alternativák

 este 6-kor unokám fogja meggyújtani hanuka 2. gyertyáját az iskolája zoomján...

s pont akkorra van jegyem a hagymaházba egy Karinthy kabaréra (Udvaros Dorottyával és Kapitány Ivánnal)

ugyebár nem kétséges, hogy mi (azaz KI kapja a preferenciát!)

amúgy előtte is négy kor a szegedi rabbi jön le gyertyát gyújtani velünk-nekünk

7-kor meg az a közösség amit unokám apja vezet illetve tart...

ja és persze én is itthon a chanukiámba (mit lányomtól kaptam egy karácsonyra :) az ablakban!

Goethe utolsó kivánsága úgy látom teljesitve ma! ("Több fényt!")

AZ ÉGRE ÍRT 2009 nov 29

 

könyvbemutatóra mentem a PIM-be, élő íróval való találkozásra

de úgy jött ki a lépés, hogy előbb, s mikor rájöttem, hogy a kezdő 6-ig még akár egy órám is van, már tudatosan igyekeztem, hogy megnézzem az aktuális kiállitást, Kazinczy-t nevezte meg lányom a mobilba, de mire odaértem a PIM-hez , kiderült, hogy még a Radnóti kiállítás is nyitva van (január 5-ig...), s nem is értem , hogy maradt ki... (az akadéméiait, aminek korlátozottabb volt a nyitvatartása, láttam..., meg persze a szegedit is aTIK-ben, de a PIM kimaradt...)

most pótoltam... (Radnóti fogadott "rokonáét": Kazinczyt, majd máskor...)

a  magasra tett kilincset szinte csak pipiskedve érem el

és valóban, bent is pipiskedni kell,

olyan "magas" itt minden...

de ugyanakkor olyan élet (és halál)közeli...

8 függőlegesen felfüggesztett üveglap,

mindkét oldalán dokumentumok:,

kéziratok, levelek,

szinte minden a költészetről ,

fontosságáról szól

a kiállitás cime is: "... az égre írj, ha minden összetört")

s  fotók, fotók, fotók

az egyik sarokban képernyőn vetítődnek kinagyítva is fotók

és - igen- azt hiszem ezt láttam:

(bár ott mintha még napsütésesebb lett volna a kép,

és mintha még inkább feltartotta volna a fejét rajta a Nap felé...)

amikor egyszerre csak összefacsarodott a szivem:

annyira  életteli volt ennek a fiatalembernek a látványa...

és annyira szívfacsaritó, és ugyanakkor abszurd, 

hogy ennek az élni szerető és tudó embertől egyszerűen(?)

elvették, elvehették!

az életét....

 

Aztán a terem másik sarkában egy színes tévéfilm vetitésére lehettem figyelmes, egy nő ült pár méterrel  a képernyő előtt, fejhallgatóval a fején

verseket mondtak Radnótitól

és a bori tájat mutatták

túlélő emlékezőkkel

egykori bajtársakkal

Radnóti már csak "bújdokolt  a tájban" , már...  "csak"a verseivel volt (van!) jelen...

 

hiszen felirta az égre....

aliz2. :: 2009. nov. 29. 21:37 :: még nincsenek kommentek 
Kategóriák: irodalom :: Címkék: irodalom, kiallitas, kolteszet, muzeum, RADNÓTI

BOLOND VILÁG 2008 nov 29

 

"ez a világ teljesen megbolondult" - fakadok ki, a tévét nézve, már nem is tudom min, kin - mindegy is..., efféle kifakadásokra percenként van ok

azért az én születésemkor , gyerekkoromban még nem volt ilyen! - mondom hatvanvalahányévesen huszonéves lyányomnak, aki csak néz rám, én is elhallgatok, majd a hirtelen támadt csönd után módosítanom kell: na azért mégis, dehogynem, sőt,... akkoriban épp elég nagy őrültségek voltak folyamatban , épphogy életben hagytak...

aliz2. :: 2008. nov. 29. 15:03 :: 13 komment :: Címkék: epizod, eset

örömöt kivánni az örömnek

 nagyon bennem maradt ez a költői sor, régóta:

(Devecseri Gábor Imátlan ima c, versének végéről...

Befejezni a napot szépen, bízni az óra örömében, az álom hajóján kivárni, szeretteinknek jót kívánni, élőnek, holtnak, szeretteink szeretteinek szép rend szerint örömet kívánni mindahánynak, (torló percek hullámot hánynak, az órák az éjbe ömölnek), örömet kívánni az örömnek. előszörre tán furcsának tünhetett(?) már nem tudom, megmaradt, és érik a jelentése egyre inkább az örömnek is lehet örömöt kivánni? igen, mert nincs belőle elég, nem teljes vagy emeljük négyzetre, köbre mert nincs belőle elég.. vagy erősitsük meg önmagában mert kell mert az kell... öröm az örömnek ámen

HULL A HÓ...2013 nov 28

 

FEHÉR FEKETÉN

ÉGBŐL HULLT DÁVIDCSILLAG

FÖLDRE ÜZENET

ÜNNEP 2011 nov 28

 

Elkezdődött az ünnepre várakozás ünnepi ideje... diszbe öltözött az étterem is, csak az étellel voltak problémák, de az ablakból  - úgy ültem, hogy lássam -, már az adventi koszorúvá avanzsált szökőkút is jól látszott, a délutáni gyertyagyújtásra várva

Ami meg is lett (fél öt előtt már sötét volt amúgy , és a szökőkút környéke sok-sok makóival megtelt ekkorra), a városi tévé műsorvezetője  ügyes kis beszédet mondott, mimindent jelenthet kinek-kinek az advent , a várakozás, a remény ideje... megváltást, messiásvárást, kisgyerekvárást...(minden gyerek valóban egy potenciális megváltó, a téren is sokan voltak szerencsére, rájuk tényleg mindig jó nézni...ők a remény) iskolások énekeltek, karácsonyias, ünnepi dalokat, aztán egy fiatal pap megáldotta a koszorút, és a polgármesterrel egyetemben meggyújtották az első gyertyát... majd hetente jönnek a következők... igazán szép, közösségi esemény volt, a fény körül, a város apraja, nagyja, a hidegben se fázva,(akár minthaJózsef Attila telének nagy-nagy tüzét raktuk volna meg..., hogy melegednének az emberek) s arra gondoltam, hogy milyen kár, hogy itt nem történhet meg az, hogy az utolsó gyertyát egyszerre gyújtanánk meg a chanukiában mert azt is a szabad felé kell árasztani, hogy mindenki lássa (Dóm téren Szegeden már volt közös gyertyagyújtás...) mindegy mi az "ürügy", mi a vallás... a fényre , reményre mindannyiunknak  szüksége van. Azt kell hirdetni, terjeszteni, és akkor bekövetkezhet a csoda is akár... ránk is férne már!

Elmenőben Zorán Ünnepe szól a megafonból... hány perc  az ünnep?

A béke, nehogy végleg elfelejtsd, üzen, hogy létezik,
Mondd, meglep-e, ha átnyújtom neked az ünnep perceit?

Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mit ér az ünnep?
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart?

Tartson soká!

ROMLÁS (RONTÁS ) 2012 NOV 28

 

2012. nov. 28.

mindent elejtek... vagy: minden kiesik a kezemből... nem is tudom, mi lenne a pontosabb megfogalmazás, bár egyik se örvendetes tényt takaró... csak az utóbbi adna némi felmentést, mintha nem rajtam múlna..., ez viszont annál elkeserítőbb (lenne), mert nehezebben befolyásolható általam. persze ez csak elméleti, meddő okoskodás, a tényen, a végeredményen nem változtat azt se tudom,. mostanában miért romlik el minden a kezem alatt (én rontom el?!); égők égnek ki sorozatban, számítógépek állnak le... és miért nem tudok már végre én is megjavulni! (mára nem múló migrénre ébredtem...) kérem vissza a leeső tárgyakat a tenyerembe, az elromló gépeket épségben megjavulva, és főleg magamat.... .... hm... olyan ismerős, ez az egész:

"Amit ma tartok, azt elejtem,
amit ma tudtam, elfelejtem,
az arcomat kezembe rejtem,
s elnyúlok az üres sötétben,
a mélyen-áramló delejben. .... (Kosztolányi: Ének a Semmiről) ... szóval, a folyamat megállíthatatlan, nincs mit tenni, mint sztoikus bölcsességgel elfogadni.... (?)

aliz2. :: 2012. nov. 28. 10:32 ::

még nincsenek kommentek ::

Címkék: egészség, elmélkedés, Kosztolányi, vers