben - a most vett - decemberi- Természetgyógyász Magazinban Müller Péter épp esedékes írása, és épp erről. (néha sorsszerűen csoportosulnak az összetartozó dolgok - ez  is a vonzás törvénye  (csoportosan bevonzza, ami épp foglalkoztat), vagy legyen a jungi szinkronicizmus, mindegy; a lényeg, hogy találunk megoldást kérdéseinkre, ha figyelünk.)

És rendszerint nagyon egyszerű a megoldás. Mondhatni nyilvánvaló. Az, amit mindig is tudtunk.

Igen, változni! de nem akárhogyan. Teljesen, mélyen, tudatilag. Megfordulva. Ezt mondják "megtérésnek" (tsuva, metanoia...) (és tényleg lehet, hogy ehhez az "átírás" is hozzásegíthet - de nem is az eseményt kellene átírni, hanem magunkat, az meg már  jó, ha tudja az ember, hogy milyen akar lenni.)De azért a tsuva ennél jóval több. Az elementáris. Az minőségi változás (a sok mennyiségi után), az új emberré tesz.

A Ji King-ben ezt a 49-es szám jelzi. Ez a Megújulás sorspillanata, amikor megérik a helyzet az újra. Amikor eljön az ideje ennek a gyökeresen új korszaknak; valószínű , nem is lehet siettetni, meg kell érni rá, de amikor itt van, akkor itt van, nem lehet elodázni. Megtörténik. Mert már tarthatatlan a korábbi helyzetünk. (Olyan ez, mint a forradalom a társadalom életében.)

Akkor jön a megváltás, mikor már úgyse bírnánk tovább "változás", megváltozásunk nélkül!. Micsoda kegyelem ez!  Csak azt kell nem felejteni, hogy belőlunk kell kiindulni a változásnak. Nem a külső dolgokban! Nekünk kell változni. Megváltódni. Mégis a "kegyelem" mintha ajándék lenne. Az is! Kapjuk. De már készek vagyunk rá.

7x7év után - mikor végigmentünk 7 csakránk  7 éves ciklusain.

A zsidó vallásban is - különös egybeesés ez!, - a 49. utáni év, az 50. volt az un. jóbél év. Ez a 7x7 év után a "megszentelt" év.(minden 7, év is "szombati" év - a föld pihenésének éve.) AZ 50. évben mindenki szabaddá lehetett, visszatérhetett eredeti helyére, családjához, örökségéhez. Átvitt értelemben is. Hiszen mi a mi igazi örökségünk?

Nem hiszem, hogy véletlen, hogy az én életemben is az 50. volt a nagy fordulat. (1992-ben)

De azóta is van javitani valóm!

aliz2. :: 2007. dec. 1. 1:01 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: agykontroll, blog, elmelkedes, metafizika, MULLER