ahogy felidézem, hogy 64. 65-ben nagy élvezettel irtam a regényemet, hirtelen belekerültem abba a jóleső hangulatba, az irógépelés lázába, mellettem a naplószerű jegyzeteim 64es nyugaterurópai nyaramról,.. jó volt feleleveniteni, belemélyedni...élvezni, mint akkor az írást
Azt hittem, iró vagyok,. Vagy leszek. Tulajdonképpen az is maradtam, lettem. (bár a regényirástól örökre elvették a kedvem) De író vagyok, csak nem főnévi értelemben, csupán folyamatos jelenidejű melléknévi igenévkémt iró ember...
nade igy is jó. Krónikásként.
folyamatos jelenidőben...
mig látom és érinteni tudom a billenyűzetet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése